Több mint két évtizeddel a megtalálása után, genetikai vizsgálattal sikerült megállapítani, hogy az altamurai ember néven ismertté vált csontváz egy körülbelül 150 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyihez tartozik.
Az altamurai embert 1993 októberében a Bari Egyetem expedíciója fedezte fel a dél-olaszországi Altamura közelében, a lamalungai barlang (Grotta di Lamalunga) mélyén. A szerencsétlenül járt ősember szörnyű halált halt: éppen a cseppkőbarlangban bóklászott, amikor megcsúszott és egy szűk helyre szorult, valószínűleg megsérült, majd – miután nem tudta magát kiszabadítani – egyszerűen éhen halt.
Az ősi csontváz a barlang bejáratától távol, mintegy nyolc méter mélységben került elő. Kivételesen jó megtartású és viszonylag teljes csontváz, amelyen külsérelmi nyomok nem találhatók, de nehezen vizsgálható, mert törékennyé vált és a cseppkőképződés már magukon a csontokon is kalcitkérget képzett; a kutatást megnehezítette, hogy a földön egyéb, állati csontokat találtak szétszórva.
Az altamurai ember a maradványok felfedezése után azonnal a tudományos viták kereszttüzébe került. Azt ugyan sikerült tisztázni, hogy a csontváz férfié, de a lelet besorolását – bár kezdetben a Homo heidelbergensis fajt jelölték meg – sokáig nem lehetett megállapítani. A Római La Sapienza Egyetem, a Firenzei Egyetem és a Newcastle Egyetem szakértői végül 2009-ben kaptak engedélyt a csontváz tanulmányozására, majd a vállcsontból sikerült DNS-t kivonniuk. A hat éven át tartó kutatás eredményeként megállapították, hogy a mitokondriális DNS megegyezett más neandervölgyi ember genetikai örökítő anyagával.
A csontokból vett DNS vizsgálatából kiderült, hogy a csontváz egy 150 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi emberé (Homo sapiens neanderthalensis). Ez egyébként a legrégebbi olyan genetikai minta, amit a neandervölgyi ember maradványaiból sikerült kinyerni, ezért a kutatók remélik, hogy – amennyiben sikerrel járnak – a DNS-szekvenálással új információk birtokába kerülhetnek a hominidák evolúciójának és a neandervölgyi ember korai történetének megismerését illetően. A szakemberek uránium-tórium kormeghatározási vizsgálatot is folytattak, eszerint az altamurai ember valamikor 172-130 ezer évvel ezelőtt élt.
Bár korábban felmerült, hogy esetleg egy ragadozó hurcolta a barlangba az ősembert, ezt a teóriát most kizárták a szakértők. „Ugyan jól kivehetők a neandervölgyi emberre emlékeztető vonások – különösen az arccsonton és a nyakszirtcsontnál -, de vannak olyan vonások is, amelyek eltérnek a tipikus morfológiai jegyektől: ilyen a szemöldökív alakja, a csecsnyúlvány (mastoiditis) relatív mérete és a koponyaboltozat szerkezete” – fejtegetik a kutatók a Journal of Human Evolution legújabb számában, s mint írják, mindezek ellenére kétségtelen, hogy a balesetet szenvedett ősember neandervölgyi volt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
