Trabant Jaguar-motorral
Valamikor a világ két szuperhatalmának egyikét vezette: Ronald Reagannel történt találkozója (1986) Reykjavíkot, az idősebb George Bushsal tartott megbeszélése (1989) Máltát tette fel a világpolitika térképére. Ma számos testi bajtól gyötörve, magányosan telnek a napjai ugyanabban a Moszkva melletti dácsában, ahol 1985-ig, szovjet pártfőtitkárrá választásáig is lakott.
Mihail Gorbacsov lánya és annak családja német földön él – abban az országban, ahol őt magát is sokkal nagyobb elismerés övezi, mint a szülőhazájában. Betegsége miatt 2017 óta ki sem mozdul otthonról, a mostani járványhelyzet miatt pedig nincs is hová mennie. Ha nem volna segítségére két házvezetője és két testőre, valamint – szintén az állami apanázs részeként – a Kreml orvosai, aligha birkózna meg a mindennapokkal, és talán már nem is élne. De Mihail Szergejevics Gorbacsov él, és március 2-án arra is számíthat, hogy a kilencvenedik születésnapja alkalmából 25-30 tisztelője az internet segítségével köszönti fel, a világ legkülönbözőbb pontjairól jelentkezve be.
– Legutóbb két hete beszéltünk telefonon, és nincs valami jól – állítja Zolcer János. A felvidéki születésű filmproducer Németországban futott be karriert, és húsz éve áll rendszeres kapcsolatban a Szovjetunió utolsó vezetőjével – egyben az elsővel, aki nem élt még az 1917-es októberi forradalom, azaz a bolsevik hatalomátvétel idején. Három, akkoriban aggastyánnak ható moszkvai vezető – Leonyid Brezsnyev, Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko – halála után, akiknek egymást követő temetése nemcsak a szovjet hatalom ingatagságát fedte fel, de a nép morbid viccekkel is élcelődött rajta, logikusnak és védhetőnek tűnt a javaslat, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja politikai bizottságának tehetséges és fiatal tagja legyen a Kreml következő ura. Gorbacsov 1985-ben mindössze 54 éves volt.
Az egykori privolnojei, észak-kaukázusi parasztfiú gyorsan felívelő karrierjének is köszönheti, hogy ma ő a hidegháborút lezáró világpolitikai vezetők utolsó túlélője.
A többiek mind meghaltak: Ronald Reagan, idősebb George Bush, Helmut Kohl, Margaret Thatcher, Hans-Dietrich Genscher, George Schultz és Gorbacsov külügyminisztere, Eduard Sevardnadze is. A hidegháború lezárásának, a német egység megteremtésének nemzedéke ez, amely kialakította a kelet-közép-európai rendszerváltások és a balti (valamint más posztszovjet) függetlenségek alapfeltételeit is.
Ám ami az amerikaiaknak, a németeknek, a lengyeleknek és persze nekünk, magyaroknak felszabadulás („Jön, jön, jön, jön az új nemzedék / másként fúj már a szél / (tapsolj hát) ó, ó, ó, OK Gorbacsov / így lesz majd jó világ…” – énekelte 1989-ben Csepregi Éva), az oroszok tömegeinek nemzeti tragédia. A Szovjetunió 1991-es felbomlásával 25 millió orosz került idegen államba, a meggyengült, de mégis kontroll alatt tartott volt szuperhatalom orosz része pedig mélyre süllyedt az 1990-es években, az olykor nemzetközi találkozókon is ittasan tántorgó Borisz Jelcin elnöksége alatt. Korrupció, bűnözés, leszámolások, elszegényedés, lecsúszás, alkoholizmus és az oroszokat felkészületlenül érő vadkapitalizmus farkastörvényei uralták a mindennapokat. Mindezért sokan Gorbacsovot tették felelőssé.
„Magát nem szolgálom ki! Maga szétverte a Szovjetuniót!” – idéz Zolcer egy büfésnőt a Gorbacsov titkai – Az ember, aki megváltoztatta a világot című, nemrég megjelent könyvében. A producer Josef von Ferenczy médiavállalkozón és Hans-Dietrich Genscher egykori nyugatnémet külügyminiszteren keresztül ismerkedett meg Gorbacsovval, aki elvállalta, hogy Zolcer János 1989–91-es világpolitikai fordulatról készülő filmjének főszereplője legyen.
– Van egy orosz dal: „az én címem nem utca, házszám / az én címem a Szovjetunió”. Gorbacsov jót akart: a glasznoszttyal (nyíltsággal, politikai enyhüléssel) és a peresztrojkával (gazdasági-társadalmi átalakulással) felszabadította az orosz lelket, de nyújtani már semmit nem tudott a számára. Egy korabeli magyar vezető úgy fogalmazott: Trabantba épített Jaguar-motort. Nem működött az ország – von mérleget Nógrádi György külpolitikai szakértő, aki az 1980-as években sokat utazott a Szovjetunióban, és elmondása szerint mindenütt a hanyatlás jeleit, korrupciót, az egyes nemzetiségek fokozódó elégedetlenségét tapasztalta. Az alkoholtilalom is csak a feketepiacnak használt. – Gorbacsov, aki mindent megbeszélt a feleségével, Raiszával, és akinek 1999-es halálát a mai napig nem heverte ki, azzal látott 1985-ben munkához: így nem lehet tovább élni! De a felbomláskor úgy volt vele, hogy olyasmiért nem kár, amit erőszakkal raktak össze, és egyébként sem működött volna tovább – emlékezik vissza a politikus által elmondottakra Zolcer János Gorbacsovot idézve: „Boldog reformerek nincsenek!”
