Három hete már, hogy egy középajtai hatodikos fiú baleset miatt nem járhat iskolába. Gyerekek, meggondolatlanok, könnyen jön a baj – mondhatnánk. De mi van akkor, ha a baleset, bár tanidőben, de nem abban az iskolában történt, ahova a gyerek jár – mert tanárai szülői beleegyezés nélkül átszállították a községközponti épületbe –, elsősegélynyújtásban pedig nem részesítették? Jobb esetben „csak” többheti gipszviselés és ágyban fekvés, valamint több hónapnyi utókezelés a tanári mulasztás ára, rosszabb esetben műtét következik, de akár élethosszig tartó következménnyel is számolni lehet. Történt mindez Középajtán és Nagyajtán, ott, ahol napjainkban igencsak élénk közéleti vita folyik arról, hova járjanak a középajtai diákok, a felső tagozatosokat feltétlenül át kell-e vinni a községközpontba, Nagyajtára? A Kriza János Általános Iskola igazgatója, Benkő Klára elismeri, némi mulasztás történt, de szerinte az nem olyan mértékű, hogy azért az újság címlapján kellene szerepelniük: baleset történt, a tantestület pedig próbál segíteni, hogy a család könnyebben vészelje át ezt a nehéz időszakot.
Osztálytársai vitték haza
Március 10-én Kercsuj Zsuzsa a megszokott menetrend szerint iskolába készítette fiát, Kubánda Istvánkát. A hatodik osztályos tanuló gyalog indult, reggel nyolckor lépte át iskolája kapuját, délután azonban már osztálytársai vitték haza – mert nem tudott lábra állni, miután az iskolában megsérült.
Mint édesanyjának, majd később az orvosoknak elmesélte, Biró Zsolt torna- és Hadnagy Béla román szakos tanárok vitték őket autóikkal Nagyajtára, több gyerekkel együtt, és megengedték nekik, hogy a nagyobb gyerekekkel együtt focizzanak. Egy másik osztályba járó fiú hátulról meglökte a labdát vezető Istvánkát, aki olyan szerencsétlenül vesztette el egyensúlyát, hogy testének súlya mind a tartólábára összpontosult. A tornatanár, Biró Zsolt megállította a meccset, a sérültet lekísérte a pályáról, a márciusi hidegben egy padra leültette, a játék meg folyt tovább.
Bő fél óra után a gyerekeket ismét autóba tették, és visszavitték Középajtára, de nem haza, hanem az iskolához. A járni képtelen gyermeket pajtásai vállukon vitték a szülői házhoz. Az édesanya elmondása szerint az orvosoktól úgy értesültek, hogy a fiú jobb térdében egy porc nemcsak letört, hanem el is mozdult, és szó szerint lyukat ütött a keresztizomszalagba.
Nehéz és költséges lesz a felépülés
Az anyuka kétségbe van esve. Munkahelyéről az elmúlt hetekben annyit hiányzott, hogy az a veszély fenyegeti, kirúgják, ha nyomban nem megy vissza dolgozni. Anyagi helyzetük viszont nem engedi, hogy otthon maradjon, ezért a férje vállalta a fiú ápolását. „Azt mondta a főnöknő, hagyjam otthon a gyereket, mert már elég nagy, el tudja magát látni. Igen, elég nagy, de az ágyékától a bokájáig be van gipszelve. Hogy hagyjam otthon?” – mondotta az édesanya.
A történtek után Bíró Zsolt torna- és Hadnagy Béla román szakos tanárok az édesanya engedélyével felkeresték a családot, sajnálkoztak, elmondták és elmutatták, mi hogyan történt, majd arról érdeklődtek, igaz-e a hír, ami a faluban terjed, hogy őket a család be akarja perelni. Hogy perelni fognak-e, azt Kercsuj Zsuzsa még nem tudja, jelen pillanatban a gyerek egészsége a legfontosabb, nem a bíróság. Az viszont bizonyos, hogy valamilyen kárpótlást igényelnek, mert az utókezeléssel járó költségeket nem lesz egyszerű fedezniük. „Amikor megtörtént a baj, s kiderült, Szentgyörgyre kell kezelésre járnunk, felhívtam édesanyámékat és a testvéremet, hogy segítsenek, a pénzt visszaadom, amikor tudom, de most a gyerek az első. A faluból Berszán István tiszteletes volt az, aki megkérdezte: Zsuzsa szomszédasszony, van-e elég pénze, valamire szüksége van-e? A kórházban amúgy mindenki nagyon jól fogadott, orvosok és nővérek is jöttek folyton, akár éjszaka is, valami fáj-e, tehetnek-e valamit, hogy jobban érezzük magunkat. Olyan kedvesek voltak, hogy meghatódottságomban szinte el is sírtam magam. Hálás köszönetünk a jóságukért és kedvességükért” – mesélte Kercsuj Zsuzsa.
