A CDU új pártelnökének boldogsága pontosan fél órát tartott. Merkel lebegteti távozását, így a német politikában továbbra is minden a kancellár körül forog.
Tizenhat év. Idén őszre Angela Merkel pont annyi ideig állt Németország élén, mint nagy elődje, Helmut Kohl. A szimbolikának nagy szerepe van a politikában, ezt Angela Merkel is pontosan tudja. Ő emelt fővel akar a színpadról távozni. A kancellár nemcsak primadonna, hanem (az utolsó percig) rendező is akar lenni.
Angela Merkel úgy jön, mintha menne. 2018 decemberében már leadta a pártelnöki tisztséget, igaz gondosan figyelt arra, hogy utódja ne tudjon az ő árnyékából kilépni. Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) mára történelem és leginkább intő példa az új pártelnöknek. Merkel most hétvégén is talányosan fogalmazott: “Előreláthatóan ez az utolsó választás előtti kongresszusom.” Merkel hátradőlhet, a legnagyobb problémák “kezelve vannak”.
Joe Biden megválasztásával a Németország számára legfontosabb transzatlanti viszony visszaáll a satus quo ante helyzetbe. A politikai és katonai vezetés az USA-nál van, Németország ennek szélárnyékában alakítja saját és az EU gazdaságpolitikáját. Az EU-n belül sikerült az új költségvetést és a gazdasági újjáépítés örve alatt az eurókötvényeket is elfogadtatni. Berlinben és Brüsszelben ettől a temérdek pénztől várják, hogy a sorban következő holland, francia és olasz választásokon az euroszkeptikus pártok ne jussanak kormányra, így az euró jövője és az adósságválság is kezelhető marad.
Előreláthatóan visszavonul(?)
A CDU elnökválasztása egyben a szeptemberi parlamenti választáson követendő alternatívákról is szólt. Norbert Röttgen (55) a Bundestag külügyi bizottságának elnöke Marcus Söder bajor miniszterelnök és egyben CSU pártelnök vonalán van, és a Zöldekkel kötne koalíciót. A CDU/CSU 40 százaléka és a Zöldek 20 százaléka kényelmes többséget adna a Bundestagban.
A neoliberális Friedrich Merz (65) a CDU-t jobbra navigálta volna és a 6-8% közé mért Liberálisokkal kötött volna szövetséget. Merz elnöki kampánya abból állt, hogy a Merkel által balra tolt pártot visszahúzta volna a régi vágású kereszténydemokrácia irányába. Ez tetszett a tagságnak, de nem tetszett a hatalmi pozícióhoz ragaszkodó funkcionáriusoknak.
Maradt Armin Laschet (59), aki tartományában a Liberálisokkal kormányoz és számára Berlinben is ez lenne az első opció, ám — lévén legalább annyira pragmatikus, mint Merkel — más opcióktól sem zárkózik el. Elvégre Bécsben Kurz kancellár is egészen jól kormányoz a Zöldekkel, akiket junior partnerként a közös kormányzás jobban koptat, mint a jobboldali Néppártot.
A CDU elnökválasztási küzdelme lezárult, kezdődhet az uniópártok kancellárjelöltségért zajló viadala. Ehhez a járványkezelés adja a témát, és a tartományi miniszterelnökök és Merkel kancellár közös válságstábja adja a színpadot. Armin Laschet, Észak-Rajna Vesztfália miniszterelnöke differenciálna, és csak a legfertőzöttebb járásokat zárná le, míg Söder országosan egységes szigorú járványkezelést követel.
A járványkezelés a többi párt számára is kampánytémává vált: A kormányzó szocdemek kritikus kérdésekkel bombázzák a CDU-s egészségügyi minisztert, vagyis kormányról folytatnak ellenzéki kampányt. A Liberálisok pedig a kancellária válságstábja helyett a Bundestagba helyeznék át a járványkezelés központját, ami kihúzná a szőnyeget a tartományi miniszterelnökök alól. A Zöldek, az AfD és a Balpárt a járvány gyors lefolyásában és saját témáik erejében bíznak.
Az új pártelnöknek mihamarabb be kell(ene) mutatnia, hogy vezetése alatt ez “már nem” Merkel CDU-ja, és a kancellár mellett neki is van szava. Hamar helyre tették. Amikor Merz alig fél órával a választás után Twitter-üzenetben jelentkezett be a szövetségi gazdasági miniszteri posztra, Merkel szóvivője útján üzente meg, hogy “nem tervez kormányátalakítást”. Így nehéz lesz kilépni a Buddhaként a német politika felett lebegő a kancellár árnyékából.
Kiszelly Zoltán
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