Az 1980-as évek második felében a Szovjetunió számos fiaskót könyvelhetett el. A csernobili atomkatasztrófától megrémült a világ, az afganisztáni kivonuláson hümmögött, akkor pedig röhögött, amikor egy német fiatalember, Mathias Rust gond nélkül leszállt kisrepülőjével a moszkvai Vörös téren. Gorbacsovot megválasztották ugyan a Szovjetunió első új, már végrehajtó hatalommal felruházott elnökévé, de egyedüli indulóként is csak a voksok 59 százalékával. 1990-ben Nobel-díjjal ismerték el reformtörekvéseit, ám személyesen nem tudta átvenni, éppen a belpolitikai helyzet miatt. Mindez – az 1991-es puccskísérlettel együtt – a bukást vetítette előre. – A történelem túllépett rajta. Ugyanúgy állították félre, mint 1964-ben Nyikita Hruscsovot. Tömegbázisa nem volt, olyan hatalmi kört pedig nem épített ki, mint később Vlagyimir Putyin – mondja Nógrádi.
Mihail Gorbacsov érkezése a moszkvai Vörös térre a győzelem napi parádéra, 2019. Fotó: Reuters
A megroggyant szuperhatalom végnapjaiban az ország aranytartaléka drámaian megcsappant, közvetlen államcsőd fenyegetett. Ez a német egység malmára hajtotta a vizet. Német visszaemlékezések szerint Gorbacsov hajlandó volt engedményekre; igaz, cserébe mindenért pénzt kért. A Brezsnyev-doktrínát, a kommunista tömb egyben tartásának követelményét az ő idejében a „Sinatra-doktrína” váltotta fel: minden ország a saját útját járhatja, Moszkva nem avatkozik be. Gorbacsov elengedte Erich Honecker keletnémet kommunista diktátor kezét is, megnyitva az utat a második világháború után kettészakított ország újraegyesítése előtt. Az amerikaiak maguk lepődtek meg a legjobban, amikor Gorbacsov egy tárgyaláson egyik pillanatról a másikra egyezett bele, hogy az egységes Németország nem semleges állam, hanem a NATO tagja lesz.
A változásokat a rendszerváltozás korának magyar vezetése is érezte. Antall József, az első szabadon választott miniszterelnök reálpolitikusként állt a kérdéshez, elismerve Gorbacsov történelmi szerepét. A kormányfő 1990 novemberében Párizsban találkozott először a szovjet elnökkel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (a mai EBESZ elődje) fórumán, egy évvel később, 1991. december 6-án pedig Moszkvába látogatott hozzá – alig pár héttel a Szovjetunió felbomlása előtt.
– Gorbacsov a tárgyaláson azt a benyomást keltette, mintha nem tudatosult volna benne, hogy szétesik a Szovjetunió, vagy mintha nem lenne hajlandó ezt elfogadni – emlékezik vissza csaknem három évtized távlatából Kontra Ferenc egykori diplomata, aki a párizsi és a moszkvai tárgyalásokon is tolmácsolt Antall és Gorbacsov között. – Nekünk ekkor már a magyar–orosz alapszerződés aláírása volt fontos Borisz Jelcinnel és a dokumentumban foglalt biztonsági garanciákkal, és Jelcin volt az, aki jelezte: hamarosan nagy bejelentést tesznek.
Mi már fél évvel korábban jeleztük egy Budapesten tárgyaló amerikai delegációnak, hogy szerintünk nem annyira Gorbacsov személyére érdemes összpontosítaniuk, hanem arra, hogy milyen új tényezők lépnek színre utána – teszi hozzá. A moszkvai tárgyaláson Gorbacsov fontos bejelentést is tett. „Nincs jogunk nem beszélni 1956-ról, el kell ismernünk, hogy a Szovjetunió durván beavatkozott Magyarország belügyeibe a forradalom idején”, fogalmazott a korabeli beszámolók szerint.
Gorbacsov 1991. december 25-én írta alá a Szovjetunió felbomlását jelentő dokumentumot, és szavajárása szerint ekkor, hatvanévesen lett „ország- és munkanélküli”, illetve nyugdíjas.
Zolcer János feljegyzései szerint 2001 nyarán a Bush házaspár, Gorbacsov, egy tolmács, egy testőr és maga Zolcer az egyik filmforgatási nap estéjén vacsorázni mentek a texasi College Stationben. A volt amerikai elnök egyszer csak megkérdezte Gorbacsovot: mennyi a nyugdíja? Ám a számokat hallva értetlenkedni kezdett: „Naponta, hetente? Hogy kell ezt számolni?” Gorbacsov elmagyarázta. A Jelcin-korszak elején a rubel értékvesztése miatt két dollárt ért a havi nyugdíja, később sokáig háromszázat. Jelenleg 950 dollár, azaz 280 ezer forint. De ma más a sérelme: kétszer is kereste telefonon Putyint.
A visszahívás elmaradt.
Szőcs László
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
