– avagy Egy vékony kis könyvecske, amit nem mertek itthon kinyomtatni?
Mottó: „Amikor a fiadat oktatod, a fiad fiát is oktatod.” (Talmud)
Ismét egy könyv – vagy talán helyesebb lenne a „könyvecske” szó használata, hiszen csak 76 oldal az egész –, amit csak azért nem mondom, hogy kötelező olvasmányként minden magyar és magyarországi háztartásba el kellene juttatni, mert ami kötelező, az ellen zsigerből viszolygást érez az ember és tiltakozik.
Sajnos a saját példámon – a Moneypuláció című könyvön – keresztül kellett megtapasztalnom, milyen az, amikor háttérből irányító erők nem akarják, hogy a valóság (az igazság?) eszköz-független, tehát nyomtatott formában megtestesülő könyv alakjában, bármikor rendelkezésre álló módon eljuthasson a nagy nyilvánossághoz.
A korrektség kedvéért mondjuk el, hogy Pesty László, a Pesty Fekete Doboz fő hallja kendje a Hír Tv Civil Kaszinó című műsorában egy mondat erejéig említést tett Bill Warner: Saría törvény nem muzulmánoknak című vékonyka kis kötetéről. Merthogy ez az a könyvecske, amely arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak.
Az impresszum szerint a Dzsihádfigyelő adta ki a művet, és az eredeti kiadást az Amerikai Egyesült Államokban nyomták. A magyar kiadásról nem közölnek információkat, de könnyen elképzelhető, hogy ez is ott készült. A könyv egyébként PDF formátumban letölthető a weboldalukról (innen: http://www.dzsihadfigyelo.com/2015/03/03/bill-warner-a-saria-torveny-nem-muzulmanoknak/)
No, mármost, ami a könyvet illeti, nagyon fontos, hogy ismerd azt, aki az elveszejtésedre, a kiirtásodra tör. Azaz, ismerd meg az…
A politikai korrektség rögzült beidegződéseinek köszönhetően egy rövid, elsőre végtelennek tűnő pillanatra hirtelen nem is tudjuk, milyen szó lenne igazán a helyénvaló. De aztán tisztába jövünk vele, hiszen itt már nem holmi versengésről, hanem a létezésünkről, az életben maradásunkról van szó. Tehát az ellenfél helyett nyugodtan használjuk az ellenség szót. Hunyadi János Dobó István és a többiek felhatalmaztak rá bennünket.
Ismerd meg tehát az ellenségedet, különben nem fogsz tudni harcolni ellene! Már pedig, ha nem ismered az ellenségedet, az elkerülhetetlennek látszó összecsapás végeztével nagy valószínűség szerint te leszel az, aki holtan marad a csatatéren! Ez a mostani ellenséged pedig olyan, hogy nem éri be a győzelemmel! Az a mód, ahogyan végezni akar veled, egyúttal a félelemkeltés eszközéül is szolgál a többi életben maradt számára!
Ez a vékony kis könyvecske nem csak azért kell, hogy nagyon fontos olvasmány legyen mindannyiunk számára, mert betekintést nyújt a ránk törő ellen gondolati alapvetéseiből, eszmeiségéből, hanem azért is, mert bemutatja azt a folyamatot, hogyan terjed ideológiai alapon az iszlám. Kihasználva, a maga javára félreértelmezve és félremagyarázva például a kereszténység szeretetvallás jellegét, valamint egyik legfőbb értékét, a szolidaritást. Mert abban azért ugye valamennyien egyetértünk, hogy segíteni valakin az egy dolog, és aztán tétlenül nézni, hogy kiebrudaljon bennünket a saját házunkból, ahova befogadtuk, ne adj’ isten, még meg is öljön bennünket csak azért, mert nem úgy gondolkodunk és/vagy hiszünk ahogy ő, na, az meg egy teljesen más dolog!
De van ennél még sokkal rosszabb is!
