Holland álmok
Amióta az unió tagjai vagyunk, sokszor gondolkodtam azon, jó-e nekünk, hogy olyan országokhoz csatlakoztunk, amelyek lakói jóval tehetősebbek, mint mi vagyunk, ezért a „szabad” Európában jóval több üzleti, életviteli lehetőségük van, mint a magyaroknak.
Nem tudtam eldönteni, valamint kellő ismeretekkel sem rendelkeztem arról, mit profitáltunk mi abból, hogy sok külföldi vásárolt házat a belvárosban, hogy sokan kezdtek mezőgazdasági vállalkozásba szerte az országban, és számosan újítottak fel tanyákat, mind Európa gazdagabbik feléből érkezve. Máig nincs bennem szemernyi irigység sem, fő, hogy szépül az ország, végtére is történjék bármi, házakat, földeket nem lehet több ezer kilométerre „hazagurítani”.
Hogy a téma ismét foglalkoztatni kezdett, azt egy ismerősömnek köszönhetem, aki arról tájékoztatott, hogy egy holland állampolgár egy egész nógrádi falut vett meg. Kicsiny, festői falucskáról van szó, Bedepusztának hívják, s az a hír járja, hogy lakóinak a hollandus valamelyik szomszédos faluban vásárolt házakat, állítólag mindenki teljes megelégedésére, ugyanis már elköltöztek valamennyien. Ügyes ember lehet az illető, aki úgy nyilatkozott, döntésének elsősorban érzelmi oka volt: beleszeretett a tájba.
Szerelem ellen nincs orvosság, ilyenkor a fantázia is megmozdul az emberben. Őbenne már nem is csak mocorog, mert kialakultak határozott tervei. Nem csupán nyári pihenőhelyet akar teremteni magának, hanem egy kis turisztikai központot álmodott meg ott, a Börzsöny ölelésében, Hollókőhöz közel. Nem zavarta, hogy úgynevezett infrastruktúra nincs, majd lesz. Az elküldött fényképek szerint a már elkészült központi épületben szolgáltatásokat – étkezést, tájékoztatást – kíván nyújtani, mégpedig a helybéliekkel, úgy, hogy a bevételeket meghagyja nekik. Kész van már a medence is, s azt tervezi, ki lehet majd bérelni az egész falut, esküvői összejövetelre, vállalati rendezvényre stb. Naponta másfél millió forintért. Természetesen a házakat külön-külön is. Mi több, sajtókampányt is indít Hollandiában, és aztán jöhetnek a hollandusok. Egy már jött is, és olyannyira megtetszett neki a vidék meg a terv, hogy házat vásárolt, amelyben nem csak lakni akar, hanem tajcsi központot is létesítene. Az eredeti terv kiötlője pedig elmondta, eddig kétmilliárd forintot költött a vállalkozásra, ezt támasztja alá az is, hogy a felújítandó házak (huszonnégy van belőlük) nem nélkülözik a korszerű, környezetkímélő technológiát, ami – mint tudjuk – nem két fillér. „Bedepuszta egy ékszerdoboz, a környék pedig egy kincsesbánya” – vallott szerelmetes falujáról a fényképe alapján legalábbis nagyon rokonszenves tulajdonos. Igaza van. Aki ismeri a környéket, az tudja. Meg azt is tudja, sok ilyen kincsesbánya van Magyarországon, csak még kevés az a magyar, aki a holland emberéhez hasonló álmokat szövögethet. Úgyhogy kissé keserűen, de cseppnyi irigység nélkül kívánunk neki sok sikert tervei megvalósításához, és ahhoz is, hogy jól érezze magát Magyarországon. (Ismerőseim azt állították, máris nagyon jól érzi magát.)
Felmerült bennem, meglátogatom és megkérem őt, ugyan hívja már meg Judith Sargentinit és még néhány, az unióban örökké ellenünk acsarkodó, rendkívül antipatikus holland hölgyet és urat, s meséljen nekik az elviselhetetlen magyar diktatúráról, a jogállamiság hiányáról, s mindenről, amit itt tapasztalt. Arra azonban vigyázzon, nehogy túl idillinek fesse le a helyzetet, mert ezek még ide találnának költözni. Annak meg – őszinteség a bizalom alapja – cseppet sem örülnénk.
Kondor Katalin – www.magyarhirlap.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
