Könyv jelent meg Csuriról, a beszélő varjúról

Könyv jelent meg Csuriról, a beszélő varjúról

Telt ház előtt mutatták be szombat délután a kézdivásárhelyi Erzsébet Teremben a Felsőlem­hényben lakó, Szörcsén református lelkipásztorként tevékenykedő Bíró Erika Csuri, a beszélő varjú és kis társainak kalandjai című kötetét, mely nemrég jelent meg a baróti Tortoma Kiadó gondozásában. Az elsőkötetes szerző könyvbemutatóján Csuri is jelen volt. A rendezvény végén több tucat közös fénykép is készült a nap sztárjával, Csurikával és az érdeklődőkkel.

A könyvbemutatón Bíró Erika Iochom István újságíró és Sántha Attila költő, lapszerkesztő kérdéseire válaszolva elmondta: Csuri története öt esztendővel ezelőtt, a koronavírus idején kezdődött. A kézdivásárhelyi kórház udvarán lévő egyik fészekből esett ki, szárnya és egyik lába megsérült, repülni azóta sem tud, az évek során azonban megtanult érthetően kimondani pár szót. Azért nevezték el Csurinak, mert amikor fiókaként Felsőlemhénybe került, olyan volt, mint egy veréb. Hazahozták a varjúfiókát, majd elvitték a zabolai állatorvoshoz, mert olyan nyílt törése volt, hogy csak egy bőrdarab tartotta a jobb lábát. Az állatorvos nem kedvelte a vetési varjakat, mert a kukoricatábláját azok tették tönkre, így nem akarta meggyógyítani Csurit. Aztán csak meggyőzték, hogy kezdjen valamit vele. Az orvos, amennyire lehetett, rendbe hozta a fióka törött szárnyát és lábát. Három hét múlva már ráállt a lábára. Amíg helyre nem jött, a garázsban élt, aztán kiköltözött az udvarra, ahol éjszaka Morci kutya hátán aludt. Később a házba is bemerészkedett, most pedig mindenhol otthon érzi magát. Egy évre rá kezdett beszélni. Az első szava a „Kutyóóó” volt, majd érthetően kimondta, kimondja, hogy „Csurika, gyere ide, adjál puszit!” 

A Bíró portán még él egy vetési varjú, Picike, ő azonban távolról sem olyan szelíd, mint Csuri. Két kicsi lába teljesen nyomorék, fél szárnya hiányzik és nagyon vad. Ő nagyobb korától került emberközelbe. Pici az udvaron él, ritkán merészkedik be a konyhába.

 Csuri egy napja úgy telik, hogy reggel odabújik a gazdájához, akitől puszit kap. Igényli a szeretetet, a simogatást, a vele való foglalkozást. Ha ezek kimaradnak a napi programjából, akkor rendesen megharagszik. Mindig ott akar lenni, ahol a családtagok tartózkodnak. Napközben kijár az udvarra is, jó barátságban van Tapival, a tacskóval, Morci kutyával és Tigris cicával. Ő a főnök. A kávén kívül a szilvapálinkát is megkóstolja, de csak mértékkel. Érdekes, hogy szereti az ecetet, amit „egészségügyi” kezelésre használ, megfürdik benne, az ecetes csőrével bedörzsöli magát, azzal keni be a tollazatát, különösen a szárnyak alatti és a farokrészt, lehet, hogy így óvja magát a paraziták ellen. Kedvenc eledele a sajt és a dió, de a húsféléket is szereti, mondhatni, min­denevő. Csurit nyári táborokba is elviszik, ahol ő a tábor kabalája, a gyermekek kedvence.

Hírdetés

Bíró Erika azt is elmondta, jó két esztendővel ezelőtt gondolt arra, hogy lejegyezze a Csurival kapcsolatos történeteket, hogy mind a felnőttek, mind a gyermekek a varjak másik arcát is megismerjék. A szerző arról is mesélt, hogy Csuri imád az autószerelő műhelyben téblábolni. Nagyon szereti a csillogó csavarokat, amiket el is szokott lopni és eldugni. 

Sántha Attila arról beszélt, hogy az elsők között olvasta el kéziratban Csuri történeteit, és az volt a véleménye, hogy Bíró Erika írói vénával rendelkezik, alig kellett a szövegeken valamit is változtatni. A József Attila-díjas költő Gerald Durrell Családom és egyéb állatfajták című könyvéhez hasonlította a Csuri-könyv történeteit. A szerző elmondása szerint kedvenc gyermekkori olasmánya volt, de Fekete István könyveit is olvasta. Kolozsváron egy panelház tizedik emeletén laktak, ahová szülei nagy „örömére” több állatot is belopott. Volt ott kismacska, madár, bagoly, béka, sündisznó, gyík stb. 

Bíró Erika a kis kötet grafikáiról is beszélt. Elmondta: a délvidéki Szabadkán élő Nagy Penge László munkáját dicsérik, aki ajándékba készítette el azokat. Így lett teljes értékű a kis könyv, a grafikus a Csuri-történetekhez nagyon találó illusztrációkat készített. 

A könyvből Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus olvasott fel három történetet. Közreműködött Albu Erika előadóművész. A családias hangulatú rendezvény dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »