Az iráni gazdaság eddig sem élvezett annyi előnyt az atomalkuból, amennyit reméltek, Kína és Oroszország pedig enyhítheti az amerikai szankciók negatív hatását.
A legnagyobb japán energiavállalat, az Inpex csütörtökön bejelentette, hogy az amerikai szankciók miatt kiszállhat egy dél-iráni olajmező közös kiaknázására folytatott tárgyalásokból. Az Inpex 2010-ben éppen az akkor érvényben lévő büntetőintézkedések miatt mondott le 10 százalékos részesedéséről az Azadegan olajmezőben, amely a Wood Mackenzie energetikai tanácsadó szerint mintegy 33,2 milliárd hordónyi kitermelhető olajjal az elmúlt 30 évben feltártak közül a legnagyobb a világon.
A japánok bejelentése is jól mutatja a Reuters szerint, milyen hatással lehet a külföldi befektetőkre az iráni atomalku felmondása és az amerikai szankciók felújítása.
Teherán nagy valószínűséggel több milliárd dollárnyi tőkétől esik majd el, lelassul a gazdaság növekedése, elmaradnak a külföldi turisták, szűkülnek az iráni vállalatok lehetőségei.
Ráadásul az iráni gazdaság nem is pörgött fel annyira az atomalku megkötése után, mint amennyire a szakértők arra számítottak. 2015-ben, a szerződés aláírásának évében 1,6 százalékkal csökkent a GDP, és bár 2016-ban hirtelen 12,5 százalékkal megugrott, utána jött a visszaesés, és tavaly már csak 4,28 százalékos volt a bővülés az előző évihez képest, miközben ismét 10 százalék fölé került az infláció. A jelenlegi helyzetben teljesen irreálissá vált, hogy Irán gazdasága a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által korábban becsült ütemben – idén 4,3, jövőre 4,5 százalékkal – nőjön.
Az iráni rial majdnem 23 százalékkal gyengült egy év alatt a dollárral szemben, emiatt elemzői becslések szerint 10-30 milliárd dollárnyi pénzt menekítettek ki az országból az elmúlt hónapokban. A folyamatos amerikai szankcióveszély már jóval az atomalku felmondása előtt is elbizonytalanította a külföldi befektetőket, a Világbank adatai szerint például 2016-ban a Teherán által remélt 50 milliárd dollár helyett csak 3,4 milliárd dollárnyi külföldi befektetés érkezett. A fontosabb külföldi bankok is ódzkodtak az iráni üzletektől.
Sokat számítana Iránnak, ha az egyezmény három aláírója – Németország, Franciaország és Nagy-Britannia – kitartana az atomalku mellett, és erre biztatná a hazai cégeket is.
Erre ígéretet is tettek, és az Európai Uniónak van is egy olyan fegyver a kezében, amellyel hasonló helyzetben egyszer már meghátrálásra kényszerítette az Egyesült Államokat. 1996-ban, amikor Bill Clinton amerikai elnök szankcionálni akarta a Kubával kereskedő külföldi vállalatokat, az Európai Tanács elfogadott egy rendeletet, amely megtiltja az uniós vállalatoknak harmadik ország szankcióinak a betartását, és nem fogadja el magára nézve kötelezőnek a büntetőintézkedések kikényszerítésére hozott bírósági ítéleteket. A rendeletet annak idején alkalmazni sem kellett, a létezése elég volt arra, hogy Washington mentesítse az intézkedés hatálya alól az európai vállalatokat – emlékeztetett a Reuters.
A teljes cikket a pénteki Világgazdaságban olvashatja
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
