Hogy Martin Klus, a szlovák kormány külügyi államtitkára egy soviniszta ember, az vitán felüli. Különféle megnyilvánulásai által sajnos már sokszor bizonyította ezt. Főleg a magyarokkal szembeni ellenszenve szokta nyitogatni a bicskát a zsebeinkben, melyek minden egyes alkalommal ráébresztenek minket a realitásra.
Igazából csak azt nem értjük, hogy egy ilyen alakot Igor Matovič kormányfő és Richard Sulík, Klus pártelnöke miért tűrnek meg a soraikban, holott eddigi tevékenységeik és megnyilvánulásaik szöges ellentétben állnak azzal a kirekesztő magatartással, amit Klus rendszerint képvisel. Eleve ezernyi kérdést vet fel, hogy egy magát liberálisnak és demokratának valló egyén, aki a Szabadság és Szolidaritás nevű párt színeiben politizál, hogyan vallhat kirekesztő, intoleráns és antidemokratikus nézeteket? Mert, hogy Matovičcsal és Sulíkkal szembeni véleménye a kettős állampolgárság liberalizálása ellen (tehát a Slota-Fico-Mečiar által alkotott ellentörvény előtti állapotra) egyértelműen erre utal. Persze igazi minden hájjal felkent farizeusként nem létező nemzetközi egyezményekkel, EU-s szabályozásokkal és bevett szokásokkal próbálja leplezni uszító sovinizmusát. A sokadik ilyen állásfoglalás után viszont már mindenki számára egyértelmű, hogy honnan fúj a szél.
Liberális vagy konzervatív, magyar kérdésekben mind összezárnak ellenünk – szoktunk legyinteni, holott nem kellene, hiszen az elmúlt évek mintha már nem ezt a szűklátókörű, diszkriminatív mentalitást igazolnák a szlovák nemzet felvilágosultabb részéről, ezért különösen szomorú, hogy az ilyen álliberális Klusok gondolkodásmódja mindig visszatekint a sötét múltba.
Ebből kifolyólag a hamarosan beterjesztendő állampolgársági-törvénymódosítást különösen nem is kell figyelnünk, ugyanis csak a Slota-Fico-Mečiar passzus Klus-Mikulec-féle tökéletesítése lesz. Virágnyelvbe és celofánpapírba csomagolva az a nyilvánvaló aljasság, hogy a magyarokon továbbra se élhessenek szimbolikus érzelmi kötődésből a kettős állampolgárság intézményével.
Gyimesi György (OľaNO) képviselő egy olyan törvényjavaslatot terjesztett be, miszerint április 12-e az igazságtalanul kitelepítettek és elhurcolt polgárok emléknapjává vált volna. Bár a dátum a felvidéki magyarokhoz kötődik (1947-ben ugyanis ezen a napon kezdődött meg a felvidéki magyarság kitelepítése Magyarországra). A képviselő szándéka szerint a munkaszüneti emléknap nem csak az igazságtalanul jogfosztott magyaroknak állított volna ezzel emléket, de mindannak a több mint 223 ezer embernek, akit a II. világháború alatt és után akarata ellenére hurcoltak el szülőföldjükről erőszakkal. Az önálló Szlovákiában 1942-1944 között 71 ezer zsidót küldtek koncentrációs haláltáborokba (akikért Szlovákia fejenként 500 birodalmi márkát is fizetett – a szerk. megj.); 1946 és 1948 között közel 90 ezer magyart, 1945-ben 32 ezer németet telepítettek ki. További 30 ezer állampolgárt pedig átnevelő munkatáborokba az akkori Szovjetunióba (Malenkij robot) – indokolta Gyimesi a törvényjavaslatban.
Ergo szerinte teljesen jogosan jutott ez nekünk osztályrészül, hiszen háborús bűnösök voltunk (tulajdonképpen a mai szlovák jogrend szerint máig azok vagyunk). De felvetődhet a kérdés, hogy ha ez nem tekinthető izolált lépésnek, akkor mégis vajon mi tekinthető annak?
Nem lehet ugyanis külön kezelni a zsidó-, a német- és a magyar-ügyeket, mivel egy és ugyanazon történelmi folyamatnak a részeként történtek. Sőt, a világháború és a nácik bukása után a „béke” beköszöntésével Benešék a magyarokkal művelt tettei talán még aljasabbak is voltak – bár a civil lakosság sanyargatása minden korban elítélendő. A náciktól eltanult módszerekkel való likvidálási szándék, mint a tömegek vagyonelkobzása, állampolgárságuktól és emberi jogaiktól, méltóságuktól való megfosztása, megbélyegző jelek kötelező viselése, illetve otthonaik elhagyására való erőszakos, fegyveres kényszer (50 kg-os batyuval) a legnagyobb télvíz idején, fűtetlen marhavagonokban ellentétes minden alapvető emberi joggal, nemzetközi egyezménnyel és európai uniós alapszerződéssel. Az européert játszó Klus szerint viszont ezek a legnagyobb rendben vannak.
Mármost, ha ezt az aljas kijelentést elfogadjuk, akkor viszont nem gondolhatunk másra, mint, hogy Klus úr ugyanígy vélekedik a zsidó deportációkról, jogfosztásokról, a holokausztról is, amit ráadásul parlamentbéli elődei a szlovák törvényhozásban a náci Németország után elsőként szavaztak meg Európában. Ezúton is felhívjuk Klus úr figyelmét, hogy egyetlen képviselő – egy magyar – szavazott ellene: egy bizonyos Esterházy János…
Ebből kifolyólag pontosítanunk kell jellemzésünket személyét illetően, ugyanis Martin Klus nemcsak soviniszta, de antiszemita is. Márpedig egy ilyen személynek a 21. században nem lenne szabad ilyen komoly állami tisztséget betöltenie!
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
