„Egyszer teszed meg ezt az utat, hagyj bölcs nyomokat magad után” – fogalmazott a B. Kopp Judit szobrászművész halála 30. évfordulóján tartott emlékmisén április 11-én Varga Gábor abaújszántói plébános, a művész egyik tisztelője. Kopp Judit népes családja, művésztársak, egyházközségi tagok emlékeztek meg az egyházművészről a Karolina úti Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnában.
A nyolcvanas években megújított kápolna liturgikus terének művészi gazdagságát B. Kopp Judit (1943–1995) kiemelkedő alkotásainak köszönhetjük. A szobrászművész a magyar monumentális faszobrászat egyik meghatározó alakja volt, munkássága több mint harminc templomban él tovább.
A Karolina úti kápolnában keze munkája az oltár és az olvasóállvány domborművei, az oltárszekrény, a keresztút stációi, a főoltár mögötti falon elhelyezett, fafeszület is – a hit, az áldozat és a megváltás csendes tanúi.
Fájdalmas pénteken, április 11-én összegyűltek Kopp Judit szerettei: gyermekei, unokái, testvérei hozzátartozóikkal, művészbarátok, valamint a kápolnabeli közösségtársak, hogy emlékezzenek a 30 éve elhunyt művészre. „Tartalmas, hitből fakadó, alkotó életet élt. Miközben felnevelt mi négyünket, hihetetlen nyitottsággal és segítőkészséggel fordult az őt körülvevő emberek felé is” – emlékezik édesanyjára lánya, Meszleny Eszter.
A szentmisét Varga Gábor – ma Abaújszántó, korábban Pere plébánosa – mutatta be. Személyes emlékeit osztotta meg homíliájában. Felidézte a kezdeteket, hogyan fedezte fel, és kérte fel Kopp Juditot a nyolcvanas években faluja épülő templomának díszítésére.
Amikor Varga Gábor 1983-ban Perére került, a templom az összeomlás határán volt. A fiatalság merészségével szakemberek tanácsára nem felújította a templomot, hanem újat épített. Úgy gondolta: „a templom belső terébe be kell kerülnie a mai ember művészetének, a mai ember hitének”. A kortárs magyar egyházművészet felé fordult, egy gyűjteményben megtalálta Kopp Judit egyik alkotását, és úgy érezte, „vele kell megtölteni a templom liturgikus terét”. Felkérte a munkára. „Viszem a művészetemet oda, ahova hívnak” – így kezdődött a kapcsolat, melynek eredménye a perei, majd az abaújszántói templomba került alkotások sora.
Varga Gábor hangsúlyozta: Kopp Judit hite és művészete nyomott hagyott az Egyházban. A művész hittel alkotott, és művein ez sugárzik át. Közvetíti, ahogy Isten megjelenti magát a világban, érthetően, átélhetően hozza közel a bibliai történeteket, szentjeinket. A plébános kifejezte háláját, miszerint őt magát is megerősítette hitben, lelkesedésben Kopp Judit művészete.
Kopp Judit tanulmányait Budapesten és Firenzében végezte. Restaurálást és faszobrászatot tanult; gyakorlati tapasztalatait a Szépművészeti Múzeumban műhelyében szerezte. Munkásságának fő területe a szakrális művészet.
Több alkotása tekinthető a „Biblia Pauperum” – azaz a szegények bibliája – kortárs újraértelmezésének. Profán témájú szobrai is az emberi jóság, harmónia és igazság megjelenítésére törekedtek. Alkotásait az ország több mint harminc templomában megtaláljuk: teljes szentélykialakítások mellett kiemelkedőek keresztútstációit ábrázoló táblaszobrok, bibliai jeleneteket és szentek alakjait megjelenítő szobrok és reliefek.
1969-ben mutatkozott be nemzetközi szinten a római Magyar Egyházi Kultúra című kiállításon, ahol tizenkét apostolt ábrázoló, fából faragott szoborsorozatát is bemutatta. 1976-tól a Művészeti Alap tagja, és 1989-ben a Molnár C. Pál-díj kitüntetettje lett.
„A tudatosan vállalt vallásos témakör megjelenítése nagy kihívás manapság. A világszerte virágzó kegytárgyipar ontja, és egyben már-már feltételezi a giccset. Ezért a szent eseményeket és alakokat ábrázolni vágyó művész társainál sokszorosan nagyobb nehézségekkel küzd meg.
Kopp Judit szobraiból a mélyen átélt hit élménye sugárzik. Szobrai nem csupán a tetszés esztétikai feltételének felelnek meg, hanem kapcsolatot segítenek teremteni a szemlélő és egy transzcendens világ között.
Szobrai kilépnek az anyagi világ körülhatárroltságából, a megfogalmazhatatlant igyekeznek megfogalmazni. Materiálistává szürkült világunkban matériája, a fa a lélek belső tartalmát képes közvetíteni. A szemlélő az ábrázoláson mintegy áthatolva anyagtalan szemlélődésbe képes merülni. Így vezet vissza az anyag a lélekhez, egy kozmikus liturgia részeként.
Az ország számos templomában kegyhelyén és múzeumában látható szobrai a kimondott és leírt szónál maradandóbban őrzik emlékét” – írja nekrológjában Nemeskürty István.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
