Nincs olyan médianyomás a rendőrségen, mint amikor a Vittula előtt csattant el pár pofon, és a töredéke sincs annak, amikor egy ittas újságíró arcán.
„Két gyereket a szó szoros értelmében lemészároltak az utcán egy szóváltást követően. A gyilkosok többszörösen büntetett előéletű intézetisek voltak, akik közül az egyik éppen a 18. születésnapját ünnepelte. Az ünneplés része lehetett az is, ahogy számtalan késszúrással kivégezte áldozatait. Mind viszünk magunkkal kicsapható pengét az ünnepléshez, dehát ez önmagában még nem bűn, ugye? Meg egyébként is, ez nem strukturális erőszak, hanem egyedi eset. Nem szabad általánosítani, vagy túl gyorsan a következtetésekre ugrani. Szörnyűségek mindenhol történnek. És hát hogy volt felöltözve? Náci jelek voltak rajta meg kelta kereszt, igen, ez könnyen vezethet indulatokhoz. Különben is, minek mentek oda? Egy 16 éves gyereknek nem szabadna csak úgy mászkálni!
»Én nem azt szeretném, ha engem többet nem vernének meg a KFC-ben, hanem azt akarom elérni, hogy a részeg bulizókat, de még az apróval betévedő hajléktalanokat se bántsák« – legitimálta Szabó Zoltán azt a szégyenteljes médiahadjáratot, amit egy gyorséttermi proli ellen indított, aki kezet mert rá emelni egy átmulatott este után. Akkor nem voltak személyiségi jogok, nem volt kitakart arc. Nem egy lap akciójáról volt szó, nem egy félresikerült, indulatos posztról, hanem a komplett online média össztüzéről, mely során a pronyó portást a taknyán rángatták át, de nem csak őt, hanem az őt alkalmazó céget, és a partnerfranchise-vállalkozásokat is, még azokat is, akiknek érintőleges közük nem volt az éjszakában elcsattant pofonhoz. Az üzenet egyértelmű volt: vannak eszközeink, hogy tönkretegyük azokat, akik hozzányúlnak a sajátjainkhoz, és ezt akkor is megtesszük, ha csak véletlen, civilként éri őket atrocitás. Egy felszakadt száj többszáz cikket ért.
A napokban a Deák téren néhány büntetett előéletű szarházi hentes módszerekkel lekaszabolt két futballszurkoló kamaszt. Vessük mérlegre, mit ért ez a mainstream médiában: lófaszt se. Néhány cikkecske beszámolgatott, de maradjunk annyiban, hogy szerény diszkréció övezi az esetet. Nincs olyan médianyomás a rendőrségen, mint amikor a Vittula előtt csattant el pár pofon, és a töredéke sincs annak, amikor egy ittas újságíró arcán.
Nem ismertem személyesen a leölt gyerekeket, sem pedig a családjukat, ezért tartózkodom az olyan képmutató sallangoktól, mint hogy »osztozom a gyászukban«. Mást gyászolok. Olyasmit, ami nagyon régóta már nemhogy döglődik, hanem lassan a preparált tetemét sem látogatjuk a lepukkant mauzóleumában. Ez a polgári szolidaritás, melynek értékektől függetlenül mindenkinek egyformán járnia kéne, és aminek tízezerszeres nagyításban kéne jelen lennie abban a negyedik hatalmi ágban, ami elvileg a többi ellenőrzésére szolgál (lol). De az üzenet egyértelmű: ha a mieink haja szála görbül, számíthattok a totális háborúra, ha egy náci gyereket megkéselnek, akkor a legtöbb, ami jár neki, hogy lehozzuk, aztán meglátjuk, hogy kap-e több lájkot, mint egy cuki képsorozat az aluljáróba költözött kacsákról.”
Forrás: Tibi Atya Blogja
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
