Egyre több beteget kell ellátniuk a háziorvosoknak, ami azt eredményezi, hogy a rendelőkben hosszabbak a sorok, megnő a várakozási idő, miközben átlagosan alig néhány perc alatt kell kezelni a pácienseket – tudta meg a Magyar Nemzet.
2015-ben az egy orvosra jutó éves betegforgalom már 11 474 fő volt, 2010-ben még 10 994, 2000-ben pedig 9208 – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb Egészségügyi statisztikai évkönyvéből. Ha ezt napi, átlagos betegszámra is lebontjuk, akkor 254 munkanap alatt a háziorvosoknak 2015-ben naponta 45 pácienst kellett ellátniuk, miközben a legtöbben 3-4 órát rendelnek. Ez idő alatt átlagosan 5,3 perc jut egy emberre. Ha több időre van szükség, akkor előfordulhat, hogy nem mindenki kerül sorra. A KSH adataiból az is kiderült: a magyarországi háziorvosok 2015-ben összesen 55,5 millió beteget láttak el rendelőkben, és mindössze 1,7 millió pácienst kezeltek azon kívül. Jóval ritkább tehát, hogy valakit az otthonában vizsgáljon meg az orvos. Az évenkénti bontásból is az látszik, folyamatosan csökken a rendelőn kívüli ellátások száma, 2000-ben még több mint háromszorosa, 5,6 millió volt az otthon kezelt betegek száma a jelenleginek. Azóta azonban folyamatos visszaesés tapasztalható.
Nincs utánpótlás
Ennek egyik oka lehet a túlterheltség, hiszen a háziorvosok mára egy rendelési napon jóval több embert kénytelenek ellátni, mint öt-tíz évvel korábban. Fontos azonban megemlíteni az utánpótlás hiányát és a kiöregedést is. A KSH adatai alapján tizenöt év alatt már több mint 300-zal csökkent a szakmában dolgozók száma. A fiatal háziorvosok messze nem pótolják azokat, akik feladják praxisukat. Lapunk korábbi értesülései szerint 2012-től tavaly októberig az ország négy orvosi egyetemén mindössze 514 orvos kezdte meg tanulmányait a háziorvostan-képzésben, és októberig 501-en végeztek. – Azért riasztóan alacsony ez a szám, mert hamarosan 2200 praxis sorsa válhat kérdésessé, hiszen jelenleg az orvosok kétharmada már nyugdíjaskorú, vagy öt éven belül az lesz – ezt Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke közölte lapunkkal.
Azért, hogy a tartósan betöltetlen praxisokat feltöltsék, praxisjogvásárlási és letelepedési támogatást is létrehozott a kormány, ám ezek nem motiválják eléggé a háziorvosokat, a keretet évek óta nem sikerül teljes egészében felhasználni, nincs elég jelentkező.
Az alaposabb diagnózis érdekében
Pozitív kicsengése is van azért a statisztikának: a számok alapján kiderült például, hogy évről évre több pácienst küldenek tovább ekg-, röntgen- vagy laborvizsgálatra az alaposabb diagnózis érdekében. 2015-ben 6,8 millió alkalommal kérték a háziorvosok ezeket a vizsgálatokat, ami 200 ezerrel több, mint egy évvel korábban, és 400 ezerrel nagyobb a mutató a 2013-asnál. Emellett azonban érdemes arra is kitérni, hogy bár több a diagnosztizálást elősegítő vizsgálat, folyamatosan csökken azoknak a száma, akiket egyéb szakrendelésre küldenek. 2015-ben csupán 4,7 millió beteg esetében éltek ezzel a lehetőséggel a háziorvosok, ilyen alacsony szám pedig legutóbb 2006-ban volt (4,5 millió). A vizsgált tízéves időtartam alatt a legforgalmasabb év a járóbeteg-szakrendelőbe utalás esetén 2008 volt, akkor 5,7 millió beteget küldtek szakorvoshoz a körzetekből.
Kevesebb a védőnő is
Nincsenek könnyű helyzetben a védőnők sem. Bár az utóbbi hónapokban a tragikus gyöngyösi és agárdi gyermekhalál kapcsán gyakran hangoztatták a szakmában és a politikában is, hogy mekkora szükség van a védőnők munkájára, számuk, úgy tűnik, folyamatosan csökken. A KSH szerint 2000-ben még 4500 területi védőnői állás volt az országban, 2005-től ez a szám már csak 4000 körül mozog. Az állások csökkenésének oka lehet, hogy szinte soha nem sikerült betölteni őket, 300-500 mindig üresen maradt. A helyzet azonban az állások számának csökkentésével sem javult, az elmúlt tíz évben ugyanis a KSH szerint minden évben körülbelül 3700 területi védőnő dolgozott az országban.
Pedig szerepük óriási a csecsemőhalandóság csökkentésében is. Kocsis István, a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának osztályvezető egyetemi docense nemrégiben arról beszélt: a csecsemőhalandóság csökkenésének hátterében többek között a várandósgondozás, valamint a védőnők és háziorvosok szerepének erősödése áll. Emellett fontos, hogy a kockázatosabbnak ítélt várandósokat mára olyan szülészeti centrumokba irányítják, ahol magas színvonalú koraszülöttosztály működik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 17.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
