A New York Times szerint az esetek 99 százalékában az elektorok az őket delegáló pártok jelöltjét támogatták.
Ad absurdum még az is előfordulhat, hogy nem a választásokat meglehetős magabiztossággal nyerő Donald Trump, hanem demokrata riválisa, Hillary Clinton költözhet be január 20-án a Fehér Házba – írja az express brit internetes portál.
A republikánus jelöltnek már most is van teljes bizonyossággal 290 szavazata, miközben vetélytársa csupán 228-at gyűjtött, de ez az elektori kollégium majd december 19-én tart ülést Washingtonban, akkor és ott választják meg hivatalosan is az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét.
Természetesen az alkotmány értelmében kötött mandátummal rendelkező elektorok átszavazása a másik párt jelöltjére olyan ritka mint a fehér holló, az amerikai választások több mint két évszázados történelmében alig találunk példát ilyen esetre.
A New York Times szerint az esetek 99 százalékában az elektorok az őket delegáló pártok jelöltjét támogatták, ám már a mostani voksolás előtt is hallani lehet például egy texasi tűzoltóról, aki hiába a republikánusok által delegált tagja az elektorok kollégiumának, kijelentette, hogy számára Donald Trump nem tartozik a kedvelt személyek közé és így Clintonra fog szavazni decemberben.
A demokraták érezhetően igyekeznek is meglovagolni ezt a nagyon parányi, de elméletileg létező esélyt, a kiskaput, amelyen mégiscsak Hillary Clinton léphetne be a Fehér Házba. Legalábbis erre utal a folyamatosan és egyre nyilvánvalóbban mesterségesen fenntartott elégedetlenségi hullám, amely amerika-szerte tüntetésekben, demonstrációkban, erőszakos cselekményekben csúcsosodik ki, sőt a legszélsőségesebb liberális „véleményvezérek” már Donald Trump meggyilkolásának lehetőségét is felvetették.
Igazi agyrém kezd tehát lenni az, ahogy a demokrata oldal megkérdőjelezi az amerikai választópolgárok döntését és ez ellen az agyrém ellen a hivatalban lévő elnök, Barack Obama sem emelt szót, legalábbis eddig.
Az elektorok decemberi átszavazásának, az alkotmányos kiskapu kinyílásának pedig minden jel szerint a Newsweek magazin szerkesztői örülnének a legjobban, akik így mégiscsak eladhatnák a „Madam President” címlappal megjelent, majd végül csak 17 példányban eladott választási különszámukat.
Elektorok és a választópolgárok szavazatai
Az a tény, hogy valószínűleg Hillary Clinton nyerte a keddi amerikai elnökválasztáson a leadott választópolgári szavazatok (popular vote) többségét, de mégsem lesz elnök, egyeseket csodálkozásra késztet. „Várj csak, miért csináljuk ezt így?” – kérdezik az AP hírügynökség szerint. Ezért köszönet – vagy szidás – az alapító atyáknak jár, akik az elektori kollégium felállításával megteremtették a „széttartó választás” (divergent election) lehetősét.
Az elektori kollégiumot az 1787-es alkotmányozó konvención (philadelphiai konvenció) tervezték el. Egyensúlyteremtő kompromisszumnak gondolták azok között, akik közvetlen választást (popular elections) akartak, s azok között, akik nem. Akkoriban az országban 13 állam működött, az alapítók egy-egy állam túlzott befolyásától tartottak. Az elektori rendszert az évek folyamán csiszolgatták, de a lényeg maradt. Az elnököt a különböző államok előválasztások során megválasztott 538 elektorának a „kollégiuma”, testülete választja ki. Minden állam annyi elektori szavazattal rendelkezik, amennyi szenátora és képviselője van a kongresszusban, Washington D.C. pedig hárommal.
Ahhoz, hogy valakit elnökké válasszanak, minimum az összes elektori szavazat felét, plusz egy szavazatot kell összegyűjteni, azaz 270-et. A legtöbb állam az összes elektori szavazatot arra a jelöltre adja, aki az államban a szavazatot többségét begyűjtötte. Most az fordult elő, hogy miközben Clinton a választópolgárok által leadott összes szavazatok számát tekintve országosan 47,7 százalékkal vezet a 47,5 százalékos Trumppal szemben – nem számítva még bele Michigan és New Hampshire eredményét -, a republikánus politikus neve mögött az elektori kollégiumban papíron már 290 szavazat szerepel.
A 2000. évben a demokrata Al Gore szoros küzdelemben megszerezte a szavazatok többségét, az elektori testületben mégis 271:266-ra vesztett a republikánus George W. Bush-sal szemben. Ilyen „széttartó választásra” négy alkalommal került sor. Bár a rabszolgaság intézménye nem létezik, azok az aggodalmak még mindig élnek, hogy a kis államok, a vidéki területek nem rúgnának labdába a népes államokkal szemben, amennyiben a verseny szigorúan csak a szavazatok számától függne. 1967-ben az amerikai ügyvédi kamara egy bizottsága javasolta, hogy szüntessék meg az elektori kollégium intézményét, mondván, hogy „régimódi, nem demokratikus, bonyolult, kétértelmű és veszélyes”. Ötven évvel később a bírálók még mindig panaszkodnak, azzal érvelve, hogy a rendszer az ország nagy területeit figyelmen kívül hagyja, mivel a jelöltek csak a körülbelül egy tucat „ingadozó államra”, avagy „csatatér államra” összpontosítanak.
Ugyanez történik azon nagy államok esetében, ahol biztos, hogy melyik jelöltre szavaznak, Kaliforniában a demokratákra, Texasban a republikánusokra. Változásra senki se számítson. Az elmúlt években a republikánusok húzták a legtöbb hasznot a rendszerből, s uralják a kongresszust. Mindazonáltal van olyan próbálkozás, hogy megkerülnék a „győztes mindent visz” aspektusokat, anélkül, hogy megszüntetnék az elektori testület intézményét.John Koza, a választópolgári szavazatok teljes körű érvényesítése mellett kampányoló National Popular Vote csoport elnöke szerint „olyan változásról beszélünk, amelyet nagyban annak szüksége diktál, hogy 50 államot átfogó kampány legyen az elnökségért, s ne csak tizenkettőt”. (MTI)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
