Amikor már azt hinnénk, a Me Too kampány lecsengett, hogy a józan ész lassan felülkerekedik a szélsőséges érzelmeken, az igazság pedig a hazugságon, érkezik a hír: Plácido Domingónak az állásába került a vád. A vád, amely az ő esetében egészen komplex: állítólag beleduruzsolt valaki fülébe, mások szerint megfogta a térdüket az asztal alatt,(…)Azonban Plácido Domingo sem ártatlan. Nem, nem abban, amit felhoztak ellene, azok a régi történetek vagy igazak, vagy nem, de arra egyetlen vád sem elég, hogy negyven év lenullázzon egy világsztárt. Domingo abban hibás, hogy hallgat és menekül.(…) És ebből az aprócska tényből tűnik ki leginkább, micsoda szellemi és akarati alávetettségben élnek művészek, ismert emberek. Még akkor sem mernek szembefordulni a rendszerrel, még akkor sem leplezik le, nem lázadnak fel ellene, amikor szó szerint az emberi méltóságuktól is megfosztják őket. A katolikus hitéből erőt merítő és nyilvánvalóan eleve tökös Mel Gibsonon kívül valamennyi sztár elviseli, hogy felmosórongyként használják, ha áthágja a határokat. Ami esetünkben pusztán annyit jelent, hogy az uralkodó ízlésdiktátummal szemben az illető a saját útját járja.Nem, nincs kivétel. Most Domingo, holnap te, holnapután ő. Mindannyian sorra kerülünk az eszét vesztett nyugati kultúrkörben. Persze, csak ha hagyjuk. (Nem, nem fogjuk hagyni.)(…)Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
