Ma kaptam e-mailben egy elgondolkodtató stratégiát arról, hogy mit tegyek, ha nem akarok éhen halni, abból a nevetséges nyugdíjösszegből, amit kiutal nekem havonta a Nyugdíjintézet. Bevallom elgondolkodtam a dolgon és lelki szemeim előtt megjelent 2 millió hasonló helyzetben lévő nyugdíjastársam, amint alakzatba rendeződve – hiszen mi még kaptunk katonai kiképzést – vonultunk (fegyverrel a vállunkon) a főváros felé.
Az önkéntes parancsnokok amerikai módon előénekelték a szöveget és a hadba vonuló nyugdíjas tömeg utána énekelte. Pont úgy, mint az ismert hollywoodi katonafilmekben. Csupán a szöveg volt más, mert ugye itt a Kárpát-medencében más hagyományok vannak. Az viszont biztos, hogy a labancok mindenütt menekültek a vonuló tömeg elől, s a nép – épp úgy, mint egykor a kuruc hadakat – örömmel és kenyérrel fogadott bennünket mindenütt… Azután kinyitottam a szememet, s nagyot sóhajtva rákattintottam a klaviatúrám egyik gombjára. Persze mielőtt a lelkiszemeimre “kapcsoltam“ volna, beállítottam a gépemet a továbbküldésre……..mert valóban nagyszerű a mi szociális ellátási rendszerünk, s ráadásul minden sarkon lehet vásárolni lőfegyvert és töltényeket! Ráadásul a “reklámdemokrácia” megváltoztatásáról szóló gondolataimat is mellékelhetem ehhez az abszurd túlélési stratégiához, ami sajnos aláírás nélkül érkezett, tehát nem kérhetem el a szerzőtől a címet, ahol csatlakozhatnék hozzá!
Abszurd túlélési stratégia nyugdíjasoknak…
Elgondolkodtam rajta, mi lesz velem, ha nem
lesz elég a nyugdíjam a
megélhetéshez.
Az önkormányzatnál arról tájékoztattak, hogy a
munkához semmi kedvet nem
érző, de határozottan követelőző, jól
definiálható összetételű népesség
részére feltétlenül fizetniük kell a
segélyeket.
Ez után aligha marad annyi pénze az államnak
és az önkormányzatnak, hogy
gyógykezelésem, gyógyszereim költségeihez
hozzájáruljanak,
vagy öregotthoni elhelyezésemet támogatni
tudják.
Mindezt tudomásul véve az alábbiak szerint
látom a túlélés lehetőségét:
Megtakarított pénzemből veszek egy lőfegyvert
és 4 töltényt, melyeket felhasználva lelövök
– egy, a konyhakertemet dézsmáló megélhetési
bűnözőt,
– egy bűnöző, illegális bevándorlót,
– egy, az elévülés és a mentelmi jog fedezéke
mögé rejtőző, cinikus politikus bűnözőt,
– és az előbbieket védő, náluk is nagyobb
gazember ügyvédet.
Ezek után, természetesen, börtönbe kerülök…
NA, DE!
Ott biztosítva van:
– naponta háromszor az étkezés (igény szerint
diétával),
– egy tető a fejem fölött,
– konditerem,
-internethasználat,
– könyvtár,
– lehetőség újabb diploma megszerzésére,
– központi fűtés,
– légkondicionálás,
– orvosi ellátás,
– új szemüveg és fogpótlás,
– új csípőprotézis-beültetés és minden más,
amire orvosilag szükségem van,
– csak az látogathat meg, akit én fogadni
óhajtok.
És ki fizeti ezt ki ?
Ugyanaz az állam és ugyanaz az önkormányzat,
akik azt mondták, hogy
nincs pénzük a tisztességben megöregedett
emberek támogatására.
Börtönlakóként adót sem kell fizetnem!
Hát nem nagyszerű a mi szociális ellátási
rendszerünk???
Magyarországon valóban értékrendi és erkölcsi válság van, s jó lenne ha minden nyugdíjas értené is ezt, és eljönne az évente megrendező megemlékezésünkre. (Most ez január 5-én lesz a Hazatérés templomának a színháztermében 14 órától!)
