(Képgalériával cikkünk végén)
Ideje tiszta vizet önteni a pohárba, és felsorakoztatni a tényeket a brit és a progresszív magyar hangulatkeltésekkel szemben.
Mi ugyanis – talán egyedüli magyar médiumként – ott voltunk a Wembleyben, a vendégszektorban a mintegy 800 magyar és lengyel szurkoló között, végi szurkolva az 1953 óta első magyar pontszerzést jelentő találkozót.
A hírek jellemzően mégis ismét valami teljesen másról szólnak. Még véletlenül sem a hősies magyar teljesítményről a pályán, illetve a magyar-lengyel összefogásról a lelátón, hanem a budapesti meccs narratíváját folytatva. Arról, hogy a magyarok rasszisták, huligánok, összeférhetetlenek, akiknek nincs helyük a lelátón, Európában, és úgy un bloc meg kell bennünket büntetni, el kell tiltani, ahol csak lehet, mert mind rasszisták vagyunk.
Király Zsolt: Ott voltunk a lelátón. Tényleg rasszisták vagyunk?
Nézzük hát a tényeket.
Lengyel-magyar két jó barát
A Wembley vendégszektora nem kizárólag magyarokból állt. A 800 eladott jegy mintegy felét lengyel szurkolók alkották, segítve a magyar csapatot. Különböző lengyel klubok harcedzett, kisportolt ultrái, akik egy meccs erejéig félretették nézeteltéréseiket, felálltak a magyarok mellé, és vállvetve, teli torokból együtt énekelték a Ria, ria, Hungária, a Hajrá, magyarok! a lengyel-magyar két jó barát…stb. rigmusokat.
Egybehangzó állítások szerint gyakran nem a 68 500 hazai nézőt lehetett hallani a képernyők előtt, hanem a 800 elszánt magyar és lengyel szurkolót.
A FIFA már vizsgálja az angol–magyaron történteket – képek, videók
Fütyülés
Nem, nem mi fütyültük ki az angol himnuszt sem, erre külön odafigyelt mindenki, hanem egyes angol szurkolók fütyülték ki a magyar himnuszt, Igen, volt fütyülés a vendégszektorból is, mégpedig a térdelésnél, csakúgy, mint Budapesten.
A véleménnyilvánításnak ezt a formáját egyébként két sör között bármelyik brit szurkoló helyesli. Elmondják, hogy irigyelnek bennünket, közép-európaiakat azért, hogy mi még véleményt nyilváníthatunk. Ők ugyanis már egyre kevésbé fejezhetik ki nemtetszésüket például a kezdés előtti térdeléssel kapcsolatban, mert azonnal perifériára kerülnek.
Verekedés
A balhé a mérkőzés 3. percében tört ki, amikor a biztonságiak megpróbáltak kivinni egy lengyel szurkolót a szektorból. Mint utólag kiderült, megvádolták őt azzal, hogy állítólag rasszista megjegyzést tett az egyik fekete szervezőre, aki kihívta rájuk a rendőröket.
Na mos ilyen mérkőzésen talán a szervezőknek is illene elővigyázatosabbnak, belátóbbnak lenniük. Mert miért megy be egyáltalán tucatnyi rendőr a kemény, edzett szurkolókkal teli vendégszektorba „rendet tenni?“ Tudhatták, tudhatta bárki, aki körülnézett, hogy ott bizony nem a nyugdíjas szektorba járó szotyizós, tökmagozós bámészkodók, hanem ultrák gyülekeznek?
Így nem csoda, ha a meglepett rendőrök ellen egységesen fellépve hét perc csata után, puszta ököllel a viperákkal és gumibotokkal válogatás nélkül ütő karhatalommal szemben kipofozták a biztonságiakat a szektorból, akik aztán vissza sem mertek jönni. Pedig viperával támadtak válogatás nélkül ütve mindenkit, aki a közelükbe került.
Rendőri túlkapás?
Miért volt szükség egyáltalán az ilyen indokolatlan rendőri fellépésre? Miért nem lehetett meccs után, útban kifelé (ahogy egy-két szurkolóval egyébként meg is tették) kiemelni az állítólagos elkövetőt, felvenni a jegyzőkönyvet, kiróni rá – amennyiben szükséges – a büntetést, majd elengedni őt?
Teljesen felesleges volt a rendőrök részéről belerohanni egy ilyen pofonba. Főleg, hogy a rasszista vád eleve nehezen bizonyítható, és látva az előző időszak történéseit, brit hozzáállását, kérdés, hogy melyik oldal kereste jobban a balhét. Ha el is hangzott valami bántó (vigyázat, az adott rendezővel szemben, nem pedig skandálás formájában), azt biztos, hogy nem a lelátón, meccs közben kell megoldani, több tucat harcedzett lengyel szurkolóval szemben.
Bármi is történt, ilyen légkörben, hangulatban a személyzetnek is előrelátóbbnak kellene lennie, kerülve a felesleges konfliktust. Talán ezt látták be a rendőrök is, miután ki lettek kergetve a szektorból, és vissza sem jöttek.
Tény továbbá az is, hogy a verekedők 90 százaléka lengyel volt, akikhez természetesen néhány magyar is csatlakozott. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy fellépésük csak reakció, védekezés volt (társukat védték) a kérdések sokaságát felvető, túlkompenzált rendőri fellépéssel szemben.
Dicséret
Nincs még két ilyen nemzet Európában, akik ennyire összetartóan, jóban-rosszban, évszázadokon át egymást segítve állnának ki egymásért a bajban. A Wembleyben baj volt, és helyt álltunk.
A hangulat ezt követően ugyan még jó ideig feszült volt, amit a lelátón helyet foglaló magyar és lengyel szurkolók egy pillanatig sem egymáson, hanem szurkolással vezették le, hogy félidőben együtt sörözzenek, meccs végén pedig együtt ünnepeljenek és fotózkodjanak.
Erről kellene szólnia híreknek, a lengyel-magyar lelátói barátságról, a közös szurkolásról. Ezt jelenti a foci.
Végezetül, érdemes megjegyezni azt is, hogy az angol rendőrök, szervezők, biztonságiak, kisegítő személyzet túlnyomó többsége barátságos, segítőkész volt, akik igyekeztek barátságosan, mosolyogva, nyitottsággal kezelni a helyzetet.
Ha kérték, a lovas rendőrök is felálltak egy fotó erejéig, vagy a pályán szolgálatot teljesítő segítő készített emléket a szurkoló mobiltelefonjával.
Zárásként, az angol-magyar jóval több emlékezetes pillanatot, felejthetetlen élményt hozott játékosoknak, szurkolóknak, edzőnek egyaránt. Kár, hogy a sajtóban és a közbeszédben nem ez köszönt vissza, mint ahogy a FIFA is megint csak a lehetséges szankciókkal foglalkozik.
Rossi a magyar-angol után: „A fiúk szívvel-lélekkel küzdöttek”
Ma már a foci sem arról szól, amiről kellene. Két értékrend, a behódolás és a büszkeség harcáról, ami egyre kevésbé a szurkolók hibája.
A Wembleyben mindenesetre a pályán és lengyel barátainkkal együtt a lelátón is bizonyítottunk. Írjanak bármit is a brit címlapok.
Hajrá magyarok!
A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassák a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
