Kedves Olvasók!
Egy rendkívüli cikk jelent meg a Magyar Időkben.
Minden túlzás nélkül áttörésnek lehet nevezni.
Akik ezt az oldalt olvassák, tudják, hány alkalommal írtam nehezteléssel arról az érthetetlen és bátran a világon is unikumnak nevezhető kormánypolitikáról, hogy jobboldali kormányunk a legádázabb ultraliberális ellenségeit füröszti óriási pénzekben és előnyökben.
Olyanokat, mint Fischer Iván és társai, akik világszerte trágyát hordanak az őket hatalmas közpénzekkel elhalmozó kormányra és a kényszerűen adakozó polgárokra, őket rasszistának, antiszemitának, ultranacionalistának, stb. nevezve.
Jobb híján ezt hosszú, hosszú évek óta „Stockholm-szindrómának” nevezem.
Sokszor láttam, hogy milyen félve kommentálják, illetve osztják meg az ezt kifogásoló írásokat. Általában a töredéke a megosztások számának, mint amikor a téma az – és most ne haragudjanak a kivételes iróniáért -, hogy egy illetlen muzulmán leveszi a főtéren az alsónadrágját.
Most egy kitűnő, a kormány ezen magatartását bíráló és azt számos példával alátámasztó cikk jelent meg a Magyar Időkben. Az alábbiakban olvashatják. Az írás egyébként a nyomtatott lap 10-ik oldalán is megtalálható.
Csak remélni tudom, hogy ezt az első fecskét követi a többi. És sorra kerül az Artis Jusnak és oly sok más entitásnak az ügye is. Amelynek révén a való és gyakorlati életben a világot szenvedésükkel és az Orbán-diktatúra rémképével tele síró balliberálisok valódi, anyagi és egyéb irányú kényeztetése derül ki, a jobboldali polgárok kárára.
x x x
Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el „a kultúrát is diktatórikusan” vezető Fidesz-kormányzat intézményeitől? Ezen a kérdésen vitatkozik hónapok óta a balliberális holdudvar. A Fidesz uralmának egyszer vége lesz, és „számon kell tartani, kik és miként segítették a katamarán külső támasztékaként siklani a pusztító és pokoli hajót” – vizionálja a Népszavában Vágvölgyi B. András, aki kollaboránsoknak, a vazallus csicskájának nevezi azokat a balliberális művészeket, akik bármilyen együttműködést is tanúsítanak a konzervatív kormányzat intézményeivel. A listázó Vágvölgyinél is Stohl András lépése verte ki a biztosítékot, aki busás összegért műsort vállalt az Andy Vajna által tulajdonolt TV2-nél.
Közhely lenne, ha akár röviden is bemutatnánk a balliberális hangadók 2010 óta tartó kulturális hadjáratát. A Fidesz kormányra kerülése óta küzdenek minden ellen, ami nem baloldali és nem liberális. Jelentékeny és jelentéktelen személyek tömegének rikoltozása tölti meg az étert, amivel az elnyomásukra, elhallgattatásukra hívják fel a figyelmet. Szerintük a Fidesz diktatúrája nem tűri a másként gondolkodókat, megpróbálja őket féken tartani, mert a „hatalom fél a szabad szellemtől”, amit ugye csakis ők képviselhetnek.
Vajon van-e kulturális diktatúra, és ha igen, akkor az hogyan és miben nyilvánul meg? Vajon igaza van-e a balliberális holdudvarnak? Jelen esetben miért ne lehetne igaza? Mert ebben a vitában rátapintottak a lényegre: el kell ismernünk, hogy nagyon sok igazság van abban, amit írnak, mondanak. Lássuk be, a Fidesz-kormány alatt tombol a kulturális diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap. Csak nem úgy, ahogy azt ők híresztelik!
Folytatás:
http://magyaridok.hu/velemeny/kinek-kulturalis-diktaturaja-2449939/
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
