Kína lassan a világ vezető gazdasági hatalma lesz, de hadereje közel sem olyan ütőképes, mint azt létszáma és az ország forrásai alapján sejteni lehetne. De ez már nem lesz így sokáig, a hadsereget karcsúsítják, modernizálják, új fegyverekkel szerelik föl, bázisokat nyitnak messzi földön. Az amerikaiak pedig egyre inkább fenyegetést látnak a délkelet-ázsiai térséget saját befolyási övezetének tekintő Kína napról-napra erősödő katonai képességeiben.
Nem mondható bensőséges hangulatúnak a belső-mongóliai Zhurihe katonai támaszponton minap megrendezett születésnapi rendezvény. Tizenkétezer kínai katona menetelt, vagy vezetett tömött sorokban harckocsit és ballisztikus rakétákat hordozó teherautót. A felszerelés fele olyan új, hogy nyilvánosan most mutatták be őket először. Mindezzel a kínai hadsereg (hivatalos nevén: a felszabadító néphadsereg) kilencvenedik születésnapját ünnepelték, bár az esemény funkciója sokkal inkább a jövőbe tekintő erődemonstráció, semmint a történelmi múltra való emlékezés volt.
A kínai propagandisták mindent megtettek, hogy a lehető legcsillogóbb képet mutassák magukról a díszszázadok, de a sivatag pora kissé rontotta az összképet, írja a Quartz. Mire az utolsó alakulatok is elhaladtak a felső pártvezetők, köztük Xi Jinping tribünje előtt, már nyakig porosak voltak, hiába suvikszolták a csizmákat, polírozták a harckocsikat. A védelmi minisztérium szóvivője természetesen nem esett zavarba, kifejezetten áradozott a „porlepte harctéri atmoszféráról”. Az elnök köszöntőjében – a szokásos dicsőítő frázisokon túl – volt egy meglepő mondat, ami nem feltétlenül boldogította a felvonuló katonákat. A hadsereg teljes átalakítására hivatkozva ugyanis kirúgnak 300 ezer embert. No persze nem arról van szó, hogy Kína visszavenne katonai ambícióiból, épp ellenkezőleg. Rájöttek, hogy az elkövetkező háborúkat nem a harctéri katonák milliói nyerik majd meg (a kínai néphadsereg létszáma jelenleg 2,3 millió), hanem a külföldi bázisok, drónok, rakétaelhárító rendszerek, tengeralattjárók, repülőgép-hordozó anyahajók. E tekintetben pedig – az ország rendelkezésére álló töméntelen exportbevétel segítségével – soha nem látott gyorsasággal fejlődnek. Sokak szerint félelmetes gyorsasággal.
A kínai haditengerészet aktivitása a legutóbbi időkig szinte kizárólag a Dél- és Kelet-kínai-tengerre korlátozódott. Évtizedek óta területi vitáik vannak Japánnal néhány, önmagában értéktelen szigetecske fölötti fennhatóság miatt, amelyek segítségével azonban jelentősen kiterjeszthetnék felségvizeik határait. Ez a regionális fókusz azonban a közeljövőben gyökeresen megváltozhat, az amerikai kongresszus amerikai-kínai kapcsolatokért felelős bizottsága elé terjesztett jelentés ugyanis megállapítja, hogy „Kína olyan katonai képességeket épít fel, amelyek segítségével képes helyt állni ellenséges légi, felszíni és felszín alatti szituációban is a messzi tengereken”. Tehát a jövőben Kína már nemcsak a partjai mentén húzódó szigetcsoportok határolta térségben tud katonai akciókat végrehajtani, hanem gyakorlatilag bárhol a világon.
http://mno.hu/
A jelentés, amelyet a The National Interest szemléz, kiemeli, hogy ehhez szinte minden elképzelhető felszereléssel, szállító és támadó alkalmatossággal rendelkezni fognak. Repülőgép-anyahajókat, hatalmas szállítórepülőket, tengeralattjárókat építenek. Utóbbiak között vannak atommeghajtású, dízel-elektromos, illetve nem nukleáris, de légköri levegőt nem igénylő (úgynevezett „légfüggetlen”) meghajtású járművek is. Ezekkel az évtized végére Kína lehet a harmadik legerősebb tengeralattjáró-hatalom a világon (az Egyesült Államok és Oroszország után).
A hagyományos hadigépezet mellett a kínai mérnökök sem szűkölködnek formabontó ötletekben, amelyek közül talán néhány hamarosan kilép majd a James Bond-filmek világuralomra törő főgonoszainak őrült világából. Ezek a találmányok főként Amerika legnagyobb katonai előnyét, a globális elektronikus megfigyelőhálózatot igyekeznek ellensúlyozni, például úgynevezett „közvetlen energiafegyverek” segítségével. Egyikük az űrbe telepített lézerágyú, amelynek elvét már 2013-ban publikálta három kínai tudós. E fegyver nagyjából öt tonnát nyom majd, és alacsony föld körüli pályára telepítik. Célpontjai pedig az ellenséges kommunikációs és felderítő műholdak. A fejlesztését könnyen támogathatja a kínai hadsereg, minthogy a teljes kínai űrprogramot ők ellenőrzik. 2023-ra helyezhetik szolgálatba.
http://mno.hu/
De a kínai katonai kiadványokban említenek fejlesztés alatt álló sugárfegyvereket, mikrohullámú sugárzással operáló berendezéseket is. Mintha eszük ágában sem lenne titokban tartani fejlesztésüket. A kínai hadsereg tavaly „Fényháború” címmel könyvet jelentetett meg, amely arról szól, hogy az energiafegyverek milyen fontos szerepet fognak betölteni a jövő háborúiban. Éppen ez a nyíltság tesz szkeptikussá sok elemzőt.
