Kollektív bűnösség és földrablás – konferencia a máig élő Beneš-dekrétumokról Vrabec Mária2026. 01. 23., p – 16:37
Dunaszerdahelyen tartották meg „A velünk élő kollektív bűnösség” című konferenciát, amelyet a Pro Hungarica Communitate és a Magyar Szövetség szervezett.
A rendezvény középpontjában a Beneš-dekrétumok máig tartó történelmi, jogi és politikai következményei álltak. A konferencia egyben polgári engedetlenségi gesztusnak is tekinthető: reagálás volt a szlovák Büntető törvénykönyv tavalyi módosítására, amely akár fél év börtönbüntetéssel is sújthatja azt, aki megkérdőjelezi a dekrétumok jogosságát.
Egy homogén nemzetállam terve
Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója előadásában felidézte, hogy az újjáalakult Csehszlovákiában három lépésben képzelték el a nemzetállam kialakítását: egy forradalmi helyzetben végrehajtott nemzetiségi elűzéssel, azt követően egyeztetett kitelepítésekkel, végül pedig az ott maradók asszimilálásával. Mint mondta, a londoni emigráns csehszlovák kormány célja egy homogén nemzetállam volt.
A jogfosztási tervek kezdetben a németeket érintették, később azonban – a nemzeti veszélyeztetettség érzése, valamint vélt és valós sérelmek megtorlása nyomán – a magyarokra is kiterjedtek.
Simon rámutatott: a második világháború után a népbíróságok perek sorával próbálták igazolni, hogy a magyarok tömegesen háborús bűnösök, az Esterházy-per pedig szimbolikus ítéletként szolgálta a kollektív bűnösség narratíváját.
Hány dekrétum érintette a magyarokat?
Popély Árpád történész szerint Beneš 143 dekrétuma közül 13 kifejezetten a magyarok ellen irányult, további 20–25 pedig közvetve érintette őket.
Ugyanakkor hangsúlyozta: mindmáig nincs pontosan meghatározva, melyik az a 13 dekrétum, ezért ezek egyértelmű azonosítása elengedhetetlen lenne. A legsúlyosabb következményekkel a vagyonelkobzásról és a belső telepítésekről szóló rendelkezések jártak.
Jogfolytonosság bocsánatkérés nélkül
Fiala-Butora János jogász arra hívta fel a figyelmet, hogy a Beneš-dekrétumok a mai közbeszédben egyszerre jelennek meg történelmi és jogi kérdésként.
Bár az állam 1948 után nem folytatta az előző három év gyakorlatát, nem is határolódott el tőle, és hivatalos bocsánatkérés sem történt.
A felemás lezárás 1989 után is napirenden maradt: a restitúciós törvény csak az 1948 után elkobzott vagyon visszatérítését tette lehetővé. Míg a német és a zsidó közösségtől részben bocsánatot kértek, a magyarok esetében erre sem került sor. Angyal Béla kutatásaira hivatkozva Fiala-Butora hozzátette: a deportálások oka nem csupán a csehországi munkaerőhiány volt, hanem az állam ezt nyomásgyakorlási eszközként is alkalmazta.
Jogi senkiföldjén
A konferencián szó esett a máig rendezetlen jogi státuszú földterületekről.
Fiala-Butora szerint ezt a helyzetet állami hivatalok és velük együttműködő ingatlanspekulánsok használják ki. A téma a szlovák sajtóban főként a pozsonyi autópálya-építések körüli földelkobzások kapcsán jelent meg.
Az Állami Földalap 2018 után kezdte el szisztematikusan végrehajtani a korábban elmaradt konfiskációs határozatokat, mintegy 650 parcellát érintve. Már 2005-ben utasította az igazságügyi minisztérium a közjegyzőket arra, hogy az érintett földterületeket vonják ki a hagyatéki eljárásokból.
Szerbiai példa: megbékélés politikai alkuval
Pásztor Bálint a szerbiai példát hozta fel: szerinte Szerbia politikai terepe talán még Szlovákiánál is bonyolultabb, hiszen az elmúlt évtizedekben az ott élők anélkül kerültek több állam fennhatósága alá, hogy elköltöztek volna. Felidézte, hogy a kérdést végül azokkal a nacionalista politikai erőkkel sikerült rendezni, amelyek a 90-es években a miloševići rendszerben is aktívak voltak.
A szerb-magyar történelmi megbékélés része volt az 1944–45-ös magyarellenes atrocitások parlamenti elítélése, valamint Áder János akkori köztársasági elnök bocsánatkérése az 1941–42-es túlkapásokért.
Ezzel együtt eltörölték a kollektív bűnösségről szóló korábbi határozatot is.
Európai fórumok és politikai kampány
Vincze Lóránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint a bonyolult európai döntéshozatali mechanizmus nem feltétlenül gyorsítja az ilyen ügyek megoldását.
Tárnok Balázs arról számolt be, hogy a kisebbségi intergroup ülésén tájékoztatták az EP-képviselőket a Beneš-dekrétumok mai alkalmazásáról, amelyről sokan nem is tudtak. Hangsúlyozta:
a kérdés nem csupán kisebbségi ügy, hanem egy államilag szervezett földrablás is, amelyet a Robert Fico vezette kormány nacionalista retorikával próbál körülbástyázni.
Ezért kulcsfontosságú az a kampány, amely az európai döntéshozók és nemzetközi szervezetek tájékoztatását, valamint a nemzetközi sajtóban megjelenő véleménycikkeket célozza.
Utókonfiskációk három útja
Keszegh Tünde nemzetközi jogász az utókonfiskációk három típusát ismertette.
Az első esetben a Földalap vagy az Állami Erdőgazdaság kezdeményezi a bejegyzést a kataszteri hivatalnál. A második esetben minisztériumok kérik számon a közjegyzőkön, miért tárgyalnak kérdéses tulajdonú földeket. A harmadik típus a már korábban magántulajdonba került földek újbóli állami elvételét jelenti bírósági határozat útján.
Keszegh rámutatott: az örökösök sokszor nem is értesülnek arról, hogy bizonyos parcellák kikerülnek a hagyatékból.
Törvénysértés vagy történelmi igazságtétel?
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és a konferencia fővédnöke szerint a rendezvény egyik legfontosabb jellemzője éppen a polgári engedetlenség.
Úgy véli, az elhangzott előadások alapján több történész és jogász akár törvénysértést is elkövethetett a jelenlegi jogszabályok szerint. A kérdés most az: hogyan reagálnak minderre a szlovák hatóságok.
A dunaszerdahelyi konferencia egyértelmű üzenete az volt, hogy a Beneš-dekrétumok nem lezárt történelmi fejezetet jelentenek, hanem ma is kézzelfogható jogi és társadalmi következményekkel járnak. Mindaddig, amíg ezek nem rendeződnek átfogóan és igazságosan, a kollektív bűnösség elve tovább él Közép-Európában.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
