Széthulló félben van Európa, egyre erősödik a lelkünkre nehezedő nyomás, mivel készülődik a korszakváltás. Ebben a vészjósló és kaotikus helyzetben csak az maradhat talpon, akinek erősek a gyökerei. Gyökereink pedig csakis a múltból táplálkozhatnak. Önazonosságunk megtalálására természetesen nem kívül, hanem csakis belül kerülhet sor, ezért is javaslom mindenkinek, hogy foglalkozzon többet saját lelkének feltárásával. Ebben sokat segíthet, ha az ember egyénileg hangolódik rá lelke egyik burkára, amely a mitikus múltba vezetheti vissza. Ismerkedjünk meg a csodaszarvas történetével, amely fejünkbe idézheti égi eredetünket!
A CSODASZARVAS
„Réges-régen, messze keleten volt egy gyönyörű szép ország. Észak felől magos hegyek övezték, délen a csillogó, kék tenger határolta. Két nagy folyó eredt a hegyekben s kanyarodott alá a tenger felé, szelíd dombok s füves, szép rónaságok között. Akik abban az országban éltek, nemcsak bátor harcosok és ügyes vadászok voltak, de kitűntek szorgalmukkal, tudásukkal és bölcsességükkel is. Boldogan és békés jólétben éltek világhíres királyuk, NIMRÓD ÚR uralkodása alatt.
Nimród királynak két fia volt. Egyiket Hunornak, másikat Magornak hívták. Jó lovasok, bátor vadászok voltak, akárcsak az apjuk. Válogatott legényeik élén olykor napokig oda voltak vadat űzni a rengeteg mélyén.
Egy ilyen alkalommal, amikor vadászni voltak, mindegyikük száz-száz válogatott legénnyel, pompás paripákon, egyszerre csak egy gyönyörű szép fehér szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Ezüstösen-fehéren csillogott a szőre, mintha csak tiszta holdsugárból lett volna, s agancsai hegyén ezernyi csillag tündökölt.
Legényeik élén Hunor és Magor űzőbe vették a csodálatos vadat. Dombra föl, völgybe le, füves mezőkön keresztül, patakokon át, reggeltől estig folyt a hajsza. Mikor a nap lement, s fáradt volt ló és ember, a csodaszarvas eltűnt, mintha csak föld nyelte volna el. Letáboroztak éjszakára a testvérek, de alig ültek nyeregbe másnap reggel, újra csak ott volt előttük a csodálatos állat, mintha várt volna reájok, s a hajsza kezdődött elölről. Dombra föl, völgybe le, mezőkön, patakokon, hegygerinceken át, mindég észak felé, reggeltől késő estig. Este a fehér szarvas eltűnt újra, s a vadászok tábort ütöttek. Reggelre kelve elhatározták, hogy indulnak haza, de alig ültek nyeregbe, megjelent a csodaszarvas újra, s vitte, csalogatta őket tovább, egyre távolabb Nimród Úr országától.
Napokig folyt ilyen módon a hajsza s a csodálatos fehér szarvas csalogatta őket nap nap után, hegyeken át, völgyeken keresztül, mindég északnak. Átkelve a magos hegyeken hét napon keresztül követték a csodaszarvast feneketlen, lidérces mocsarakon át, míg a hetedik nap estéjén olyan gyönyörű földre jutottak, melyhez foghatót még nem láttak addig. Selymes rétek, ligetes erdők, csillogó tavak és csobogó patakok vették körül őket, az erdők tele vaddal, a vizek tele hallal, s a mezők füve a lovak hasáig ért. Mihelyt a nap lement, a fehér szarvas beugrott egy kék vizű, kis tóba és eltűnt benne örökre.
A fáradt vadászok tábort ütöttek az erdőliget szélén, s hamarosan álomba szenderültek. Az éjszaka közepén azonban Hunor és Magor csodálatosan szép énekszóra ébredtek. A tó felől jöttek a hangok, s ahogy óvatosan követték a csábító énekszót a holdvilágos, csillagporos éjszakában, egyszerre csak olyan csodálatos kép tárult a szemük elé, hogy még a lélegzetük is elakadt tőle. A parton, pontosan azon a helyen, ahol a csodaszarvas eltűnt, kétszáz tündérlány énekszavára lejtette bűbájos táncát, DÚL király két szépséges szép lánya a holdsugár ezüstjébe öltözve.