Három hete gipsz van az Istvánka lábán, s legjobb esetben is még egy hónapig ágyban fekvő beteg lesz. Igen, ez a jobbik eset – mondotta az édesanya –, mert ez azt jelenti, műteni nem kell. Ám ekkor is legalább három hónapos, de meglehet, hosszabb ideig tartó kezelésre lesz szükség. A kezelést Sepsiszentgyörgyön végezik majd. Jó lenne, ha hetente kétszer be tudnának menni, de legalább egyszer kötelező lesz, ami hatalmas terhet ró a családra, mert autót kell fogadniuk, az pedig esetenként 150 lejbe kerül.
„Én nem hibáztatom a balesetért egyik tanárt sem, mert ilyen bárhol, bármelyik gyerekkel megtörténhet, ráadásul a tornatanárt rendes embernek ismerem, aki Istvánkáékat Uzonba és Barótra is elvitte már többször is. Csak azt kérdem, ha én a középajtai iskolába vittem reggel a gyereket, miért a nagyajtaiban sérült meg, ha pedig megsérült, miért nem kapott nyomban orvosi segítséget – a sérülés után jó órával tettek rá valami fáslit –, vagy miért nem szóltak, hogy menjek utána? Orvos és értesítés helyett leültetik egy hideg padra, hogy ott várja meg az óra végét? Azzal védekeztek, hogy a gyerek azt mondta, nem fáj annyira, illetve hogy ne hozzák haza, mert haza bír jönni. Hát azt el is hiszem, hogy a játékban bemelegedett láb akkor nem fájt annyira, de azt mondta, hogy valami roppant, és hogy a megsérült résznél forróságot érez. És egy legénykedni akaró gyerek szavára hogy adnak annyit, hogy azt ne bírálják felül, s hozzák haza, bármit is mond? Miért nem voltak emberek? Én ezért tudok igazán haragudni!” – mondotta Kercsuj Zsuzsa.
Némileg hibáztak, de…
Benkő Klára igazgatónő szerint minden törvényesen és előírások szerint történt. A sajnálatos eset előtt Bíró Zsolt hivatalosan iktatott papírt tett le, melyben kérte, hogy csütörtökön 13 és 14 óra között azzal a tizenhárom diákkal foglalkozhasson, akikkel hétfőn (március 14-én – szerk. megj.) az iskola részt vesz egy Baróton sorra kerülő labdarúgótornán. A jóváhagyást megkapta, az órarendet ennek megfelelően módosították, a nyolc gyereket Hadnagy Béla román szakos tanár segítségével átszállították Nagyajtára.
A gyerekek szállításában nincsen semmi rendkívüli, megszokottnak számít, hiszen például néhány órát Középajtán, ahol nincs fizika- és kémialaboratórium sem, nem is lehetne megtartani. Labdarúgópálya amúgy van, de annak minősége sokkal gyengébb, sőt, balesetveszélyes is, ezért nem szívesen használják. Az iskola talán hibázott akkor, amikor erről a szállításról nem értesítette a szülőket, és nem kérte írásos beleegyezésüket, de ilyen apróbb hibák előfordulnak. Bíró Zsoltról amúgy csak csupa jót tud mondani, rég dolgoznak együtt, pontos és nagyon becsületes embernek ismeri.
Nem hitte, hogy súlyos a sérülés
Bíró Zsolt utólag belátja, nem mindenben járt el a lehető legjobban, de akkor nem tűnt úgy – nem esett el, lesétált a pályáról –, hogy ilyen számottevő lenne a sérülés. Tornaórán bizony megesik, hogy valaki félrelép, olyankor leültetik kicsit, tíz perc múlva pedig ismét végzi a feladatokat. Azt sajnálja, hogy hagyta magát meggyőzni Istvánka által, s nem vitte haza.
Az iskolánál megálltak, hogy az ott maradt holmit elvegyék. Ekkor jött rá, nagyobb lehet a baj, mint hitte – ezért is fáslizta be –, majd Istvánka erősködött, hogy magától hazamegy, az édesanyja otthon van, talán száz méter sincs addig. Mivel neki még Nagyajtán volt megtartani való órája, aznap nagyon csúnya, havazós idő volt, tudta, visszafelé sietni nem tud, ráhagyta, legyen úgy, ahogy akarja – itt hibázott. Délután üzenetben érdeklődött állapotáról, akkor értesült, nagy a baj, éppen a sepsiszentgyörgyi kórházhoz tartanak.
Készek támogatást adni
Benkő Klára elmondta: a tanári kar megtárgyalta az ügyet, s úgy döntöttek, készek arra, hogy anyagilag támogassák tanulójuk ápolását, amíg a felépülése tart. Mint hangsúlyozta, ezzel nem a családot akarják lefizetni, hogy az ne tegyen feljelentést: csakis segítséget akarnak nyújtani.
„Amikor tudomásomra jutott, mi történt, azt mondtam a kollégámnak, nagyon szeretlek, de hibáztál, mert ha baj történik, a szülőket értesítjük először” – mondotta a Kriza János Általános Iskola igazgatója.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
