Hóttig tanul az ember. Mondják szűkebb pátriámban, a Hajdúságban.
Ahol a ló lú, a volt meg vót. Tehát az ottani ember úgy van a tanulással, mint a jó pap. Csak az nem hóttig, hanem holtig tanul. De félre a tájszólással meg a jó papokkal, felzaklatott közéletünkben nem árt kicsit elgondolkodni erről a közmondásról, mert igencsak időszerű. Akár csak egyetlen újság elolvasása is elég ahhoz, hogy rájöjjünk, számos magyarul hangzó szót, kifejezést nem igazán értelmeztünk jól eddig, legalább is szóhasználatunkban nemigen, vagy csak nagyon ritkán szerepelt. Ám ezekben a napokban akartuk-nem akartuk, „közelebbről” is meg kellett ismerkednünk velük, s rájöhettünk, bizony holtig kell tanulnunk, ha tájékozottak akarunk lenni. Itt van mindjárt az „antifa” szó, ami egy rövidítés, magyarán az antifasiszta szó rövidítése. Az értelmező szótárt megnézve ez azt jelenti, hogy aki antifasiszta, az nem más, mint egy olyan személy, aki az erőszakos uralom ellen lép fel, aki ellenzi az olyan központosított államhatalmat, amely erőszakkal elnyom minden más politikai nézetet, pártot, csoportosulást. No már most, a minapi, egy ártatlan embert összeverő s állítólag külföldiekből is álló úgynevezett antifatársaság ezek szerint nálunk, Magyarországon azért követ el aljas bűncselekményeket, azért ver félholtra egy ártatlan embert, mert nálunk elnyomják a „más” politikai nézeteket.
Mi persze, normálisan gondolkodó magyarok nehezen tudjuk elképzelni, mivel is tudja bizonyítani a roppant demokratikus „antifa”, hogy nálunk politikai nézeteket nyomnának el (csak nem azzal, hogy nehezményezzük az úgynevezett baloldal külföldről érkező dollármilliókkal való törvénytelen támogatását a választások idején?), mindenesetre ideje elfogadnunk, hogy „hóttig” tanul az ember. Nos, ma már ott tartunk, hogy kénytelenek vagyunk naponta tapasztalni, miképpen fenekednek ellenünk a normális létet fenyegető erők, magyarán miképpen próbálják szétzilálni életünket. Sokan megírták már, annak idején a „Majdan”, az ukrán nép felforgatása is ilyenformán kezdődött. Zavargásokat robbantottak ki a provokátorok. Ez a cél tehát, s hogy ez ne csak a szűkebben vett politikai életre terjedjen ki, hát „előkapták” a kulturális élet színterét is. Ott is elkezdődtek a provokációk. Csak hogy holtig tanuljunk, nemrégiben – nyilván önnön mentegetése szándékából – Márki-Zay Péter a baloldalhoz érkező „guruló dollároknak” elnevezett külföldi párttámogatási pénzekről úgy nyilatkozott, hogy a milliárdokat nem politikai, hanem „kultúraváltó kampányra” fordították. Egyelőre nem sikerült megfejteni, értelmezni, mit is jelent a kultúraváltó kampány, hiszen ő sem részletezte, hogy azt vajon eszik-e vagy isszák, mindenesetre itt a feladat előttünk, hogy megpróbáljuk megfejteni a jelentését, ha már ő adós maradt vele. Néhány kolléga nekiállt ugyan, hogy az értelmezés nagy feladatát teljesítse, de csak addig jutott, hogy a jobboldal lejáratására, ilyen-olyan hirdetésekre, propagandára fordították a pénzt. Azért lássuk be, ezzel nem kerültünk közelebb a „kultúraváltó kampány” reális értelmezéséhez sem.
Van tehát nekünk az antifa, meg a kultúraváltó kampány, mint megfejtendő és pontosan értelmezendő fogalom, már csak azért is, hogy a mai életünkre tudjuk vonatkoztatni. S miközben ezek pontos értelmezésen gondolkodtam, ugyanazon a napon a hírekben megjelent egy újabb fogalom is, a „makroadományozó”. Ezzel a kifejezéssel – kissé megkésve ugyan – ezúttal Soros urat „tisztelték” meg. Avagy vádolták meg. Nincs is ezzel különösebb baj, pusztán csak annyi, hogy nehezen értelmezhető. Ugyanis egy adomány, ha törvénytelen, teljesen mindegy, hogy mikro- vagy makro-, s az adományozót milyen szóval illetik, a lényeg, hogy cselekedete, adományozó kedve sért-e törvényt vagy sem. S ha sért, akkor nem adományozó, se mikro-, se makro-, hanem egyszerűen csaló.
Itt vagyunk tehát, értelmezendő szavak, cselekedetek „hálójában”, tudatlanul, mert hétköznapi életünkre vonatkoztatva ezeket a kifejezéseket nem sikerült megfejteni, értelmezni. S hogy miért jut eszembe mindhárom kifejezésről a káoszkeltés, azt nem tudom. Jó lenne, ha nem hóttig kellene várnunk arra, hogy megtanuljunk értelmet adni a szavaknak, s ne ködösítsük őket szándékosan.
Kondor Katalin
A szerző újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
