Komáromi súlyemelők a világkupa csúcsán Károly Zsolt2023. 12. 15., p – 12:12 Komárom |
A komáromi Comorra Powerlifterz klub két versenyzője indult az idei nagyszabású XPC World CUP erőemelő világkupán a lengyelországi Siedlce városában. Szeifert Ramón (Sz. R.) és Tomáš Ryšavý (T. R.) erőemelőkkel beszélgettünk.
Ramón egy kategória 1., valamint egy Junior abszolút 3. helyet zsebelt be. Tomáš egy kategória 2., Open abszolút 3., valamint egy Rendőr kategória 1. helyet szerzett a versenyen, illetve elnyerte a profi kártyát (Pro Card), így ő az első profi komáromi erőemelő/mellnyomó.
Kezdjük valahol a legelején! Hogyan kerül az erőemelés az ember életébe, hisz ez nem egy „tömegsport”…
T. R.: Sportgimnáziumban tanultam, ebből kifolyólag a sportolás mindig ott volt az életemben. Feltűnt, hogy milyen jól áll egy férfin a plusz-izom, úgyhogy testépítéssel kezdtem foglalkozni. A testépítéses időszak alatt megtapasztaltam, hogy egy kicsivel több erőm van az átlagnál, így ismerősökön keresztül kipróbáltam a versenyszerű súlyemelést, vagy hát erőemelést az épp adott kategóriában. Az első szlovák bajnokságon való részvételnél sikerült az első helyet elhoznom, ez beindította a lavinát.
Sz. R.: Gyerekkoromtól kezdve birkózással foglalkozom. Alapvetően, ahogy fejlődik az ember, akkor elkezd tornázni birkózás mellett, így tud eredményeket elérni, de nagyobb hangsúlyt olyan 17 évesen tettem a súlyemelésre, akkor ismertük meg egymást Tomival. Ő vitt bele mélyebben a sportágba. 2018-ban Galántán voltam az első versenyen, 202,5 kilót húztam holthúzásban. Számomra ez elképzelhetetlen volt! A birkózás mostanra másként van jelen az életemben, indítottunk egy klubot Szentpéteren, ott segédedzőként tevékenykedem és bíró is vagyok.
Mit gondolsz Tomáš arról, hogy minden testnek megvan a maga genetikai adottsága?
T. R.: Ez egyértelmű, vannak pluszok és mínuszok. Az én kezeim talán egy kicsit rövidebbek az átlagosnál, úgyhogy rövidebb távon dolgozok emelésnél, mint a többiek. Azonban a nehéz súlyokat így is meg kell szokni, az izomsűrűségnek is meg kell lenni, illetve a súlykategóriába is bele kell férni, tehát a diéta is nagyon fontos.
Hogyan néz ki versenyen egy nyomás?
T. R.: Minden sportágnak, akárcsak ennek, megvannak a maga szabályai. Három bíró figyeli a kivitelezést. A fenéknek a padon kell lennie, akárcsak a lapockáknak, a lábak nem mozdulhatnak el a pad mellől, és a nyomásnak egyhangúnak kell lennie, nem törhet meg a folyamat. Minden versenyen van kamerafelvétel, hogyha az adott versenyző szeretne videóbírót kérni, akkor megvan a lehetősége.
A legutóbbi lengyelországi világkupán szinte a legjobb eredményeket zsebeltétek be! Hogy lehet ide kijutni?
T. R.: Az egész versenyzés alapja a szlovák bajnokságban kezdődik, itt tudunk kvalifikációkat szerezni rangosabb eseményekre. Miután rangosabb versenyeken is értünk el eredményeket, akkor lehet nevezni az XPC (Extreme Powerlifting Coalition) világkupára. Tudni kell, hogy ez a verseny az előszobája az Arnold Classic versenysorozatnak, tehát az XPC-n szerezhetnek a versenyzők belépőt ide. Az Arnold Classic a versenyzés csúcsa.
Sz. R.: Hozzá kell tenni, hogy kvalifikáltuk magunkat az Arnold Classicra, azonban anyagi támogatás hiányában sajnos nem fogunk tudni részt venni rajta. Tavaly is hasonlóképp jártunk, a kvalifikációkat sikerült megszerezni, azonban nem jutottunk el.
Milyen költségei vannak egy ilyen világkupának?
T. R.: Jelenleg egy sportklub (Comorra Powerlifterz) alatt versenyzünk, amit Komárom városa támogat. Ezek a startok ebből vannak finanszírozva. Itt száz eurókról beszélünk egy adott versenyzőre és egy számra, tehát ahány számban nevezünk, annyiszor kell ezt az összeget befizetni. Mindemellett az útiköltség ugye Lengyelországba, illetve a szállás és étkezés.
Sz. R.: Már nem is számoljuk, de ott vannak, ugye, a rendszeres kiadások, mint például a megfelelő táplálkozás, táplálékkiegészítők és az edzőtermek használata.
Egy Arnold Classic mennyivel kerülne többe?
T. R.: Attól függ, hogy hol tartják. Idén Spanyolországban volt, oda kell repülőjegy, szintén szállás és egyebek. Nem foglalkoztunk komolyabban vele, mivel nem volt lehetőségünk elmenni.
Látjuk, hogy azért vannak költség, akárcsak más sportoknál. Az eredményekkel kompenzálni lehet mindezt?
T. R.: Mivel most sikerült „Profi” kártyát nyernem, itt már beszélhetünk pénzdíjakról. Szlovákiában jelenleg ketten rendelkezünk ilyen kártyával. Az első szlovákiai magyar rendőr vagyok, aki magáénak tudhatja ezt, ugye van külön rendőr kategória is a versenyeken. A profi ligában most kilenc kártyát osztottak szét világszinten, előtte pedig nyolcat. Előfordul, hogy az első helyezett kap 1500 eurót, de mondjuk az 5. hely már csak 300-at, de ez csak a Profi kategóriában. Ha jó helyen végez az ember, akkor épphogy fedezi az éves felkészülést, plusz a kijutási költségek egy részét.