A könyv előszavát Nicolai Sennels, dán pszichológus írta. A könyv 7. oldalán a következőket olvashatjuk:
„Nagyapáink legyőzték a nácizmust, szüleink generációja legyőzte a kommunizmust. Korunk nagy kihívása pedig az iszlám – mely a szabadság olyan ellensége, mely sokkal fanatikusabb, és sokkal nagyobb tömegeket mozgat meg, mint bármelyik totalitárius rendszer előtte. Ez az ellenség különbözik bármitől, amivel korábban már találkoztunk: nem lehet megfélemlíteni egy olyan ellenséget, amely jobban szereti a halált, mint az életet.”
Ez már önmagában jelzésértékű és elgondolkodtató kell legyen mindannyiunk számára!
De van itt még valami más is!
A könyv 35. oldalán kezdődik az 5. fejezet, melynek címe: „A kafírok”. Ez volt az a pont, ahol egyszer csak nagy hirtelen megszólalt a józan paraszti ész és azt mondta: „Ejnye, de ismerős, ezzel mintha már találkoztunk volna valahol?!
„A saría törvényről készült fordításokban a nem muszlim kifejezést használják, de a tényleges arab szó a kafír. A kafír szó lényegesen többet jelent nem muszlimnál. Az eredeti jelentés: „az igazság elfedője, Allah irgalmának elhárítója”, vagyis aki eltitkolja az iszlám igazságát.
A Korán szerint a kafírokat be lehet csapni, szabad összeesküvést szítani ellenük, gyűlölni, rabszolgaságba hajtani, kigúnyolni, kínozni őket vagy még rosszabbakat is. Általában mindig hitetleneknek fordítják, azonban ez a fordítás hibás. A hitetetlen szó érzelmileg semleges, míg a kafír a legsértőbb, leggyűlöltebb szó, egy szó, amely tele van negatív előítéletekkel [a magyar gyaur szó jobban visszaadja a szó negatív jelentéstartalmát. – a ford].”
Hol is találkozunk globális mértékű, méretű rabszolgasággal, ahol a kiválasztottnak tartott népen kívül mindenki más, tehát élő ember, aki csak a Föld színén létezni mer, azért élhet, hogy a kiválasztottakat szolgálja? Nos, nem is kell messzire mennünk, csak a rokonokhoz, a másik semmítő, semmissé tévő, megsemmisítő néphez, Sém másik leszármazottaihoz!
A félreértések elkerülése végett! A Talmud a zsidóság legszentebb könyve (Valójában egy könyvgyűjtemény). Elsőbbséget élvez az Ótestamentum fölött a zsidóknál. Maga a Talmud bizonyítja ezt:
„Fiam, az Írások szövegeinek tanulmányozására fordíts több figyelmet, mint a Tóra (Ótestamentum) szövegeire.” (Erubin 21b – Soncino kiadás)*
Tehát a zsidók legfőbb könyvéből, a Talmudból idézünk
„Egy zsidó nem köteles egy gój („Cuthean”) munkáját megfizetni.” (Sanhedrin 57 a.)
„Ha egy zsidó talál egy tárgyat, amelyet egy gój („pogány”) veszített el, akkor azt nem kell visszaadnia. (Baba Mezia 24a)
„Zsidók hazudhatnak („csalhatnak”) hogy egy gójt rászedjenek.” (Baba Kamma 113a)
A párhuzamok ezúttal is több mint félelmetesek!
A Talmudban és a Saríjában közös, hogy a világon mindenki más, aki nem ezt az adott hit- és eszmerendszert vallja magáénak, tehát a világ összes többi népe rabszolga, alább való, halálra való!
A Talmudban és a Saríjában közös, hogy nem a Teremtő a legfontosabb, hanem a rabbi, az imám, aki magyarázza az Istent!
„Egy rabbi vitázik Istennel és legyőzi őt. Isten megengedi, hogy a rabbi győzzön.” (Talmud – Baba Mezia 59b)
A Talmudban és a Saríjában közös, a nácikra jellemző übermensch (felsőbbrendűség) mentalitás.
A két semmítő, semmissé tévő, megsemmisítő nép! Sém leszármazottai! Áras népek! Mindent pénzben mérnek! Azt is, amit nem lehet, és azt is, amit nem lenne szabad! Mammon népe mindkettő! Pénzért – ha megfizeted az ún. védelmi adót (dzsizját) – életben maradhatsz. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az eszmeiségnél, az előírásoknál, ha tetszik (de ha nem, akkor is) a saját szent törvényeiknél is, előbbre való a pénz!
