Szlovákiában egy ideje nincs szervezett magyar képviselet a parlamentben, ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) mégis felpörgött a kisebbségeket érintő jogalkotás az utolsó negyedévben. Félsikerek és dilettantizmus.
A magyar pártokat tömörítő Szövetség október elején jött létre és a párt politikusai azóta is szinte minden héten tartanak sajtótájékoztatókat az aktuális szlovákiai kérdésekről. Ezek a témák néha elcsúsznak a szlovákiai közbeszéd kurrens témái és néha a gyorsan változó belpolitikai történések mellett is, de az mindenképpen látszódik, hogy erősen indított a szlovákiai magyar gyűjtőpárt. Szakembereik felhívták a figyelmet például a dél-szlovákiai infrastrukturális fejlesztések elmaradására, a felsőoktatási és kórházi reform veszélyeire, de a járványügyi intézkedések kapcsán is tettek javaslatokat.
Igor Matovič, a legerősebb kormánypárt vezetője, korábbi kormányfő, a jelenlegi kormány pénzügyminisztere azonban nem adja fel könnyen a magyar választókért vívott csatát. Pártjában ugyan egyre nagyobbak az ellentétek, sokan az ő vezető szerepét is megkérdőjelezik, de Gyimesi Györgyben hűséges követőre talált. Gyimesi kísérte el Budapestre is, amikor Orbánékkal a Szputnyikról tárgyaltak és az ő feladata, hogy a felvidéki magyarok szavazatait a szlovák párthoz szállítsa. Ehhez ősszel megkapta a jogalkotási eszközöket is.
Gyimesi partizánakciói
Gyimesinek óriási szerencséje van, hogy a szlovák parlamenti pártok mostanában szinte egyáltalán nem foglalkoznak magyar kérdésekkel. Sokkal könnyebben csúsznak át a nemzetiségeket érintő törvényjavaslatok, mint amikor szervezett magyar képviselet ült a parlamentben.
Kérdéses azonban, hogy milyen minőségű jogszabályokat fogadnak el. Gyimesi javaslatai ugyanis nem éppen kiérleltek, sokszor a nemzetiségek által éveken át sérelmezett problémák valódi megoldása helyett csak újabbakat teremtenek.
Kezdődött mindez az irányjelző táblákról szóló törvényjavaslattal, amelynek Gyimesi dilettantizmusa ellenére végülis pozitív lett a kimenete. Eredeti törvényjavaslata inkább visszalépést jelentett volna, hiszen még a korábban elért eredményeket (a kétnyelvű táblák kihelyezésének lehetőségét) is korlátozta volna. Gyimesi aztán szerencsére befogadta a Szövetség szakembereinek javaslatait, amivel nem csak a korábbi sikereket sikerült megőrizni, de még a településrészek kétnyelvű is beletették a csomagba. A törvénynek már januárban hatályba kellene lépnie, ám a sor megoldandó szakmai kérdés miatt erősen kérdéses, hogy végrehajtható lesz-e ilyen rövid idő alatt.
A szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatásának kötelezővé tételét az oktatási törvény módosításába csempészte bele a kormánypárti képviselő különösebb előkészítés nélkül. A szlovák nem anyanyelvként való oktatása már régi célja a szlovákiai magyar társadalomnak, de az új törvényi kötelezettség után a pedagógusoknak nem marad mozgástere arra, hogy kiválasszák a legjobb módszertant a többségi nyelv tanítására. Ráadásul a szlováktanárokat sem készítették fel erre a szakmai kihívásra.
A legnagyobb szlovákiai magyar kulturális intézmény, az anakronisztikus elnevezésű CSEMADOK (nevében még a csehszlovákiai magya dolgozók szervezete) évtizedek óta lát el különböző állami feladatokat. A projektalapú szlovák állami támogatások mellett jelentős magyar állami működési támogatásban is részesül. Régi téma a CSEMADOK-törvény létrehozása, amely jogi hátteret adna a szervezet működésének. Gyimesi a szervezet elnökével (a korábbi MKP politikusával), Bárdos Gyulával egyeztetett a törvényjavaslat benyújtása előtt, amely javaslat azóta már második olvasatba került. A kormány is foglalkozott vele, azonban háttérintézményének jogi elemzése alkotmányellenesnek találta a törvény alapkoncepcióját a személyre szabott jogalkotás és a többi kisebbségi kulturális szervezet diszkriminálása miatt.
Szlovákiai magyarokról, de nélkülük
Gyimesi önszorgalma nélkül is több olyan törvény készül, amely komoly befolyással lehet a szlovákiai nemzetiségek mindennapi életére. Ilyen például a médiatörvény, amely egyszerűen kihagyta volna a törvényből a nemzetiségeknek járó (ugyan meg nem valósuló) műsoridőt a közszolgálati rádióban és televízióban és csak az egyes nemzetiségek közötti arányokat fektette volna le. A Szövetség online petícióval lépett be a törvényalkotási folyamatba és mehetett tárgyalni a kulturális tárca képviselőivel.
Vannak azért olyan nemzetiségi témák is, amelyekre odafigyel a szlovák közvélemény, ilyen a kettős állampolgárság kérdése. A kormányprogramban az szerepelt, hogy lehetővé teszik a hosszú távon más ország területén élő szlovák állampolgárok számára az adott ország állampolgárságának felvételét a szlovák állampolgárság elvesztése nélkül.
Szó sincs tehát a kettős állampolgárság 2010 előtti, kötöttségek nélküli lehetőségéről. Így nem valósulhat meg a magyarországi törvény célja sem, mely szerint a határon túli közösségek valóban határon túl élő tagjai is megkapják a magyar állampolgárságot. A törvényjavaslat tavasz óta hever második olvasatban a szlovák törvényhozás előtt, de még ezt a félmegoldást sem tudják átvinni a szlovák kormánykoalíción.
A kormányprogram egy nemzetiségi törvény elfogadását is célul tűzte maga elé, amelynek paragrafizált változata elkészült a még az előző kormány által kinevezett kisebbségi kormánybiztos műhelyében. Jelenlegi formájában rendkívül ambíciózus anyagról van szó, amely többek között több fontos lépést tenne a kisebbségi nyelvhasználat kiszélesítésére, a magyarországihoz hasonló kisebbségi önkormányzati rendszert vezetne be, valamint egy kormányoktól részben független, nemzetiségekkel foglalkozó hivatalt hozna létre. Jövőre feltehetőleg ennek a javaslatnak a sorsa is eldől.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
