Napok óta azzal henceg a kormánypárti média, hogy Magyarországon a munkanélküliség 8 százalék alá csökkent. Hurrá! De biztos? Kétlem. Elsősorban azért, mert ilyenkor nem a munkanélkülieket – oppardon, újmagyarul álláskeresőket – számolják, hanem a Munkanélküli Hivatalokban regisztrált ügyfélforgalmat. Nagyon nem mindegy. Másodsorban ott a több százezer külföldre távozott – nagyon sok esetben véglegesen elment – magyar, akik úgy jelennek meg a statisztikákban, mintha munkát kaptak volna valamiféle újonnan keletkezett munkahelyen. Micsoda cinizmus… Nem utolsósorban pedig ott vannak a közmunkások. Számuk az ilyen-olyan választások előtt megemelkedik, mert hirtelen állami pénz akad számukra. Rövid távra. Aztán a választások után megint lecsökken.
Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek egy része egyszerűen felesleges. Lakkozhatjuk így, magyarázhatjuk úgy, letagadhatjuk amúgy, a tényen nem változtat.
Örökre így fog maradni? Nincs jobb nála?
Egyelőre tehát közmunkások vannak. Ez aztán a fejlődés az átkosból ismert kapun belüli munkanélküliséghez képest! Sőt Orbán/Gyurcsány valamelyik sameszának hátha megvilágosodása támad, és előhozza újításként a kapun belülit. Simán kitelik tőlük, és a vakegér párthíveik be is fogják cumizni.
A nyugdíj előtt állókhoz bezzeg görcsösen ragaszkodnak. Folyamatos korhatár-hosszabbítgatásokkal tartják benn a munkában azokat, akik pedig már nagyon mennének belőle. Aki már nem akar, annak bezzeg dolgoznia kell. Igaz, az másik kassza, másik alrendszer. Valahogy összhangba lehetne és kellene hozni ezt a kettőt – de ahhoz akkora rendszerreform kellene, aminek dehogyis mernek nekivágni. Fel sem vetődik.
A mondvacsinált közmunka persze nem teremt semmiféle értéket, nem visz előre senkit és semmit. A megbecsültsége ennek megfelelő. Nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi is. Azt szokták felhozni a védelmében a bezzeg nem közmunkás, hanem busásan megfizetett öltönyösök, hogy „visszavezet a munka világába”.
Nem tudom, ki hogyan van vele, de minden nyelvi hókuszpókuszból és politikusi süketdumából engem ez a munka világába való visszavezetés dühít fel legjobban. Mintha bizony létezne valamiféle munka világa. És mintha bizony mi vakhangyák volnánk, akik tévelygünk, random ide-oda mászkálunk a fűben, de jönnek ők, a Politikusok, a Tudók és Látók, akik kézen fogva visszavezetnek bennünket oda, ahonnan elkóboroltunk a mi butaságunkban. A Munka Világába.
Internetes fórumok és a Facebook gyakori témája, hogy tétlenkedő, henyélő, lazsáló közmunkásokat fotóznak le vagy tesznek szóvá. Aki beléjük köt, az nyilván nem volt közmunkás soha, és úgy érzi, hogy nem is lesz. Mert különben belegondolna, hogy annyi pénzért, amit ők kapnak, mennyi munka jár. Egy pesti menedzsernek a telefonszámlája több, mint amennyiért a közmunkásokat kihajtják szerencsétlenkedni téli fagyban, nyári hőségben. Sőt mint a börtönben a rabokat, egymással büntetik őket, mert bizony a társadalom szemete is ott van köztük. Többször panaszolták már nekem közmunkások, hogy a pénzbírságra ítélt mindenféle söpredék is köztük landol, mert ledolgozzák a behajthatatlan pénzt. A kedves Olvasó hogyan érezné magát, ha azt észlelné, hogy bűnözők és egyéb söpredék büntetésével van egy kalap alá véve? Ráadásul azoknak végképp eszük ágában sincs dolgozni, hanem brutálisan megfenyegetik a felügyelőt- aki sokszor maga is közmunkás –, beíratják maguknak a műszakot, aztán a munkaeszközök értékesíthető részét a táskájukba összepakolva fél órán belül lelépnek, oszt cső.
Most éppen ott tartunk, hogy simán megverik maguk közt, aki ténylegesen dolgozik. Nem tudom, hogy cigányok voltak-e ezek. Tapasztalataim és a helységnév alapján igen. De ha véletlenül mégsem, az sem sok különbség. Nagy összemosódások vannak, és sikeres integráció, csak éppen egyes magyar rétegek integrálódnak sikeresen lefelé a cigókhoz.
Hová vezet ez az egész? Mi lesz öt év múlva? Tíz év múlva? Kivándorlók, agyonhajszolt multigályarabok, cigányok, közmunkások, csak még inkább? A mostaninál is jobban? Lát valaki jelet vagy irányt, hogy merre és hogyan a megváltozásokhoz? Az önkormányzati választások kampánya tele van ilyen ígérgetésekkel. Döbbenetes dilettantizmussal. Egyik nagyobb hülyeség, mint a másik. A valóságban tovább megyünk lefelé.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