Ez a „kultúra” – de talán pontosabb, ha vallási álruhába bújtatott politikai, hatalmi rendszerről beszélünk, ráadásul egy olyanról, amit mai fogalmaink szerint egy pedofil talált ki – nos, ez a rendszer az élet helyett sok esetben sokkal inkább a halált választja, még pontosabban, választatja a követőivel.
De van itt még valami! Ha minden mástól elvonatkoztatunk, és csak egyetlen dolgot nézünk, a legfontosabbat, az új élet le hozatalát a világunkba, már akkor látjuk, hogy ez egy életellenes törvénykezésű rendszer!
Abból is látszik, ahogyan elbánik a nőkkel! A nő a férfi tulajdonát képezi, mintha csak egy használati tárgy lenne. Ez egy olyan rendszer, mely törvénybe iktatja, hogy verheted a tulajdonodat képező feleségedet, akinek „természetesen” soha nem ér, soha nem érhet annyit a szava, mint a tiéd.
Pedig mi, sokszor pökhendin öntelt, hatalom-ittas férfiak, akik nagyképűen szeretjük magunkat a „teremtés koronáinak” nevezni, képtelenek vagyunk arra, hogy új életet hozzunk le a világunkba, erre csak a nők képesek! A fogantatáshoz természetesen ránk is szükség van, de új életet, csak a nők hozhatnak le a világunkba! Márpedig egy olyan politikai, társadalmi, hatalmi berendezkedés, amelyik emberszámba sem veszi, nem tiszteli azokat, akik egyedülálló módon képesek arra, hogy új életet hozzanak le a világunkba, nos, egy ilyen rendszer egészen biztosan nem az életet, hanem a halált szolgálja!
Emlékszünk még mit mondott Sarah Connor az Ítélet napja című filmben?
Sarah Connor: „Azt hiszik, hogy alkottak. Fogalmuk sincs arról, mi az: Alkotni. Életet adni… Érezni, ahogy növekszik ott belül. Csak ölni és pusztítani tudnak!”
A párhuzamok ezúttal is több, mint félelmetesek! Csak szokásunkhoz híven, megint nem figyelünk oda rájuk!
A kis könyvecske az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 6. cikkelye kapcsán feszegeti azt a nagyon érdekes kérdést, hogy most akkor mi számít elsődlegesnek, egy nemzet, egy állam alkotmánya, törvényi berendezkedése és jogrendszere, vagy pedig a saría? Ha a saría (a másik semmítő nép esetében pedig a Talmud) minden mást felülír, akkor teszem azt, eztán te is büntetlenül verheted az asszonyt, ha éppen úgy gondolod, hogy nem tett a kedvedre? Vagy ez csak a muszlimok számára engedélyezett? Ha így lenne, akkor ez most diszkriminációnak számít, vagy csak a legnemesebb hagyományápolás kategóriájába tartozik?
De van ennél rosszabb is!
Mind a Talmud, mind a saría esetében találkozunk a megtévesztés módszerével. Ez abban nyilvánul meg, hogy kívülállók számára átszövegezik a könyveket, vagy kihagynak belőle fontos részeket, részleteket. Bár már így is finomodtak valamelyest a módszerek, hiszen a régiségben halál várt azokra, akik kívülállóként akartak szert tenni efféle tudásra.
„Egy gój, aki elolvassa a Talmudot, halálos bűnt követ el.” (Sanhedrin 59a)
A saría több olyan szöveget is tartalmaz, mely ellentmond egymásnak. Ilyenkor az a bevett gyakorlat, hogy a későbbi szöveg hatályon kívül helyezi a korábbit. A dolog megint kísértetiesen hasonlít a zsidók „KOL-NIDRE” nevű imájához, amely hatálytalanítja az előzőleg tett esküket és fogadalmakat.
