Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Finom kiállítású kötet a Fák Daphnénak (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2022), s a novellisztikus líranyelv méltó a könyvészeti küllemhez. Dimény H. Árpád írásai gyermekkorról, szerelemről, költészetről beszélnek alig központozott, szabad poétikával, a meg-megidézett Billy Collins és Wisława Szymborska szellemi védnöksége alatt. Hétköznapokra ámul cinkosan, de traumáknak is nevet tud adni Dimény költészete, melynek legszebb darabjai a férfiszólamot alanyi létbeszéddé modellálják, az önismereti kalandokat pedig társas terekben szelídítik identitássá. A Kishit című, rövidebb szövegnél hajtom ki a könyvet: „a keze meglepően puha / de lelassítja véremben a félelem áramlását / nem néz a lába elé / a mellettünk elzúgó autóktól / nem rázkódik össze / idegen emberektől / kert alól vicsorgó kutyáktól / az életet váltó halál gondolatától // azt hiszi meg tudom védeni”. Egyszerű ötletre épül, mégis mély hitelt tolmácsol a vers. Nem félek semmitől, mert akit szeretek, nem fél semmitől – mert azt hiszi, nem félek semmitől… Esendőségek egymást óvó-erősítő rendszereként ragyog föl itt a társas viszony; Dimény verse voltaképp arra a csodára csodálkozik rá (joggal), hogy két hideg kéz egymást fölmelegítheti. Nos, ez az elemezve ráocsúdó magatartás vonul végig, megkapó következetességgel, a Fák Daphnénak lapjain…
Más anyagú poézis a Baka Györgyié. A költő válogatott versei (Szomjazó csillagmezők, Kairosz Kiadó, Budapest, 2022) szakaszolt formával, rövidebb sorokkal élnek – nyelvileg-poétikailag egynemű sorozatuk így rajzol hamvasi eszmekört, metafizikus horizontot. Ez az életmű megejtő természetességgel nyúl vissza a létköltészet nagy toposzaihoz; impresszionisztikusan kozmoszi látókörében lélektől csillagig tart az út, csillagtól lélekig az öröklét. A versek „boldogisten-kívánó” (Szabados György) lelkülete, a fénybe gyönyörített világ (vö. Hangok élő örvénye) misztikus tapasztalása versnyelvi anakronizmusokhoz is vezethetne – de inkább esztétikai időtlenséget érzékelünk. Bakától is egy filigrán művet illesztek ide: „Aki belesimul / az isteni rendbe, / a világ rendjéből / mint szálka kiáll” (Mint szálka). Elszokott kortárs líránk az efféle, gnómaszerű bölcsességközvetítéstől; a vallomásos irónia (és az anyagba zárt fájdalom) kora nem kedvez Szent Encia eljövetelének… Ezért is különös élmény olyan alkotással szembesülnünk, mely egyetlen többértelmű hasonlat révén antropológiai állapotot képes vázolni.
Míg Dimény H. Árpád verse Kemény István azonos című szövegéig tereli figyelmünket, Baka Györgyi költeménye Pilinszky Szálkák kötetére utal (egyidejűleg idézve föl a szemünkben tudatosítandó és a keresztből kihasadó szálkát). Kapocs tehát a két kiadvány között az intertextuális hajlandóság – de egymás mellé helyezésüket nem magyarázná. Ehhez egy harmadik kötet ráismerő érzékenységét hívom segítségül. Mustó Péter SJ Megszereted, ami a tiéd című munkája (Jezsuita Kiadó, Budapest, 2014) egyszerre önfejlesztő kézikönyv, spirituális útmutató és kontemplációs objektum. Ebben olvasom: „Isten az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkban mutatkozik meg és idéz elő változást. Nem kapcsolatainkon kívül és azoktól függetlenül. / Hogy meglátjuk-e, felismerjük-e Istent, azon múlik, milyen szívvel, milyen belső figyelemmel nézünk embertársunkra.” (12.) Dimény H. Árpád verse az egymásra figyelés esendő szépségét, a bizalom emberen túli igazságait tárgyazza. Baka Györgyi négysorosa az Istenre irányuló sors magányáról vall. A két életmodell összekapcsolható. Mustó Péter közelítése elvégzi ezt az egybeszervesítő munkát; az olvasónak csak követnie kell a tanulságok ösvényét. A három kötet beszélgetéséből térkép rajzolódik életünk elé.
Fotó: Erdélyi Híradó Kiadó; Kairosz Kiadó; Jezsuita Kiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
