„Magyar hölgynek születtél, / Tedd hivatásodat! /Egy hon nemtője lenni, / Mi szép egy gondolat! / Oh hölgy, ki ezt betöltéd, / Mi szép vagy és mi nagy! / Rendeltetés az égből, / A földön áldva vagy.” Így írt 1847-ben Garay János. De hát nem mindenki gondolja ezt jó ideje így…
Maradjunk Garay sorainál. Nemtője egy honnak! Gyönyörű megfogalmazása ez az anyaság mindenkori értelmének. Nem is lehet elégszer idézni – főleg ma. Ma, amikor az „emberi jogok”, a „haladás”, a „demokrácia” szószólói hallani sem akarnak már anyaságról.
Nem olyan új keletű ez persze. Nem ama 1968-as lázadás és az azóta rákként tovaterjedő ultraliberalizmus gyermeke. Sokkal régebbi, mint gondolnók.
Kezemben Mindszenty József bíboros egyik könyve, amit úgyszólván mindenkinek ismernie kellene. Ennek egyik fejezetéből idézek. Címe: „Az anyák és a vallás.”
„A szabadkőműves szertartáskönyv a felvételi eskü után két emelvényhez vezeti az új „testvért”; az egyiken a pápai hármas korinával, a másikon a királyi koronával fedett koponya áll; az első előtt a nagymester azt kiáltja: „Gyalázat, gúny és halál az impostornak!”; a másodiknál pedig: „Gyalázat, gúny és halál a zsarnoknak!”. Ezt ismétli a „testvér”. De – jól látja a szabadkőmívesség – a két szent koronát megelőzően egy harmadik, drága koronát kell összezúznia.
A kárhozat üzen
„Hogy a katolicizmust megronthassuk – mondja az Instruction de la Vente – elsősorban a női nem valláserkölcsi érzületének teljes kiirtására kellene törekednünk; de minthogy ezt tökéletesen elérnünk lehetetlen, úgy legalább de annál nagyobb erővel oda kell törekednünk, hogy a női nemet erkölcsileg megrontsuk, meggyalázzuk. A női nem erkölcsi megrontása az a gyilok, amely a katolikus Egyházat szíven találja.”
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