A hazai válság mellett a dezinformációs hadviselés elterjedését is látnunk kell! Ez ugyanis már mindenütt elterjedt a világban és lassan hozzánk is begyűrűzött. Ez az őrület valójában azt is jelenti, hogy nem mond már senki igazat a pártpolitikusok közül, hiszen számukra az a fontos, hogy a pénzpóráz jól működjön és újra ők legyenek hatalmon. Persze az se nagy baj, ha ellenzékben vannak, mert akkor nincs nagy stressz és még jobban lehet ígérgetni, hiszen nincsenek hatalmon. A hamis “reklámdemokrácia” kampányaiban pszichológiailag felmérve és nagyon gondosan adagolva láthatjuk a televíziókban az ellenféllel szembeni karaktergyilkosságokat. Illetve a busásan megfizetett PR szakemberek által kreált antiszemita-rasszista, náci, szélsőjobbos, alaptalanul cigánybűnözés kimondásával stigmatizált, brutális trollkampányokat figyelhetünk meg. Ez már a bulvárhírek közé kevert álhírek világa, ahol a hírfogyasztók nagy része a legnaivabb módon elhisz mindent, amit csak elébe tálal a tudatiparrá fejlődött média.
A DK szerencsétlen, többszörösen becsapott szavazói ezen hírfogyasztók táborába tartoznak és nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy Dobrev és Nyerenc férje nem titkolt szándéka Magyarország felszámolása, s az EU látványos dicsérgetése mögött valójában az onnan lenyúlható pénzek reménye van csupán. Azt persze elfelejtik a szavazóik, hogy volt már egy kampánya ennek a politikai vonalnak ezzel a szlogennel: “Több pénzt az embereknek!” Csak épp azt felejtette le a mondat végéről Furcsán Nyerenc, hogy: “NEM ADUNK!” Mert valójában úgy adtak, hogy elvettek! Nem csak az inflációval és a magas szegények adójával, hanem még elvették a 13.-ik havi nyugdíjat is.
Én pontosan tudom, hogy sok nyugdíjas gondolja azt, hogy csak fegyverrel lehet rendszert váltani! Szerintem azonban maradt a magyarság kezében egy komoly fegyver, amit sajnos nem használunk ki, mert szervezetlenek vagyunk hozzá!
A valódi rendszerváltás igénye nem újkeletű. Ezt már 2006-ban is meghirdette az a nemzeti tömeg, amelynek nagyobb része sem értette meg, hogy az igazi ellenfél nem Furcsán Nyerenc, hanem maga a pártoskodás rendszere. Mára azonban a látszat teljesen maga alá gyűrte a valóságot, és kialakult egy újfajta politikai harcmodor. A DK pártpolitikusai ugyan nyíltan magyarellenesek, és az Európai “Egybesült” Államok rémképét festik a falra, de a főnök mégis rendszeresen hivatkozik a nemzetre! (Bocsánat! Dehogy hivatkozik rá, hazudozik róla!)
Furcsán Nyerenc elvtárs azonban nemcsak a pártszervezés és a korrupció profi prófétája, hanem ezek legnagyobb tanítómestereinek az egyike, aki a többi párt számára megmutatta, hogyan kell a kommunista rendszer által összelopott állami vagyonból magánvagyont képezni: legálisan. (Természetesen a mai nem legitim államban minden legális, mert a pártok gyártják a törvényeket, s ezen senki nem csodálkozik, mert ez egy dogma, amit belénk sulykolt a pártos hatalmi struktúra!)
Közben a nyugatról keletre gyűrűződő korrupció természetessé vált mára sajnos Hazánkban, s ez a vagyonszerző lehetőség pártszínektől teljesen függetlenné vált! Így sajnos a nyugdíjasoknak továbbra is a csirkefarhát marad, vagy visszatérés a munka világába, ahol főleg a multinacionális cégek fogják megoldani azt, hogy ne kelljen az államnak sokáig – még azt a kicsi nyugdíjat se – kifizetnie, mert olyan stressz terheli meg az újra munka vállalókat, amit nem fognak sokáig elviselni. (Statisztikai adatok vannak arról, hogy a munkába visszatérők halálozási aránya jóval magasabb, mint az unokákkal foglalkozó, nekik mesélő nagyszülőké.)
