– Ijesztőek lennénk? Az talán nem baj – mondta mosolyogva Gajda Péter, amikor a gumibotos rendészekről, a rendőri kíséretről kérdeztem. A kispesti polgármester aztán könnyű nyári zakójában bevetette magát a ferihegyi Gyorsforgalmi út melletti senki földjére – mögötte libasorban a kerületi delegáció –, hogy bejárja a fák között meghúzódó hajléktalantanyákat.
Gajda Péter látogatása egyszerre volt jelzés a hajléktalanoknak és a Vak Bottyán utca szemetelés és bűz miatt dühös lakóknak; a párbeszéd kísérlete az erdőben rekedt közösséggel. A Gyorsforgalmi út és az utca közötti kis erdőben ugyanis 15-20 ember lakik; többen régóta gyökeret vertek itt, mások nemrég érkeztek, mert azt hitték, a kerületben otthont találhatnak maguknak.
Vöröskeresztes kísérők segítségével próbálta fölmérni a polgármesteri különítmény, ki szorulhat ellátásra, hova kellene szemeteskonténer.
http://mno.hu/
Eldobált hulladék ugyan bőven van az erdőben, de az is igaz, az itt élők próbálnak normális körülményeket teremteni maguk körül: szabad ég alatti nappalikban, katonásan rendezett sátortáborban fordultunk meg, egy idős férfi pedig a házigazda nyugalmával fogadta Gajda Pétert – saját kezűleg épített deszkabódéja ajtajában.
A hajléktalanszállót minden megkérdezett kerüli: az ötvenes éveiben járó Miklós lopásokra, balhés szobatársakra panaszkodott, sógornőjének pedig segélye és kukázásból származó bevétele sem volna elég a 32 ezer forintos szállódíjra. – Többet eszünk, mint amennyi fémdobozt szedünk – mondta lemondóan mosolyogva az asszony, akinek még az „emberre” is gondolnia kell: szintén hajléktalan férje három éve ül már rézlopás miatt, és várja a csomagokat.
http://mno.hu/
Minderre tanácstalan hümmögés volt a válasz, a túra összességében kissé céltalannak tűnt. A polgármester a Magyar Nemzet kérdésére el is ismerte, az „erdei emberek” a karitatív támogatáson kívül nem sok mindenre számíthatnak. Bérlakásra biztos nem, önkormányzati ingatlanból ugyanis 800 van a kerületben, az évi 10-15, szociális alapon megpályázható ingatlanra pedig tízszeres a túljelentkezés.
Három éve volt egy példaértékű kispesti kezdeményezés, de szerencsétlenül végződött: az önkormányzat két romos házat adott át hajléktalan családoknak, akik egy civil szervezet segítségével fölújították azokat. A programot végül le kellett zárni, mert Kispestet elárasztották az innen-onnan érkező hontalanok – így kötöttek ki aztán többen is az erdőben. – Ha folytatjuk, az ország minden hajléktalanja idejön; nem tudunk mindenkit támogatni – mondta a kerületi vezető.
Mint Füredi Évától, a vöröskereszt helyi munkatársától megtudtuk, Kispesten közel 110 hajléktalannak segítenek rendszeresen – ennél azonban jóval több lehet a lemorzsolódás szélén állók aránya. Azt pedig nehéz eldönteni, hogy ki fedélnélküli, és ki nem, amikor a boroskanna, szakadt ruha, leváló cipőtalp szinte népviseletnek számít Kőbánya-Kispest és a lakótelep környékén.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.18.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
