Vér, szétszakadt testek, iszonyú géppuskatűz, a halálra várók hörgése töltötte be a budai Várat, és a túlerő győzelme magával hozta a brutális leszámolást és a véres erőszakot. Karóba húzott apácák, ártatlan, megbecstelenített és agyonvert ápolónők, lángszóróval pusztított sebesült katonák szegélyezték azt a véres utat, amelyen a barbár, kegyetlen horda elhaladt.
Vér, szétszakadt testek, iszonyú géppuskatűz, a halálra várók hörgése töltötte be a budai Várat, és a túlerő győzelme magával hozta a brutális leszámolást és a véres erőszakot. Karóba húzott apácák, ártatlan, megbecstelenített és agyonvert ápolónők, lángszóróval pusztított sebesült katonák szegélyezték azt a véres utat, amelyen a barbár, kegyetlen horda elhaladt.
Az ártatlan áldozatokra és a hős katonákra emlékezünk. Civilek és katonák, e két nagy gyűjtőfogalom, s ha összeadjuk, már előttünk is az ember. A civil ment, ki akart törni és el akart menekülni, mert természetes emberi ösztöneitől vezérelve félt. Félt, mert hallomásból már ismerte a vörösnek mondott hadsereg kegyetlenségeit és rémtetteit. A katona teljesítette a parancsot, amelyet feljebbvalói adtak, és mert tudta, hogy hazájáért, népéért és nemzetéért harcol.
Talpnyaló hazaárulóknak avatnak emléktáblát, koszorúznak az úgynevezett ellenállók és utódaik, pedig a mai szóhasználattal ők jellemgyenge árulóknak, vagy terroristának tekinthetők. Akik a törvényes rend ellen lázadtak.
A lebombázott Hadügyminisztérium rideg falai magukba fojtották a halálhörgést. A turistabuszok zavartalanul szemlézik a budai Vár környékét, semmi sem emlékeztet a 62 évvel ezelőtti tragédiára. Tragédia? Nem. Tragikus hősiesség. Hiszen csak pár százan jutottak át a tízezrekből a másik oldalra.
Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