Én a Kádár rendszer tevékeny ellenzéke voltam, de be kell vallanom, hogy ma a helyzet sokkal egyenlőtlenebb, mint bármikor a magyar történelemben. Aki, az ún. rendszerváltáskor nem ismerte a megfelelő elvtársakat, vagy nem volt gátlástalan nagy tolvaj már a KISZ-ben sem, az a legnagyobb valószínűséggel kimaradt a privatizációnak nevezett szabadrablásból és ma többnyire nyomorog.
Ennek azonban nem a fegyveres ellenállás lenne az egyetlen jó és racionális megoldása, s szerintem a választásokon kell új lehetőséget találni arra, hogy a többször vesztes tömeg végre megtalálja az utat a népképviselőkhöz, akiket a pártképviselők helyett jelölne és választana meg a helyi-nemzeti közösség!
E gondolat a nemzetegyesítés, aminek megvalósítására jött létre a NEEM!
A teljes nevén Nemzetegyesítő Mozgalom ugyanis, csak a korrupcióra, csalásokra, helyi érdekképviselet elszabotálására, a magyar föld idegen kézbe juttatására, a banki devizacsalású kilakoltatásokra, stb., mond egy határozott NEEM-et, de IGENT mond mindenre, ami a magyarság megmaradását elősegíti! Pl. Igent mond a valódi népképviseletre, amelyet a pártképviselők lejárattak, megtagadtak.
A NEEM alulról szerveződő stratégiája esetében az alapszint betöltésére – érvek nélkül is – a település és a településeket összefogó választókerület látszik a legalkalmasabbnak, mert a helyi érdekérvényesítésnek a legalapvetőbb egysége a választókerület. Ott helyben szükséges “követeket” kiállítani, akik jó esetben igénybe tudják venni a Nemzetegyesítő Mozgalom választáskori megbízását, amivel országgyűlési képviselő jelöltekké is válhatnak. S így egyáltalán esélyük lehet arra, hogy egyéni jelöltként való választási szereplésük alapján a NEEM listájáról törvényhozókká is váljanak. (A NEEM tagjai ugyanis saját magukat kizárják önként a képviselőség lehetőségéből, vagyis a listán egyetlen párttag sem szerepelhet! S ezzel egyedülálló mintát adnak az alázatból és honszeretetből!)
Tulajdonképpen a NEEM így hozzásegíti a helyi közösségeket a megfelelő érdekképviselethez akkor, ha abban a választókerületben a helyi közösségek együttműködése vagy megfelelő, vagy csak egyetlen közösség vagy csoport jelöl helyben ismert és elismert pártonkívüli személyt “követnek”. Természetesen további feltétel, hogy a NEEM szűrőjén is átmenjen a “követ”, mert ismeretei és hozzáállása alapján megállapítható, hogy valóban alkalmas a helyi érdekképviselet ellátására, s leteszi az esküt a történti alkotmányosság visszaszerzéséért való harc, megvesztegethetetlen felvállalására.
Üzenem a hazai nyugdíjasoknak, dolgozóknak és tanulóknak, hogy a halogatás az a sír, amibe a remény és a lehetőség együtt van eltemetve! Ám ha ott van a szíved ahol a helye, akkor mindig és mindenre találsz megoldást, mert kreatív, tehát Magyar vagy! Ugye ismered a mondást? A lehetetlent megoldjuk, a csodákra még várni kell egy kicsit! Most azonban nincs idő várakozni, mert a cél ki van tűzve! Népképviselőket akarunk a pártképviselők helyébe!
Dr. Bene Gábor
A szerző nyugdíjas közjogász, és a NEEM önkéntese, egyik szóvivője
NEEM – Nemzeti internetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
