Az orosz–ukrán háború ugyan Európában zajlik, de az egész világ gazdasági, geopolitikai átrendeződését érintheti. Kína számára most a kivárás jelenti a legelőnyösebb és legkedvezőbb taktikát, ám nem biztos, hogy ez mindig így lesz.
Kína hivatalosan semleges ebben a konfliktusban, sőt,
olyannyira „segítőkész”, hogy még a közvetítő szerepét is felvállalta az orosz és az ukrán fél között.
Arról a nagyhatalomról beszélünk, amely már a világ legerősebb gazdasági hatalmának a pozícióját igyekszik betölteni. Egyes elemzők szerint egyébként ez már meg is történt. Az amerikaiak azonban nem mondanak le a minden szempontból egyes számú szuperhatalom státuszáról, ezért tovább dolgoznak Kína kiszorításán. Ám tudatosítaniuk kell, hogy
ebben a szankciókkal sújtott multipoláris világrend felé való menetelésben Kína lehet a nevető harmadik.
Egészen addig, amíg Amerika és Európá a háborúval, és az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciókkal van elfoglalva.
Kína számára megfelel az a kényelmes pozíció, hogy távolról figyelje az eseményeket, és addig is kereskedjen. Ha ugyanis Kína nyíltan beleavatkozna a konfliktusba Oroszország oldalán, Moszkva erősödne, ami ugye nem érdeke. Neki az az érdeke, hogy Oroszország és Amerika még jobban egymásnak feszüljön. Üssék csak ki egymást, gazdaságilag gyengüljenek meg, Kína pedig járja a saját útját. Ez jelenleg a kínai geopolitikai érdek. Másik oldalról nézve viszont ez azt jelenti, hogy
a háború és a szankciók Kína karjaiba űzik Oroszországot.
Adja magát a kérdés, ha Kínának szövetségesre van szüksége, akkor vajon kihez fordul?
Nem titok, hogy Kína és Oroszország az elmúlt évek során egyre szorosabbra fűzték kapcsolataikat az élet minden területén.
Több közös pont is van a két nagyhatalom között. A földrajzi elhelyezkedés is kedvez abban, hogy közösen tudnak fellépni a közös ellenség, Amerika ellen. A nyugati világot mindig is aggasztotta az orosz–kínai közeledés, és nem igazán tudták megakasztani ezt a folyamatot. Ráadásul az orosz–ukrán háború kirobbanásával szinte egyidőben
megjelentek a feltételezések, hogy Kína kapva kap az alkalmon, és megindul Tajvan felé, vagy Hongkongot is teljesen az uralma alá hajtja,
s akkor bizony a világ még nagyobb bajban lenne, hiszen Oroszországgal együtt Kínát is meg kellene állítani. Szerencsére ez ma még csak elméleti fejtegetés, de ami késik nem biztos, hogy múlik. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az orosz–kínai kapcsolat továbbra is szoros, és ha nyíltan nem is, de bizonyos értelemben csendben, hátulról Kína támogatja az orosz agressziót. Hogy mennyire lesz tartós a kínai mérsékelt és realista politika, az nagyban függ az orosz–ukrán háború elhúzódásától is. De úgy is fogalmazhatunk, hogy amíg az Egyesült Államok nem foglalkozik a kínai ügyekkel, addig Kína sem durvul be.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/15. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