Nem tudni ugyanis, hogy mennyi ezekből a blöff, az alaptalan, elismerésre áhítozó dicsekvés, és mennyi a tényleges eredmény. Azt független szakértők is megerősítették, hogy 2005-ben egy földfelszíni lézerrel valóban sikerült a kínai hadseregnek műholdat elvakítania, de hogy ennél mennyivel jutottak azóta előbbre, az kérdéses.
A hírszerzésben is felveszi a versenyt Kína az Egyesült Államokkal. Az űrbe kémműholdakat, a partokra és speciális hajók fedélzetére hosszú távú megfigyelést, lehallgatást lehetővé tévő rendszereket telepítenek, illetve sok ezer kilométert is a levegőben tölteni képes felderítő drónjaik is vannak. A globális akciókhoz elengedhetetlen logisztikai létesítmények terén is egyre jobban állnak. Négy, a repülőgépek üzemanyag-ellátását segítő tankerhajót építenek jelenleg is, az évtized végére húsz ilyennel fognak rendelkezni. De az utánpótlási csatornák biztosítása szempontjából a legfontosabbak a külföldi katonai bázisok.
http://mno.hu/
Az első kínai katonai támaszpontot Kínán kívül épp a minap nyitották meg a kelet-afrikai Dzsibutiban. A kínai hadsereg persze azzal magyarázza a bázis létjogosultságát, hogy általa katonáik hatékonyabban vehetnek részt az ENSZ afrikai humanitárius és békefenntartó misszióiban, de kevesen vannak olyanok, akik ne a kínai csapásmérő erő globális kiterjesztésének állomását látnák a dzsibuti bázis megnyitásában. „A dzsibuti bázisnak semmi köze a fegyverkezési versenyhez vagy a katonai expanzióhoz, Kínának esze ágában sem áll e logisztikai központot katonai erősséggé alakítani”, bizonygatja az állami Xinhua hírügynökség többé-kevésbé hihetően. Tény: Afrika különösen fontos szerepet játszik Kína globális szuperhatalmi pozíciót célzó külpolitikájában.
Az ország első külföldi békefenntartó vállalkozásának helyszíne Dél-Szudán (még ma is ott állomásozik 700 kínai katona), de hasonló rendeltetéssel megfordultak már kínai katonák Kongóban, Maliban, Szudánban, Libériában is. Sőt a kínai nagykövet most ajánlotta fel, hogy szívesen átveszik az Eritrea és Dzsibuti közötti vitatott határ őrzését a kivonuló katari katonáktól. Persze mindvégig a humanitárius motivációt hangsúlyozzák, de e küldetéseket nehéz nem éles harctéri hadgyakorlatként értékelni. Dzsibuti, bár területe csak egynegyede Magyarországénak, rendkívül fontos stratégiai jelentőséggel bír. A Szuezi-csatorna közelében fekszik, így onnan könnyen figyelemmel kísérhető (illetve adott esetben befolyásolható) a tengeri kereskedelem jelentős hányada. Nem véletlen, hogy Dzsibutiban egymást érik a külföldi katonai bázisok. Ott vannak az amerikaiak, a japánok, a britek és a franciák is. Még meg sem nyitott a dzsibuti kínai bázis, máris arról szólnak a hírek, hogy az ország második külföldi támaszpontja Pakisztánban lehet.
Kína haditengerészeti potenciáljának legszemléletesebb bizonyítéka az volt, amikor néhány hete egy új, alig kétéves kínai romboló részt vett egy közös orosz-kínai hadgyakorlaton a Balti-tengeren, tudósít a CNN. Akár csak egy évtizede is elképzelhetetlen lett volna, hogy a kínaiak a fél világot átszelve bármiféle katonai akciót tudnának végrehajtani az európai vizeken. A hadgyakorlatot, amelyben a kínaiak mellett egy tucat orosz hajó vett részt, a Lengyelország és Litvánia közé ékelődött, orosz fennhatóságú Kalinyingrádi-területen lévő támaszpontról irányították.
A kínai Hefei nevű romboló vezette flottillát gyanakodva kísérték végig a La Manche-on és az Északi-tengeren a brit, a dán és a holland hadihajók. A Balti-tengert sem véletlenül választották a hadgyakorlat helyszínéül. A térségben ugyanis feszülten néznek farkasszemet a NATO és az orosz erők, Kína pedig vélhetően egyenrangúságát igyekezett részvételével demonstrálni. A flottilla, miközben végighajózott a Földközi-tengeren, már éles lőgyakorlatot is végrehajtott.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
