Gyalázatos giccs a Kincsem-film, amivel a haszonmagyar Vajna megpróbálta kipipálni a történelmi filmeket, melyeket sokan és régóta követelünk. Csak nyomokban tartalmaz történeti hűséget minden idők legdrágább hazai filmje, Kincsem nevét felhasználva egy illúzióromboló produktumot láthatunk, mely leszámol a hazafias érzelmekkel, a nemzeti hősből egy elvtelen élvhajhászt csinál, pozitív figuraként bemutatva, aki még apja gyilkosával is képes kiegyezni a magyarság rovására. Kilóg a lóláb: A lovasíjász sikerén felbuzdulva, de annak értékeivel szemben pusztán egy cuki cicát meghatározó szerepbe állítva, idióta poénokkal tettek tönkre egy hálás témát.
 |
Amiért nincs keresnivalóm a mai politikában, azért a moziban sem: idealista vagyok. Utolsó Jobbik-alelnöki közleményemben (a tavalyi Hősök napja alkalmából is követelt történelmi filmek kapcsán) ez állt: „Az eredeti Kincsem-filmet sem készítheti el végül Nagy Anna, az NGM korábbi államtitkára, helyette a Filmalap vezérigazgatójának korábbi élettársa, a volt SZDSZ-es Hutlassa Tamás (akinek eddig összesen messze a legtöbbet, majdnem 4 milliárd forintot ítéltek meg a filmjeire) készíthet rekordköltségvetésből egy "felvizezett" és "hőstelenített" Kincsem-filmet.” És valóban ilyen lett.
Bár képi világa ízléses, de szinte ez az egyetlen jó, amit el lehet mondani róla általánosságban (no meg persze néhány kitűnő színészi alakítást), de maradjunk a forgatókönyvnél! Nem az zavar, hogy a 3 milliárdos keretből készített filmben az elvileg angol telivér kancát valójában több félvér herélt alakítja, hanem pl. az erőltetett, rettenetesen stílusidegen „poénok” az elvileg romantikus kalandfilmben. Az olyan infantilis megszólalások, mint a „lájkolom”, vagy hogy kocsmában szelfiznek, vagy a táncjelenet, ahol a nemesi bálon egy huszonegyedik századi koreográfiát adnak elő mai zenére, egyszerűen nem menő, ahogy a Magyar Vándor sem volt az, mégis ismét afféle filmre törekedett Herendi Gábor. Sőt, bár nem köztudott, de a forgatás előtt átdolgozta a forgatókönyvet, és olyan orbitális baromságokat írt bele, hogy gróf Blaskovich Ernőnek mobiltelefonja van és facebookozik. Ezeket a jeleneteket le is forgatták, de a tesztközönség nagyon elutasító volt, ezért Herendi újravágta a filmet (ezért csúszott a bemutató márciusra), bár így is maradt benne sok idióta modernizmus, mindent ugyanis nem lehetett kivágni.
A legfájóbb talán, hogy a film szerint a főszereplő egy nőért hagyta volna veszíteni Kincsemet, ami igazából a nemzetet képviselte. Férfiatlan is, hogy visszaléptetné a lovát pusztán azért, hogy megkaphasson egy nőt, aki amúgy is felettébb könnyedén odaadta volna neki magát. Ráadásul apja gyilkosával egyezkedett elvtelenül, a nemzeti érdeket a porba dobva, hiszen a közvélemény nem a két ló, hanem Magyarország és a Monarchia közti harcnak tekintette a viadalt. Sokkal jobban, mint most akár egy magyar-román meccset, mégis képzeljük el, ha a szövetségi kapitány egy nőért cserébe sunyin eladná válogatottunk mérkőzését!
Hogy a főhős legjobb barátja minden átmenet nélkül átáll a labancokhoz, s lesz Blaskovich legjobb barátjából esküdt ellenségévé, az pusztán forgatókönyvi hiányosság, de ahogy az árulót elintézte a végén, az filmtechnikailag egyenesen gagyi, ciki.
A cicával kapcsolatos anekdotákat nem kicsit túlozták el, s nemcsak a végén, amikor a macska miatt az égő istállót sem hagyta el a ló, de természetesen az is meseszerű az elején, hogy a cica lovagolta be Kincsemet. Körmöczi Bendegúz, a film villamosmérnök végzettségű hivatalos állatidomárja el is árulta: számítógéppel készült az a jelenet, ahol Kincsemet futószáron vezetik, a hátán pedig ott pihen a macska, hiszen az mindenképpen körömmel kapaszkodott volna a ló hátába, amit biztosan nem tűrt volna a kanca, pláne a betörése alatt.
A magyar emberek ki vannak éhezve a történelmi filmekre, s mivel az éhség nagy úr, még egy ilyen film is többnyire tetszést arat (pláne a valódi háttér ismeretének hiányában), amiről majdnem kivonultam Dórimmal a moziban.
Herendi filmje a történelemhamisítás minősített esete! Valójában takarékos ember volt, akinek ménesében született Kincsem, a filmben viszont Blaskovich egy bohém személy, aki hatalmas adósságokat hagy maga után, és Kincsem az apja gyilkosától kerül hozzá. Blaskovich a ló szeretetéről volt híres, a filmben viszont összeveri benne Kincsemet, csak mert megnyerte a versenyt (az angol zsoké általi visszahúzása ellenére, nem kicsit meseszerűen). Blaskovich nem volt nőfaló, soha életében nem párbajozott, és akkoriban nem korona volt, hanem forint. A többi nagyjából stimmel… Persze lehet színesíteni a történelmet egy filmben, de inkább nem valós mellékszereplők által, és semmiképp sem illúzióromboló módon, a nemzettudatot sértően.
Képviselőként számos alkalommal nyújtottam be költségvetési módosító javaslatot magyar történelmi filmek készítése érdekében, de mindig leszavazták. Persze lehet, hogy jobb is, mert talán csak még egy n+1-edik holokausztfilmet kaptunk volna mint történelmi tematikájú produkciót… A magyar nemzeti érdekekkel és nézői igényekkel szemben a külföldi fesztiválok elvárásait kereső Andrew G. Vajna (illetve, mivel ott a haza, ahol a haszon: most már Vajna András György) vajon tényleg letudhatta ezzel az eltékozolt Kincsemmel a történelmi filmek iránti, elementáris politikai és társadalmi igényt?
Novák Előd
(Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