Sz. R.: Ezt úgy kell elképzelni, mint a testépítésben az IFBB PRO-t, tehát a Profi kártya egyfajta elit szintre emeli a versenyzőt. Nyilvánvalóan nem a pénzért csináljuk, nem ez az első szempont.
Hogyan készül egy versenyre az erőemelő?
T. R.: Alapvetően edzeni járunk így is, úgy is… Ha törik, ha szakad, az edzőteremben itt vagyunk. A felkészülés során elkezdünk egy kicsit nagyobb súlyokat emelni, mint a hétköznapokban. Az alapgyakorlatok mellett muszáj a kiegészítő izmokra is figyelni, hogy arányosan jól fejlődjenek az izomcsoportok, így elkerülhető a sérülés. Oda kell figyelni a táplálkozásra és a táplálékkiegészítőkre.
Sz. R.: Megemelkedik a napi húsfogyasztás. Amíg az ember nem kezd komolyabban foglalkozni a sporttal, addig lehet, megevett 250 gramm húst egy nap, most akár egy kilót is beviszünk.
Mi volt a cél akkor, mikor közös csónakban kezdtetek evezni?
T. R.: Elkapott minket a hév, magával ragadott a sportág. Mindig többet és többet akartunk. Nagyobb súlyokat megmozgatni és hát az ember a legjobb szeretne lenni a környéken. Néhány rekordot sikerült is megdönteni Szlovákiában. Jó érzés, mikor azt érezzük, hogy nincs nálunk jobb ebben az országban, Európában, vagy akár a világon.
Sz. R.: Én mikor elkezdtem, akkor Tomi már három éve benne volt a körforgásban, s már akkor világbajnoki és Európa-szintű eredményeket mutatott fel. Öröm számomra, hogy egy kész bajnoktól tanulhattam. Így sokkal könnyebb elindulni ezen a rögös úton, mint egyedül. Én már úgy mentem egy versenyre, hogy tudtam az alapszabályokat, s megtanított a matematikai „apróságokra”. Nem mindegy, hogy hány kilósak vagyunk az adott kategóriában. Például a 125 kilogrammos kategóriában különbség van 111 és 124 kilós versenyző között, ugyanis a pontozás ez alapján van kiszámolva. Ha ugyanannyit nyom a 111 kilós, mint a 124-es, akkor a 111-eset jobban fogják pontozni a testsúlyarányok miatt. Ezt nagyon sokáig tartott megtanulni…
Az XPC világkupa a terveitek között volt?
T. R.: Tavaly már voltunk ezen a versenyen. Idén csúszott a szezon, de év végére felkészültünk a kupára. Idén ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy eredményeket hozzunk haza.
Sz. R.: Tavaly zsebeltük a kötelezőket. Világbajnokságok, Európa-bajnokságok, különböző kupák… Akkormég egy harmadik társunk is jött velünk, neki az idén off-szezonja van, ugyanis apuka lett. Jövőre szeretnénk ismét eredményeket hozni, ahonnan csak lehet. A legjobb lenne, ha az Arnold Classicra eljutnánk, a kvalifikációk megvannak, de ezt sajnos csak rezervával tudjuk kezelni, nem biztos, hogy lesz rá anyagi fedezet.
Láttok esélyt arra, hogy eredményeket hozzatok az Arnold Classicról?
T. R.: Természetesen! Maradjunk annyiban, hogy bár mind a ketten különböző kategóriákban indulunk, de minden bizonnyal dobogóra tudnánk állni világszínvonalon. Ha jól megy a felkészülés és nincsenek sérülések, akkor előreláthatólag eredményesek lennénk.
Hogyan tovább?
T. R.: Szeretnénk jövőre a világbajnokságra is kijutni és ismét részt venni az XPC-n. A két verseny azonban nagyon közel van egymáshoz, nem mindig sikerül összehangolni. Ez azért probléma, mert ha a világbajnokságra megadjuk a maximum súlyokat, amiket nyomunk, akkor a világkupára nem tudjuk benyújtani, ugyanis egy verseny után legalább két hét regeneráció jön. Előreláthatólag jövőre egy hónap különbséggel fog zajlani a világbajnokság és a világkupa.
Sz. R.: Verseny előtt pedig egy héttel már mi sem edzünk, így érthető, hogy az egy hónap az nem elegendő felkészülés a kettő között. Maximum annyi történik verseny előtti időszakban, hogy átmozgatjuk az izomcsoportokat.
Mennyire tud érvényesülni egy súlyemelő az erős emberek között?
T. R.: Indultunk már Strongman versenyeken. Néha jó megmutatkozni ilyen helyeken. Természetesen egy teljesen más sportág, más gyakorlatok és technikák vannak az erős embereknél. Ha van egy alap erő, akkor azért lehet teljesíteni egy-két jó eredményt.
Sz. R.: Tomi alacsonyabb és könnyebb, mint én. Neki nehezebb egy go-lyó emelése, mint nekem, ugyanis én tudom használni a hasamat is, ő nem. Ezek ilyen apró előnyök. Illetve az is más, ha egy 130 kilós ember emeli fel a 160 kilós golyót, vagy egy 80 kilós ember. Az erős embereknél nincsenek testarányokhoz igazított súlyok. Az én testi adottságaim alkalmasabbak egy ilyen versenyre. Komárom legerősebb párosa versenyén például egy társammal dobogóra sikerült állni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
