Butungu és barátai, vagyis az európai liberális politikusok sikeresen haladnak előre az európai civilizáció, jogrend és morál lebontásában. Bizonyára sokan felkaphatják a fejüket, ki is lehet az a Butungu. Eddigi életútjáról sokat nem tudhatunk. A 20 év körüli alak valahonnan Kongó vadonjából indult, minden bizonnyal miután lejött a fáról, valakik biztatására, anyagi támogatásával elindult Európába. Riminiben bandavezér lett, vezetésével támadtak rá a fiatal lengyel párra fiatalkorú társaival, akik közül marokkóiak, afrikaiak is voltak. A szomorú következmény ismeretes, a fiatal nőt négyen megerőszakolták, férjét majdnem agyonverték, a legújabb vizsgálatok az ölési szándékot is kimutatják.
Ez az őserdőből a civilizált világba valamiképp beszabadult állat szinte két év óta az olasz állam pénzén élősködött, társadalmi értelemben a legcsekélyebb hasznot sem hajtott. Ezt, és a baloldali kormányzat, Róma polgármestere a migránsokat, valamint a jövendő a Balkánról érkező reménységeit érdemtelenül támogató politikáját leghatározottabban Giorgia Meloni, a jobboldali radikális Fratelli d’Italia vezetője, parlamenti képviselője veti fel.
Itáliában a migránskérdéshez képest kis, de mindenképp létező probléma az említett, a balkáni országokból érkező romák viselkedése. Jelenős részük megélhetési forrását a hagyományos bűnözési formák jelentik. Az olasz jobboldali sajtót, a carabinieri.it honlapot olvasva szintén szinte naponta találkozhatunk az általuk elkövetett bűncselekményekkel.
Sajnos, a migránsok említett, egyre durvább, agresszívebb viselkedése már tömegjelenség az önmagát feladó Nyugat-Európában. Mindezt talán azért lehet égetően aktuális problémaként kezelni, mert az Európai Bíróság elutasította a magyar és szlovák keresetet a kvótaperben, sőt a liberális európai politikusok átmentek támadásba, kijelentve, hogy a kvóták felső határ nélkül érvényesek. Aki kissé gondolkodott, az előtt már korábban is nyilvánvaló lehetett, hogy az egyszeriként beállított, elvárt befogadási menekültkvóták csak fügefalevelek. Az elméletileg, esetleg talán egyszeri esetben még elfogadhatónak tekinthető pár száz főt az újabb és újabb tízezrek, százezrek, milliók fogják követni. Amíg csak Európának vége nem lesz…
Végre kimondták azt, amit végül is mindenki tudott, aki valamelyest ismeri az európai liberális és szabadkőműves politika céljait, a Kalergi-tervet, melynek gyakorlati kivitelezése már folyamatában van.
Tudjuk, az összetett családi hátterű diplomata és politikus, Coudenhove Kalergi már az 1920-as évek közepén megfogalmazta a multikulturális, vegyes lakosságú, nagyrészt színes bőrű Európa vízióját, miszerint: „A jövendő európai embere kevert vérségű lesz, a jövendő európai faj kevert, eurázsiai-negrid jellegú lesz, hasonlatosan az ókori Egyiptom lakosságához”.
Ezt akkor az olaszországi nemzeti erők 1922-es győzelme levette a napirendről…
A mai tervek, példaként a 2000-es, Population Division elnevezésű ENSZ-ajánlás 2050-ig mintegy 159 millió afrikai és ázsiai lakos betelepítését tervezte Európába. E szám sokszorosára is emelkedhet.
Mindezek mellett az európai szabadkőműves páholyok nagy része, az amerikai libertáriánusok is e koncepció támogatói. Az utóbbiak képviselője, David Friedman megfogalmazta az anarcho-kapitalizmus ideológiáját. Ez röviden a nemzetállamok lebontását, minden deviancia felszabadítását, a totálisan szabad versenyes kapitalizmust képviseli.
Veteres migrate coloni!- Régi lakosok költözzetek el! Ezt írta a Nagyságos Fejedelem, 1703 májusában, a lengyelországi Brezán várában megfogalmazott kiáltványában, mikor a törökök közvetlen kiűzését követően újabb-újabb mohó idegenek lepték el az országot. Ezen hasonló, máshonnan eredő veszély ma távlatilag Európa több mint egy évezred alatt kialakult vallási, kulturális, jogi, erkölcsi stb. civilizációs vívmányait megsemmisüléssel fenyegeti. Az európai ember elköltözhet, esetleg mehet a föld alá…
Valami elképesztő folyamat zajlódhatott le sokfelé Nyugat-Európában az előző évtizedekben. Valami hasonló, mint amiről 1920 májusában Bajcsy-Zsilinszky Endre írt a Szózat című lapban, az 1918-as magyar összeomlás, majd széthullás kapcsán. Nevezetesen, hogy a szabadkőművesek a fű alatt vezetett szálakkal elkötötték a nemzet ütőereit, miután már csak az üszkösödés következhetett.
Eképpen alakulhatott ez Nyugat-Európa számos államában az elmúlt évtizedekben. A hazafias, szociális, államalkotó történelmi ideológiát és kultúrát, jogállamiságot folyamatosan erodálták, helyét egy liberális, individuális, másságközpontú, emberi-jogi szemlélet, értékrend váltotta fel.
Pedig a nemzeti államalkotó eszme, a társadalmi-szociális szolidaritás alapvetően fontos egy nemzeti közösség és intézményrendszere, valamint tagjai megszervezésében, identitása megőrzésében.
Példaként Svédországban mára már szinte bűnnek számit a hajdani nagyhatalmi szerepet kivívó protestáns királyok, Gusztáv Adolf és XII. Károly felemlítése.
Németország kancellárja már ott tart, hogy szerinte a II. világháború zsidó áldozataira mindig gondolni kell, más vonatkozásában a világégés német hősei, nagyszámú civil áldozata felemlítését nemigen lehet tőle hallani.
Sajtóhírek szerint az SPD egy török származású képviselője kijelentheti, hogy a német kultúra lényegében nem is létezik. Képzeljük el, megtehetné-e azt valaki eredeti hazájában, hogy megkérdőjelezi példaként a Kemal Atatürk és küzdelme történelmi szerepét, esetleg felveti az örménység tragikus sorsát.
Ha egy nemzetet belső kártevői, fertőzői: „Kánya, kígyó, féreg…”/Kölcsey: Zrínyi második éneke/ megfosztják az egészséges nemzeti identitástól, tartásától, immunitásától, belső szolidaritásától, rendjétől, akkor elsorvad, végül pedig csak a leépülés, pusztulás, nekrózis következhet.
Nyugat-Európa számos nemzete sajnos már ezt az utat járja. Ezzel elődeik, őseik alkotó-, és építőmunkáját, áldozatvállalását is semmibe veszik.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
