Kommunista örökség a nőnap?

Kommunista örökség a nőnap?

A mai nap dilemmája: Virágot szívesen adok… na de ezen a kommunista nőnapon?

Bár szeretjük a mi szép virágot hozó nőnapunkat, eredete már sajnos nem minden kétséget kizáró. A nőnapot eleve a Rákosi-korszakban tették kötelezően ünneplendővé, és dátumát is szovjet mintára időzítették március 8-ára. És már attól sem túl jó a szájízünk, hogy a szovjet II. Internacionálé VIII. kongresszusán határoztak arról, hogy nőnapot fognak tartani. Bizony a mai nőnapunk alapvetően szovjet, munkásmozgalmi alapokon nyugszik. Mégis örvendetes, hogy ehhez képest ilyen szép, virágos, nőies és lovagias formája alakult ki. Mit is kezdjünk egy ilyen faramuci ünneppel?
 
Ennek a napnak a buzgó bevezetése, forradalmi feltörése már önmagában magában rejti az elismerést, hogy a nőkről valamiféleképp megfeledkeztünk, hogy a nőktől valamit elvettünk, amit egy március eleji nappal igyekszünk – elég gyér sikerrel – kompenzálni.
 
Amitől a nőket a kommunizmus idején nem is kis mértékben megfosztották, ezek a nőiség talán legfontosabb, legmagasztosabb elemei: az anyaság, az otthoni tűzhely melegének, szeretetének fenntartása, ennek megbecsülése és védelme, a család ápolása… stb. (Csak egy példa, hogy a nőket a szocializmus „felszabadítása” mikre kényszerítette: plakátokon propagálták víg munkásnőként a traktorban ülő, szántást végző női munkáselvtársakat, akik sajnos ezen kitűnő erőszakosan egyenlősítő „elvek”-nek köszönhetően meddővé váltak, a traktor folyamatos zötykölődése ugyanis ilyen hatással volt méhükre.)  És sajnos ezt a csorbát a mai napig nem sikerült kijavítanunk. Hiszen az anyaság hihetetlen fontosságának hangsúlyozása helyett, illetve ennek aktív segítése, azaz a kismamaidők nyugodt, békés környezetének és körülményeinek biztosítása helyett, inkább a nők karrierlehetőségeit biztosítjuk, és bölcsődéket nyitunk ennek érdekében. Pedig egy emberi lélek életében – ezt mindenki jól tudja – az első évek nem csekély jelentőségűek. Ezért a minimum volna ez időben az, hogy a gyermek az anyjával sok időt töltsön. Rudolf Steiner szerint az anya gyermekével való – bár konkrétan testileg már a születéstől fogva elszakadnak – lelki összefonódottsága hozzávetőlegesen 7 kerek esztendeig tart. 
 
Nem az a baj, hogy a nőknek biztosítjuk a szabad munkavállalást, iskolázást, egyetemet (Isten ments, hogy ezeket megtiltsák! Hiszen ha nem így lenne, talán nem is írhatnám e sorokat…) a probléma az, hogy emellett a munka világában tapasztalható pénzéhességnek, kommunizmustól megörökölt teljesítményorientáltságnak köszönhetően a cégeknek automatikusan nem áll érdekükben – hisz ez pénzügyileg egyáltalán nem éri meg –, hogy a náluk dolgozó nőknek – gyermekvárás és gyermeknevelés  okán, kismamaságuk és újdonsült anyaságuk idején – külön kedvező munkafeltételeket, kiváltságokat biztosítsanak: így például a 4-6 órás munkaidőt, az otthonról dolgozás lehetőségét… stb. És sajnos ehhez a mai közgazdaságtan is jobb kezét nyújtja, ugyanis ahogy a sokak által ismert Bogár László felhívja figyelmünket, a mai közgazdaságtan számára az ember egyenlő a munkaerővel. Így sem kultúrájával, sem a pihenésre és közösségi létre irányuló természetes emberi igényeivel, sem a jó ügyért való dolgozás motivációjával nem törődik. Ehelyett úgy gondolkodik az emberről, mint egy egyszerű gépről: pénzt dobnak bele, az meg kidobja a munkaórát. Csakhogy az olyan is lesz…
 
És ehhez hozzáadódik még az is, hogy a világ általánosságban már-már inkább teljesen óvónők és bölcsődei nevelőnők ún. „szakmai tudására” hárítja a gyermeknevelés tudományát. Pedig egy gyermek életében – tagadhatatlan –, lelkének kezdeti formálódásában nem kis szerepe van a szülőknek – és talán hatványozottan nagyobb, mint a szakmai nevelőnőknek (akik egyébként maguk sem győzik eléggé hangsúlyozni a szülő szerepének jelentőségét). A kisgyermekkori élmények mélyen íródnak mindannyiunk lelkébe, és ezeket gyakran tovább hordozzuk tudattalanul egész életünkben. 
 
Az anyaság meg nem becsülése sajnos széles körben elterjedt többek között a mai, nyugatról áramló kamaszkorban megragadás, voltaképpen gyerekes, felelőtlen életvitel divatjának köszönhetően. De Magyarország – ahogy oly sok mindenben – ebben is kivétel: itt a Magyarok Nagyasszonyát, Boldogasszonyt, Szűz Máriát mindig nagy tisztelet övezte. És annak ellenére, hogy ilyen fellegekkel beárnyékolt ez a mi március 8-ai nőnapunk, mindannyian tudjuk, hogy az egyes férfiakat, akik virággal kedveskednek környezetük hölgyeinek, nem a fent elmondottak motiválják e nap ünneplésére, hanem éppen hogy a nők, anyák és lányok iránti tisztelet, azé a női nemé, amelynek, keresztül-kasul hatva a világot, láthatatlan összefüggéseivel, leleplezetlen, rejtett világával talán jóval nagyobb befolyása van a világ alakulására, mint gondolnánk.
 


 
Sokan, tudva a március 8-ai nőnap eredetét, nem is ünneplik azt. De hát szívesen megfosztanánk-e a nőket a kedves hódolatoktól, amelyek e napon érik őket a férfi nem részéről? Van azonban a mi keresztény Európánknak egy napja: március 25-e, amely napon talán már a virágválasztás lehetőségei is kitárulnak, megszaporodnak, és még nincs is olyan távol a megszokott 8-adikától. E napon a keresztény világ már két évezrede Szűz Máriát, a nőiség legtisztább szimbólumát, szent archetípusát ünnepli. Nekünk, magyaroknak ez különösen kedves nap: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Ehhez a naphoz rengeteg gyönyörűen virágzó népszokás kapcsolódik, de erről bővebben majd akkor…
 
Ismerünk már olyan ünnepet, amelyet mi, magyarok, egy kicsit másképp, nekünk tetszőbb módon ünneplünk, és e különcségünket nem is szívesen adnánk fel. Amit egy-két kivétellel minden nemzet tőlünk eltérően ünnepel… a karácsonyi ünnepkör ez. Minket december 6-án Szent Miklós lep meg, és 24-én este maga a Kisjézus érkezik hozzánk. Hát miért is ne lehetnénk ebben is egy kicsit különcök, ha már úgyis ezt a szerepet rótta ránk az Öreg Isten – keleties, nyugat-európaiakhoz nem hasonlítható lelkületünkből eredően.
 
Így azt mondom, magyar férfiak – ha van kedvetek –, tartogassátok a marcipánokat, csokrokat és a szívetekből jövő verseket, és érleljétek még kerek 17 napig, amikor majd még nagyobb pompájukban és a minden nőben rejlő igazi lelki tisztaságnak adózón tudjátok átnyújtani kedvességeiteket!


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »