Az év faluja lehet Kolon, Zoborvidék gyönyörű, ősi magyar hagyományokat, nemzeti kincseket rejtő falucskája. Ezen a településen kiválóan egészíti ki egymást a múlt, a népszokások tisztelete és a jelenkori modern élet.
A zoboralji régióhoz tartozó Kolon a Zsibrice-hegy lábánál bújik meg. A térség egyik legrégibb és legjellegzetesebb községe. A koloni népszokások, népdalok, a hímzés és a nyelvjárás népzenegyűjtők, néprajzosok, nyelvészek, a hagyományok szerelmeseinek sokaságát vonzották és vonzzák a mai napig.
Nyitrától tizenhárom kilométerre Aranyosmarót irányában, a főútról jobbra térve érünk be Kolonba. A festő ecsetjére kívánkozó szűk utcácskák, dombok és lankák, a gyönyörű főtér, amely Arany Adalbert László nyelvész, kutató emlékét őrzi, azonnal elvarázsolják a látogatót.
Az emberek kedvességéből és barátságos, de büszke tekintetéből azonnal kiolvasható, ez olyan falu, ahol jó élni, ahol jó otthon lenni. A falu vezetése és az itt élők időben felismerték a hagyományok, valamint a szellemi és az épített örökség megőrzésének a fontosságát. A régi falusiak emlékeinek, tárgyainak összegyűjtése már a hetvenes években elkezdődött a Csemadok ösztönzésére; ezt a néprajzi anyagot őrzi ma a koloni tájház.
Érkezésünkkor a tájházat éppen az év faluja verseny zsűrijének fogadtatására takarítja és szépítgeti a hagyományőrző Jamrich Hodrulík Lívia. A fiatal hölgy kedvesen fogad, bemutatja a tájház tárgyait. Megbeszéljük a koloni hímzés és a régi viseletek jellegzetességeit, együtt csodáljuk meg a hihetetlenül értékes női ködmönt, a fülespruszlikokat és a „poszlikendőket”. Lívia felvilágosít, hogy
Kolonban a keresztelőt poszlinak hívták, a poszlikendő pedig a kosarak letakarására szolgált, amelyben a kalácsot, kenyeret, pálinkát vitték a keresztelőbe.
Gyors elhatározástól vezérelve Lívivel autóba ülünk, és kezdetét veszi egy rögtönzött idegenvezetés Kolon földrajzi, szakrális és építészeti nevezetességei mentén. Nagyjából ugyanazt az utat járjuk be, amelyet az év faluja zsűrije is láthatott Kolonban. A halastó felé haladva egy kis ház kertjéből egy nagyon idős néni tekint felénk. Röviden pillant ránk, majd újra lehajol és tovább kapálgat. Ő Molnár Julis néni, Kolon legidősebb lakosa, árulja el Lívia. Kereken százéves. Hosszú életének titka az áldozatos munka, most is minden nap kertészkedik.
Az apró Kolon gazdag néprajza mellett egy Makovecz-féle építménnyel is büszkélkedhet. A Bórosban található szabadtéri színpad a Makovecz-iskola tervei alapján épült, jellemző népies elemekkel.
A Bóros helyi közösségi térként funkcionál. Romantikus és megkapó szépségét az adja, hogy a színpad és a fapados nézőtér harmonikusan egészíti ki egymást a néprajzi elemekkel. Ezt a látványt bármely rendezvényközpont megirigyelhetné.
A falu fölött az ősi, 12. század második felében, román stílusban épült, Szent Istvánnak szentelt templom őrködik.
A koloniak szeretnék felújítani, több forrásból keresik a pályázati lehetőségeket. A templomdombon lévő keresztutat közel tíz évvel ezelőtt szentelték fel a lakosok közadakozásából, az egyes állomások magyar és szlovák szöveggel is el vannak látva. Ha a templom mellett elnézünk Gímes várának irányába, csodálatos látványban lehet részünk, hiszen innen szinte az egész Zoboralját belátni. Lábunk alatt a nemrég feltárt, ám azóta szigorúan lezárt Ördöglyuk-barlang húzódik. Lívia elárulja a helyi, ősi legendát, amely szerint az Ördöglyuk valamikor a középkorban menekülési útvonal lehetett, amely a gímesi várhoz vezetett.
A koloniak gazdag programot készítettek, és megmutatták, milyen lehetőségeket kínál gyönyörű falujuk. A bizottság a Bórosban a koloni taekwondósok és a helyi cserkészszövetség bemutatóját tekintették meg. A Koloni Csibészek névre hallgató gasztronómiai csapat megfőzte a híres győztes gulyást, így a zsűritagok megkóstolhatták a helyi ízeket és egy hagyományos kötíst. Innen a templomdombra mentek, ahol Tamás atya várta őket, és bemutatta első Nemzeti Kulturális Emlékművünket, a Szent István király templomot. A templom előtt láthatták az Ördöglyuk barlangjának a feltárását. A szőlőben megkóstolták az OZ Vinum de Colon által bemutatott helyi borokat, Balkó Mário méhészeti termékeit és a helyi Sad Lívia gyümölcsös finomságait.
A falu hagyományainak előadását a második Nemzeti Kulturális Emlékműben fejezték be. A népviseletbe öltözött nők koloni dalokkal fogadták őket a Tájházban, ahol helyi viseletben lévő babákban gyönyörködhettek, és megismerhették a koloni lukashímzést, kipróbálhatták a fazekasságot.
A koloniaknak van mire büszkének lenniük, mert a falu, ahol élnek, egy ékszerdoboz a természet keblén, ecseteli a büszke polgármester. A bizottság döntésére, miután végigjárták az összes érintett települést, augusztus végén kerül sor.
Balkó Róbert azt sem hallgatja el, hogy a magyarság szempontjából Nyitra közelsége erősen rányomja a bélyegét Kolon jelenére, ahogyan tette a múltjára is. Bár a népszámlálási adatok még nem ismertek, a polgármester fele-fele arányúra teszi a falu magyar és szlovák lakossági összetételét. Örömmel mondja, hogy a falu fejlődik, sikerült elindítaniuk a bérlakásprogramot, építkezéseket végeznek, a település vonzó. Kolonban magyar tanítási nyelvű alapiskola működik egy-négy osztállyal, ahová tizenhét gyermek jár. Az óvoda magyar és szlovák osztállyal működik, a magyar osztályba az idén 13 gyereket írattak be a szülők.
Megjelent a Magyar7 2021/25. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
