Komárom méltósággal, több ezer magyar gyermekkel, azok szüleivel, tánccal, színvonalas műsorokkal és beszédekkel, illetve működő, új kezdeményezésekkel emlékezett meg a nemzeti gyásznapról, Magyarország területeinek 102 évvel ezelőtti igazságtalan elcsatolásáról.
Mindenki megtalálhatta és meg is találta a vérmérsékletének megfelelő módját annak, hogy halk szóval, apró gyermekeinek, unokáinak látványával, istentisztelettel, fáklyás menettel, táncszínházzal, koncerttel, de megemlékezzen a magyar nemzet máig ható legnagyobb traumájáról.
Az Országgyűlés által 12 éve elfogadott emléknap, a nemzeti összetartozás napja arról szól, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.
A határon túliaknak azonban azt is jelenti, hogy nincsenek egyedül az igazságtalansággal szemben, ennek máig ható bánatával, és értik: leginkább rajtuk múlik, hogyan dolgozzák fel. Komáromban idén méltósággal, bölcsességgel, az összetartozás élményével sikerült.
Felemelő pillanatoknak lehettek tanúi a komáromiak és a városba látogatók a trianoni megemlékezések 102. évfordulóján. Míg tavalyelőtt épp a századik évfordulóról való megemlékezések maradtak el a világjárvány miatt, addig tavaly szinte botrányba fulladt a 101. évforduló.
Ahhoz, hogy idén közéleti botrányoktól mentesen, kellő önbecsüléssel sikerült megemlékezni Komáromban a gyásznapról, nyilván a szervezők józan belátása mellett szükség volt az önmérsékletre és a közösség érdekeinek előtérbe helyezésére is, ám sokat segített két új kezdeményezés is.
Pénteken Szarka Tamás ezer dél- és észak-komáromi iskolással közösen énekelte el a Duna felett a nemzeti összetartozás himnuszát, szombaton pedig egy dunamocsi kezdeményezés nyomán hihetetlen módon, még a szervezők legmerészebb álmait is túlszárnyalva mintegy 1500 magyar óvodás, iskolás ropta az összetartozás táncát.
Ezen felül a Duna Művészegyüttes szombat esti előadása méltóképpen emlékezett meg a trianoni traumáról a táncművészet eszközeivel. De nem maradt el az évek óta, hagyományosan istentisztelettel kezdődő trianoni békediktátumról való megemlékezés sem a református parókia udvarán, a Trianon-emlékműnél.
Feszty Zsolt a szervezők nevében elmondta, az emlékműnek továbbra sincs engedélye, annak ellenére, hogy minden pert megnyertek és a bíróság minden eddigi határozatot hatályon kívül helyezett. „Engedélyünk nincs, emlékművünk van. Azt hiszem, együtt tudunk élni ezzel a gondolattal” – fogalmazott. Egyúttal bejelentette a Magyaroké polgárjogi mozgalom elindulását, mely kizárólag társadalmi kérdésekkel kíván a jövőben foglalkozni.
Ezt követően a Hunyadi-sorozat írójaként közismert Bán János (írói nevén Bán Mór) mondott beszédet, aki kijelentette, „Trianonnal nemcsak mi veszítettünk, de a győztesek is. Elveszett annak a tudata és emléke, hogy ezt a hazát együtt építettük fel” – mondta.
Megjegyezte, véleménye szerint azok a nemzetek is vesztesei Trianonnak, aki a több évszázados közös múltról lemondtak, és helyette „hazug múltat varázsolnak maguknak”. Hozzátette, „meg kell érteniük az itt élőknek is, hogy mi, magyarok itthon vagyunk a Tátrától az Al-Dunáig, Bereckétől Dévényig, mert ennek a hazának minden négyzetméterét az őseink vére áztatta. Ez az ország a miénk is, az volt és az is marad.”
Bánk Mór beszédét követően a több száz résztvevő 102 fáklyával, a történelmi Komárom vármegye helységnévtábláival átvonult a trianoni határon, majd Dél-Komáromban a Szabadság téri ünnepi megemlékezés után Kárpátia-koncerttel ért véget az emléknap.
Mindeközben az észak-komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban este hét órakor kezdődött a Duna Művészegyüttes Gyertyaláng című táncszínházi előadása, Trianonra emlékezve, a Táncfórum, Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete szervezésében. Mint fogalmaztak, egy táncszínházi előadás a maga adottságaival, eszközkészletével képes méltóképp emlékezni egy olyan történelmi traumára, mint amit Trianon jelent a magyarság számára. „Azt tudja megjeleníteni, amire a történelmi értekezések, szónoklatok nem képesek; zsigerekig ható élményt ad hazaszeretetből, nekünk rendelt identitásból.”
A szervezők gondolatai szerint a néptánc-színházi előadás nem a nemzethalál valamiféle víziójára, hanem a remény elevenségére utal. „A pislákoló gyertyafény inkább annak szimbóluma, hogy van jövő, van kivezető út az önsajnálatból, a bénultságból, túl lehet élni a fájdalmat egy percre sem feledve. Ahhoz, hogy a sebek begyógyulhassanak, tennünk kell még sokat, méltóságot sugározni, bölcsességgel létezni. És kell, hogy napjainkat átitassa összetartozásunk tiszta élménye, eleven tapasztalata.”
A hétvégén ez megtörtént, vagy ehhez valami nagyon hasonló történt Komáromban.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
