Már írtam egy unikális 1985-ös élményemről: egy bolgár Komszomol (= KISZ) gyűlés kapcsán. Lényege az volt: egyetlen őszinte pillanat se volt az egészben, mindenki csak azért volt ott, mert „kell”, viszont senki se bízott meg a másikban annyira, hogy erről nyíltan megállapodjon, szóval végig lett darálva az egész szöveg, majd mindenki ment boldogan útjára a végén.
Nemrég ugyanezt éltem át. Sajátos helyen: egy ortodox templomban.
Megemlékező gyászmise volt, ismerős ember halálának évfordulója.
Úgy tűnt, mindenki azért jelent meg a helyszínen, hogy aztán ne mondhassa senki, hogy nem ment el. Furcsa módon a pap is valahogy része volt az „összeesküvésnek”: fénysebességgel eldarálta a szöveget, alig levegőt véve. Aztán elszaladt, még el se köszönt, s persze semmilyen beszédet nem mondott, még jelképeset se.
Vannak ugyanis ilyen jelképes beszédek, melyeket akkor mond el a pap, ha a meghalt embert nem ismerte, de a rokonait se, így semmi személyeset nem tud mondani. Ezzel alapvetően semmi gond: a nem templomba járó, nem is igazán hívő keresztény embert lelki üdvéért is lehet imát mondani, erre vannak a sablonszövegek, melyek bárkire érvényesek: rövid általános vázlat a túlvilágról és remény kifejezése, hogy Isten megbocsátja az elhunyt bűneit.
Amikor apám meghalt, ateista szertartással lett temetve, még annak is megvan a maga szokásrendszere. A temetkezési cég képviselője megkérdezi ilyenkor, rokon mond-e beszédet vagy ők mondjanak, aztán, ha a „vevő” az utóbbit választja, akkor 1-órás konzultáció jön a legközelebbi rokonokkal, majd a cég elkészít egy beszédtervet, amit aztán a közeli rokonok elfogadnak, s aztán ez kerül elmondásra az alkalmazott által.
Itt viszont semmi.
Mondtam is utána halkan „ha ilyen a dolog menete, jobb nem csinálni”. Láttam egy korombeli ember nézésén, ő is valahogy furcsán érzi magát, mondom neki óvatosan „emlékszel a Komszomol-gyűlésekre?”, mire ő elröhögte magát: rögtön ráérzett mire utalok.
Persze a vélemények nem egységesek. Van aki azt mondja, a tartalom nélküli forma is jobb a semminél. Sokan szeretik is ezt: lám milyen sokan bámulták pl. Charles és Camilla idei londoni koronázását, miközben az egésznek semmi értelme a valóságban, hiszen Anglia régóta köztársaság. Szerintem viszont fordítva van: a foklorizálódás árt a tartalomnak.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
