Nyitókép: teraz.sk
Robert Fico fellélegezhet: belpolitikai problémáiról, kormánykoalíciójának széteséséről egy időre most elterelődött a figyelem.
Kívánni sem kívánhatott volna jobb pozíciót magának a szlovák miniszterelnök, mint amibe Zelenszkij támadása után került. Az arrogáns, hálátlan ukrán fellépés ugyanis még azokat is inkább Fico oldalára állította, akik egyébként a hátuk közepére sem kívánják a mindennel, csak épp az ország valódi problémáival nem foglalkozó Smer elnökét. Itt ugyanis az ország sorsa a tét. Nem, nem Ukrajnáé, Szlovákiáé.
De menjünk csak sorjában.
Karácsony óta másról sem szól a honi belpolitika, mint hogy mi lesz az országgal, ha Ukrajna elzárja a gázcsapot. Zelenszkij ugyanis bejelentette, hogy 2025. január 1-vel erre kell számítanunk. Kijev nem engedi tovább területén Nyugat felé az orosz földgázt, mely fontos és olcsó energiaforrás Szlovákia (és Európa) számára.
Fico azon politikusok közé tartozik, aki ha beleáll valamibe, akkor rendesen. Nem kerülgeti a forró kását, nevén nevezi a dolgokat. Szemben mondjuk a csehekkel, akik jellemzően inkább vizet prédikálnak és bort isznak. Akik szóban elítélik ugyan Oroszországot és támogatják Ukrajnát, választóik felé az orosz energiaforrásokról való lekapcsolódást hirdetik, a gyakorlatban azonban egy év alatt 500 százalékkal növelik az orosz földgáz importját. Csak éppen harmadik szereplőkön keresztül. Közben meg úgy tesznek, mintha a vásárfia nem az lenne, ami. Orosz földgáz. Ugyanez az álszent gyakorlat érhető tetten a franciák, hollandok, belgák esetében is.
Ezt a játékot egészen mostanáig lehetett játszani: Szankcionáljuk az oroszokat, a feketepiacon meg üzleteljünk velük tovább. A végeredményt illetően jól jár mindenki, a feketepiacokon a politikusokhoz kötődő érdekcsoportok is bekereshetnek, a számlát meg majd a választók kifizetik.
Január elsejével nehezebb lesz az álszenteskedés. Fico erre érzett rá, és mivel otthon ég a talpa alatt a talaj (nem lennénk meglepődve, ha 2025 végén már nem ő lenne a miniszterelnök – csak még el kell intéznie ezt-azt…) szintet lépett. Ahol egészen mostanáig inkább Orbán Viktor mozgott, most hirtelen Robert Fico is megjelent. Aki Moszkvába utazik, aki Zelenszkijvel vitázik, aki nyílt levelet ír Európának. Egyszóval, aki globális szereplő. Ideig-óráig.
Fico beszólt Zelenszkijnek, kemény válaszlépések jöhetnek Ukrajnával szemben
Amit gyalogmagyarként eldönthetünk
Az orosz-ukrán háború egészen mostanáig hitkérdés volt. Ki Moszkvának, ki Kijevnek szorított. Mindkét álláspont érthető és legitim. Nincs értelme egymás meggyőzésének, mindenki a saját értékrendje szerint választ oldalt magának.
Az orosz gázcsap elzárásával azonban Zelenszkij Szlovákiát is belekeverte a háborúba. Az energiaforrásokon keresztül.
Mi változott?
Mostantól Szlovákia a saját bőrén érezheti a szomszédban dúló háborút. Nem, nem csak az Ukrajnának felajánlott fegyverek, források otthoni hiánya kapcsán. Nem. Saját pénztárcáján keresztül. A kérdés az, hogy meddig mehet el egy ország a másik támogatásában. Meddig kell elfogadnunk, hogy Ukrajna és Oroszország háborúzik? Meddig kell fizetnünk az újabb és újabb számlákat? Amíg bele nem rokkanunk?
Fico azt mondta, hogy eddig, és nem tovább. Ha Zelenszkij elzárja a gázcsapot, Fico elzárja a villanyáramot Ukrajna felé. Legitim reakció? Naná. Érthető lépés? Az bizony. Ugyanolyan szuverenista lépés, mint amit Kijev is alkalmaz saját érdekei érvényesítése terén.
Egészen mostanáig arról szólt a történet, hogy segítsük-e vagy sem az ukránokat az oroszokkal való háborújukban. Mostantól viszont arról lenne szó, hogy csődbe menjünk-e, gatyásodjunk-e el egy másik ország miatt. És ha igen, mégis meddig szegényedjünk? Mikor lesz elég? Egy Szlovákia méretű ország, lakosságszáma, gazdasági ereje az orosz-ukrán háború (és mögötte álló globális érdekek) mértékében elhanyagolható. Kerekítési hiba. Tőlünk nyugatra vagy akár keletre észre sem veszik, ha lecserélődik a politikai vezetés. Láthattuk, több ország esetében is az elmúlt két esztendőben, legutóbb épp Németországban.
Fico így ugyanazt a szuverenista döntést hozta meg saját országa érdekei védelmében, mint teszi Zelenszkij is Ukrajnában. Mint ahogyPutyin is teszi. Erről szól a konfliktus. Mindenki a saját igazát hajtogatja, de Brüsszel mintha csak az ukránt akarná meghallani. Jól van ez így?
Aki szlovák állampolgárként még most is inkább az ukránokat védi, kizárólag az ő sorsukkal szemben megértő, az feladja saját érdekeit.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