A kis piros könyvecske talán legnagyobb erénye az, ahogyan bemutatja az iszlám terjeszkedésének ideológiai alapjait, és azt, hogyan nyújt feltétlen segédletet ehhez a folyamathoz a politikai korrektség nevű nyelvi fasizmus. Ráadásul, hogy tetézze a bajt, Bill Warner azt is elmondja nekünk, semmilyen vallási érzékenységet, semmilyen vallásszabadságot nem sértünk azzal, ha nemet mondunk a muzulmánok, az iszlám kívánságaira, követeléseire! Ez nagyon fontos! A könyvecske 67. oldalán az alábbiakat olvashatjuk:
„A saría két alapelvvel is rendelkezik, amelyek irányt mutatnak a muszlimoknak olyan helyzetekben, amikor nem tudják gyakorolni tiszta iszlámjukat a saría törvények szerint. Az egyik szakkifejezés a tajszír, ami azt jelenti, hogy „könnyíteni a terheken” vagy „könnyűvé tétel.
[Korán 4:28] Allah könnyíteni akar rajtatok – hiszen az ember gyengének teremtetett.
Amikor nehezek a körülmények, és a saría törvények nincsenek érvényben, akkor lehet enyhíteni a muszlimok terhein. Kötelező imádkozniuk, és nem érintkezhetnek disznóhússal, de ha a körülmények nehézkesek, akkor ezeken a körülményeken lehet enyhíteni. ez vezet a másik, a darura – szükségesség – elképzeléséhez.
Ami tiltott, ha szükséges, engedélyezett lehet. Ha egy muszlim éhes, és nincs halal (a saríának megfelelő) étel, akkor bármilyen ételt megehet. Ha egy muszlim olyan helyen van, ahol nem tud imádkozni, akkor elhalaszthatja az imádkozást. ha a saría törvénykezést nem vezették be, akkor például egy muszlim minden következmény nélkül érintkezhet disznóhússal.
Itt egy példa a darura alapelvre:
[f15.17] Az egyesített ima (a kihagyott ima pótlásának) engedélyezéséhez szükséges feltétel, hogy a személy:
[…] (5) Olyasvalaki legyen, aki attól tart, hogy megélhetését kár éri.
Röviden, ha egy muszlim nem tud imádkozni a munkahelyén vagy az iskolában, akkor ezt később pótolhatja. Az iszlám követelések a „kívánságokról”, nem pedig a szükségről szólnak. Ha a követelésüket nem teljesítik, azzal nem sérül a vallásuk.”
Ez magyarra fordítva tehát azt jelenti, egyáltalán nem szükséges valamiféle rosszul-, vagy félre értelmezett szolidaritás, politikai korrektség vagy jóhiszeműség alapján elfogadnunk, mi több, segítenünk elterjeszteni egy, a mienktől gyökeresen eltérő, tőlünk teljesen idegen, ráadásul egyértelműen a mi vesztünkre törő eszmeiséget. Maga a folyamat az, amely mindennél világosabban megmutatja azt az álnok és fondorlatos módszert, ahogyan beférkőzik az iszlám és aztán fokozatosan eluralkodik az adott társadalmakon. Az első lépcsőfok a hídépítés, aztán hihetetlen szaporaságával, amolyan kakukkfióka módjára betelepedvén a máséba, kiszorítja onnan a bennszülöttet.
„Ha hagyod elszaporodni a csótányokat, (…) akkor megszületnek a csótányok jogai. Amelyek természetesen kétségbevonhatatlanok. Aztán énekeseik támadnak, és magasztaltatják őket előtted. Arról énekelnek, milyen megrendítő a pusztulástól fenyegetett csótányság sorsa.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
A Kimentők kimentették azt, amit lehetett, de a Javítóknak nem engedik, hogy javítsanak, mert a Semmítők uralkodnak ma is a világon, az ő programjuk, a megsemmisítés fut még mindig! Mi vagyunk a Javítók! Meg kell védenünk magunkat, mert ha minket is elpusztítanak, rajtunk kívül nem marad már senki, aki helyrehozhatná ezt a félresiklott világot!
„Szabadság az, amikor jogom van elmondani az embereknek, amit nem akarnak hallani.” (George Orwell)
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
* A Talmud-idézetek a http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek/talmud.htm weboldalról valók
Kategória:Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
