A német alkotmánybíróság fennállása óta első ízben nem az alaptörvény, hanem az uniós jog alapján vizsgálta felül a német bíróságok döntését. E felfogás térnyerése könnyen alááshatja a nemzetek Európájának eszméjét – írja a Mandiner.hu.
A német Szövetségi Alkotmánybíróság a tavalyi évet lezáró döntésével egy magánszemélynek a Google ellen indított jogvitájában mondta ki a végső szót. A korábban vállalatvezetőként dolgozó panaszos azt sérelmezte, hogy a legnépszerűbb keresőmotor a nevére keresés nyomán egy „piszkos munkáltatói gyakorlatokról” készített televíziós műsor oldalát jeleníti meg, ami rossz színben tünteti fel őt. Miután a német bíróságok elutasították a keresetét, az alkotmánybírósághoz fordult a személyes adatok tárolásának megszüntetése, az úgynevezett elfeledéshez való jog (right to be forgotten) érvényesítése érdekében – írja a Mandiner.hu.
Az ügy kiválóan mutatja azt a jelenkori valóságot, amelyben az államoknak nemcsak saját maguknak kell tiszteletben tartaniuk az alapvető jogokat, hanem aktív módon fel is kell lépniük a védelmük érdekében – például egy nagy technológiai céggel szemben. A német alkotmánybírósági döntés mégsem emiatt marad emlékezetes, sokkal inkább azért, mert az alkotmánybírák meglepő fordulattal nem a német alaptörvény, hanem az uniós alapjogvédelmi szabályok alapján ítélkeztek. Ezzel pedig fennállása során első ízben a Szövetségi Alkotmánybíróság nem arra az alaptörvényre hivatkozott döntése során, amelynek a védelmére létrehozták. Ehelyett az uniós szabályokat – köztük az alapjogi chartát – tekintette irányadónak – fejti ki a Mandiner.hu.
A német alkotmánybíróság ezzel a döntéssel új doktrínát alkotott. Korábban az uniós alapjogi elvek érvényesítését a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságára hagyta, mostantól viszont saját maga vállalja fel annak felelősségét, hogy a német állami szervek – egyelőre csak uniós jogot alkalmazó – közhatalmi döntéseivel szemben az uniós jog alapján fellépjen. Ez a döntés több szempontból is fejtörésre adhat okot. Egyfelől aggályos az alkotmánybíróság felhatalmazását és felelősségét érintően. Másfelől, de már távolabbi történelmi perspektívából szemlélve, fenyegetést jelent a nemzeti alkotmányos identitás megőrzésére – írja a Mandiner.hu.
A nemzeti alkotmányba foglalt alapvető értékek és államszerkezeti berendezkedés, valamint a nemzeti alkotmányokkal összhangban álló emberi jogok védelmének legfontosabb zálogai Európa-szerte az alkotmánybíróságok vagy az alkotmányok védelmével megbízott más nemzeti intézmények. Korábbi gyakorlatában a német alkotmánybíróság Európa számára is példamutató módon teljesítette ezt a kötelességét, az 1970-es évektől kezdődően ugyanis több határozatában munkálta ki az uniós jogalkotásnak és hatalomgyakorlásnak a német alaptörvényből fakadó korlátozását. A magyar Alkotmánybíróság részben éppen ezeket a német döntéseket szem előtt tartva hozta meg néhány évvel ezelőtt azt a határozatát, amely a hazai alkotmányosság értékeinek védelmére nyújt lehetőséget az uniós hatalomgyakorlással szemben – hangsúlyozza a Mandiner.hu.
Az alkotmánybírák meglepő fordulattal nem a német alaptörvény, hanem az uniós alapjogvédelmi szabályok alapján ítélkeztek.
A német alkotmánybíróság mostani döntése bizonyos tekintetben szakítást jelent ezzel a hagyományos felfogással, és éppen az alapvető alkotmánybírósági felelősség teljesítése ellen hat. Egy külső, EU-s mérce alkalmazásával ugyanis a testület saját alkotmányos identitásának a megóvásáról mond le. Tágabb perspektívából nézve további aggodalomra is okot ad, ha a nemzeti alkotmánybíróságok egy külső jogi mérce érvényesítőinek a szerepébe helyezik magukat. Történelmi tanulság ugyanis, hogy a nyugati világban a bíróságok mindig is előszeretettel alkalmaztak szövetségi vagy központi alkotmányos mércét tagállamokkal vagy régiókkal szemben a kulturális vagy identitásbeli különállásuk letörése érdekében – írja a Mandiner.hu.
Az Egyesült Államok legtekintélyesebb uniformizáló törekvésének éppen a bíróságok álltak az élére azzal, hogy a szövetségi alkotmány legnagyobb részét a tagállamokkal szemben is érvényesíthetőnek mondták ki. Való igaz, hogy a német alkotmánybírósági döntés még csak az uniós jog tagállami alkalmazására vonatkozik, ám az uniós jogi mérce beemelésén keresztül kinyitja a kaput egy veszélyes uniformizálás későbbi lehetősége előtt. Ráadásul egy hasonló jellegű uniformizálás elméleti alapjait a német jogtudomány már csaknem tíz évvel ezelőtt kidolgozta. Az Armin von Bogdandy nevéhez köthető progresszív elképzelés szerint a tagállami bíróságoknak az EU-s jog érvényesítőivé kell válniuk, megvédve az uniós polgárokat a saját tagállamaiktól. Vagyis az európai uniós jog és hatalomgyakorlás mércéjét nem a tagállami alkotmányok jelenthetik, hanem éppen fordítva: az uniós jog válik valamennyi tagállam mércéjévé. Ez pedig nem más, mint a birodalmi Európa előtt megágyazó és a nemzetek Európájának eszméjét feladó gondolkodás közjogi receptje – olvasható a Mandiner.hu cikkében.
A cikk teljes tartalma IDE kattintva olvasható.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