Hunor és Magor azon nyomban szerelembe estek a tündérkirály két gyönyörű lányával. Ott helyben feleségül is vették őket, a kétszáz legény pedig a kétszáz tündérleányt, s letelepedtek velük az új országban. Hunornak és kíséretének a leszármazottjai hunoknak nevezték magukat, s Magornak és
száz legényének az utódai lettek a magyarok.”
(Wass Albert: Válogatott magyar mondák)
Hunor-Magor mondája, a Csodaszarvas-legenda, mindenki számára ismerősen csenghet. De vajon mit jelenthet ez az ősi rege, amely több mint egy évezredet élt meg a magyar hitvilágban, ha ugyan nem sokkal régebb óta van jelen tradícióinkban. Mivel a szájhagyomány érdemesnek tartotta a megőrzésre, adjuk át magunkat a legenda mélyebb üzeneteinek.
Hol történt ez az eset, már amennyiben feltételezzük, hogy erre valóban sor került? – A történetírás szerint Levédiában, a maeotisi (méotiszi) ingoványokban.
Kit vagy mit üldöztek a Hungor és Magor vezette csapatok? – Egy gímszavast.
Hogyan zárult ez a roppant hosszúra nyúló „vadászat”? – A vadat végül örökre elnyelte a tó vize (tehát nem mészárolták le), de a legények mégsem maradtak boldogtalanok.
Mit nyertek a fiatal harcosok a történet végén? – Megismerkedtek Dula alán fejedelem – a történetben Dúl király – két szépséges leányával, akiket feleségül vettek, s Kézai Simon krónikája szerint tőlük származnak a hunok és a magyarok. Így, végül egy eredetmondával találjuk szembe magunkat, amely arra a kérdésre ad feleletet, hogy honnét ered a hun és a magyar nép.
Ha nem a történetírás síkján értelmezzük a hagyományt, hanem mélyebbre ásunk benne, akkor feltárulnak a monda transzcendens vonulatai.
Ebben az esetben a „szarvas” lélekvezető, akár Hermész a görög és Thot az egyiptomi mitológiában. Annál is inkább bizonyosak lehetünk a lélekvezető állat szimbolikus jelentésében, mivel krónikáinkban Géza és László hercegek előtt is megjelent az „Isten angyala szarvas képében”, hogy pontosan idézzem. Így válik a szarvasünő csodaszarvassá, vagyis túlvilági vezetővé, amely a legősibb jelképeink közé tartozik.
A szarvas népünk kollektív tudattalanjában tehát lélekvezető, amely a fizikai síkon a nemzetségeink vonulásának állít emléket, míg lelki síkon egy tündérek lakta vidékre vezérli a népet. A tündérek szava a lelkünk hangainak feleltethetők meg. A szent nász pedig a lélek és a szellem egymásra találása, képletesen fogalmazva, az összeházasodása az alkímiai menyegző ősképét vetíti elénk. Ez kissé az Artúri-mondakörre hajaz, de gyorsan megjegyzem, hogy a szarvas a suméroktól a hindukon és perzsákon keresztül a szkíta népekig számtalan nép ősemlékezetben megtalálható jelkép, így mítoszi és spirituális jelentősége vitathatatlan.
Még egy kérdés: Mikor ért céljához a fehér szarvas? – A hetedik nap estéjén, ami a teremtés befejeződésére, ugyanakkor a hetes mint táltos számra is utal. Így vezeti el az embert is a fény a kiapaszthatatlan bőséget és gazdaságot kínáló isteni maghoz, ahol „szépséges szép lány” (lélek) várja „a holdsugár ezüstjébe öltözve” a Napfiút, vagyis a szellemet.
Aki szeretné éltre kelteni a benne rejlő spirituális képességeket, hogy magyar felmenőihez hű maradhasson és felzárkózhasson, annak figyelmébe ajánlom a könyveimet.
Száraz György
Boldog napot!
The post Kiknek a leszármazottjai vagyunk mi, magyarok? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
