Angela Merkel nagyjából nyolc órát töltött hétfőn, Magyarországon.
Miután késő délelőtt leszállt a gépe, megebédelt a miniszterelnökkel, aztán tájékoztatták a sajtót a megbeszélésről. Ezt követően felment a Várba, ahol elbeszélgetett a Magyarországon tevékenykedő német vállalatok vezetőivel, aztán pacsizott egyet Áderral, az Andrássy-egyetemen átvette a Szegedi Tudományegyetem díszdoktori címét, végül elment a Dohány utcai zsinagógába, hogy ott koszorút helyezzen el az Emanuel-emlékfánál és megbeszélést folytasson a honi zsidó vezetőkkel.
Ennyi.
OV, Áder, német cégvezetők, díszdoktori cím és a zsidók.
Azt hiszem, nem nagyon kell előítéletesnek lenni ahhoz, hogy az ember feltegye magában a kérdést: a zsidók minek kellettek az amúgy is szűk programba?
A kérdés természetesen költői. Szerintem akkor lepődtünk volna jobban meg, ha nem így történik a dolog. A mai európai viszonyokat elnézve az lett volna az igazi meglepetés, ha a kancellárasszony kihagyta volna a zsinagóga-látogatást.
Merkel hat év után, újra eljött Magyarországra, hogy itt is benyaljon a cionistáknak. A zsidókon kívül senki más nem érdekelte az egykori Stasi-ügynököt. Eszébe nem jutott, hogy találkozzon más vallási vezetőkkel, hogy esetleg váltson néhány szót a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának képviselőivel, vagy az Országgyűlés német nemzetiségi szószólójával.
Koszorút vitt a Dohány utcába, de arra már nem futotta, hogy egy gondolat, egy mondat erejéig megemlékezzen a magyarországi németek elhurcolásáról, aminek a napokban, január 19-én volt az emléknapja, az meg pláne nem jutott eszébe, hogy koszorút vigyen valamelyik német katonai temetőbe.
Az igazság az, hogy a német kancellárt nem nagyon érdekelték a magyarországi németek. Valószínűleg úgy gondolhatta, hogy az itteni svábok nem a német nép részei, mert azok csak a németországi muszlimok lehetnek.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
