Igen, így szólt Richard Gere, miközben hatezer dolláros napszemüvege beleesett a tengerbe. Shit, mondta Richard Gere, és meg sem mozdult, sőt, a bámészkodó bennszülöttek (vagy inkább kinnszülöttek) legnagyobb csodálkozására még ráutaló mozdulatot sem tett, hogy őneki feltétlenül szüksége volna arra a napszemüvegre.
Van másik. Meg harmadik. Hollywoodban vígan telik az élet. Nem baj, hogy egyetlen szemüveg annyiba kerül, mint három migráns gumicsónak, a lényeg az emberség és a szolidaritás. Legalább is még pár percig, amíg véget ér a sajtótájékoztató, és indul a magánhelikopter, vissza Toszkánába, a szemét fehér emberek közé, ahol a színészóriás eddig nyaralt.
Ne haragudjon, fordult oda az egyik fekete teremtmény a hollywoodi Poszeidónhoz, de én a magam részéről már nem kedvelem a borait, ha már Villány, akkor inkább Bock vagy Tiffán. Nem az a Gere vagyok, szólt lapos pillantással hősünk, Salvinire gondolt és kiköpött a fedélzetről. Aztán folytatta az ételosztást, egy Soros-szuka pedig szeretettel pillantott reá, hogy a könnye is kicsordult.
Most hogy Richard megszakította toszkánai nyaralását, és elindult négereket menteni a tengerre, eszembe jutott, hogy én sohasem bíztam meg benne úgy igazán. Mondhat ő bármit, láttuk annak idején, milyen csúnyán elbánt Julia Robertsszel. Én azt mondom, soha nem is szerette igazán azt a kis nőt, és csak azért, mert pénze volt, végig nagyképűsködött szegény teremtéssel. Csak azért, mert egy kicsit kurva volt a néni, igazán nem kellett volna rázni a rongyot a lakosztályban.
Nagy igyekezetében, hogy kimentse az olasz fasiszták karmaiból az átmenetileg baráttá fogadott afrikaiakat, a mi emberünk furcsákat szólt azon a hajón. Értem én, hogy aki Hollywoodban él, annak az agya automatikusan összezsugorodik a felére, a szívét pedig felrobbantja a múló idő, de teljesen hülyébe mégsem kéne átmenni.
Mert ugye, amikor Richard azt mondja, amivel írásunkat is kezdtük, hogy le fognak állni, ha mi azt mondjuk, akkor pontosan kire is céloz? A Hobbibuddhisták Kaliforniai Körére? Vagy a Hű De Gazdag Színészek Baráti Egyletére? Netalántán demokrata érzelmű politikusokra, akik most éppen önkéntes száműzetésbe vonulnak, mert egy Trump nevű úr szétalázta őket?
Remélem, nem rájuk célzott a nagy emberbarát, mert ezeknek konkrétan nulla a hatalmuk.
Ha ellenben Richard Gere egy nemzetközi hálózat tagja, és annak a nevében fenyegeti a törvényesen megválasztott, az olasz emberek bizalmából kormányzó politikai erőket, akkor menjen a fenébe.
Ez itt Európa, haver, otthon oszd az észt. A barátaiddal együtt.
Julia meg közben parlagon hever.
Meg kell a szívnek hasadni, komolyan.
Szentesi Zöldi László: Richard Gere és a sós nyál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
