Ma van vízkereszt ünnepe. Igen, ezt mindenki hallotta már: ekkor szedjük le a karácsonyfát. De mit is ünneplünk ekkor? És ki lehetett az a napkeleti bölcs, akinek alakját titok övezi?
Hírdetés
A Vízkereszt a Katolikus Egyház egyik főünnepe. Ez az „Epiphania Domini”, azaz az „Úr megjelenésének” ünnepe. Ehhez a naphoz kötődik továbbá a történet, miszerint a három király, a három napkelet bölcs látogatást tett a kisded Megváltónál. Erről a három bölcsről nem sokat tudunk. Máté evangéliumából olvashatjuk:
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, […] Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,1; 9-11)
Az arany uralkodói jelkép, tehát a háromkirályok tiszteletét fejezi ki a Megváltó iránt. A tömjén a lelki vigaszt, a betegségek meggyógyulását jelenti, így a megváltásra utal. Ezt a jelesebb miséken most is használják, a régi rítusú tridenti miséken ráadásul minden alkalommal érezhetjük mennyei, semmihez sem hasonlítható, egyedi illatát. A mirha a tökéletes Istennek való odaadás szimbóluma. A növény ágait bemetszik, és az ebből folyó mézgát, gyantát gyűjtik össze. Ezzel tehát a növény alázatos áldozatával cseng össze az emberi élet állhatatossága, odaadása.
A háromkirályok történetét, eredetét titok övezi. Számukat valójában az Evangélium nem is említi, csupán a három ajándékból ered szimbolikus számuk. Egy VII.-VIII. századi, Párizsban őrzött kódex nevüket is írja: Bithisarea, Melchior és Gathaspa. Ezekből alakultak ki a Gáspár, Menyhért és Boldizsár elnevezések.
Az Isten születését jelző csillagról rengeteg legenda tanúskodik. Ezek közül az egyik legérdekesebbnek a következőt találtam, amely Seth könyvében leírtakról szól, és egy VI. századi szerző tollából maradt fenn:
„Hallottam néhány embert egy Írásról beszélni, mely ugyan nem túl bizonyos, de nem ellenkezik a hittel, sőt inkább kellemes hallgatni. Az áll benne, hogy élt egy nép Távol-Keleten, az Óceán pertján, amelynek birtokában volt egy Sethnek tulajdonított könyv, amely beszélt e csillag eljöveteléről és azokról az ajándékokról, amelyeket a Gyermeknek kell vinni. Ezt a jövendölést a Bölcseknek nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra tovább kellett adni.
Kiválasztottak maguk közül tizenkettőt a legbölcsebbek és az ég titkait leginkább értők közül, és ezek az emberek csoportot alkotva együtt várták a csillagot. Ha egyikük meghalt, ugyanabban a várakozásban élő fia, vagy közeli rokona, lépett a helyébe.
A nyelvükben Mágusoknak hívták őket, mert csendben és halkan dicsőítették Istent.
Ezek a férfiak aratás után minden évben felmentek egy hegyre, melyet a nyelvükön a Győzelem Hegyének hívtak. Ez a hegy egy sziklákba vájt barlangot rejtett, melyet kellemessé tettek a barlangot övező fák és források. Megérkezvén e hegyre megmosakodtak, imádkoztak és csendben dicsőítették Istent három napon át; sok nemzedéken át tettek így, szüntelen várakozással akkor is, ha véletlenül a boldogság csillaga nem tűnne fel még az ő életükben. De végül megjelent a Győzelem Hegye felett, egy kisgyermek alakjában, és a kereszt jelét mutatva; beszélt hozzájuk, hírt adott nekik, és elrendelte, hogy menjenek el Judeába.
A csillag két évig járt előttük, és vándorlásaik során soha nem szenvedtek hiányt kenyérben és vízben.
Hogy aztán mi történt, röviden összefoglalva elolvasható az Evangéliumban.”
Az egész idézet legfőbb tanulsága nem is az, hogy létezett-e egy ilyen vallású, kultuszú nép, hanem hogy a Kisded, a mi Krisztusunk születése ennyire „megmozgatta” az egész világ történelmét, mind a múltba, mind a jövőbe tekintve. Ezeket, és hasonló, hit nélkül megmagyarázhatatlan, világméretű összefüggéseket olvasva, és jelentőségüket látva (hiszen, ha hiszünk az olvasottaknak, a Távol-Keleten egy egész hitvilág, nép sorsa épült a Megváltó várására), mit tehetünk mást, mint lenyűgözve borulunk le a világ ura, a kisded Isten előtt, és lelkünk ajándékaival, arannyal (tisztelettel), tömjénnel (hittel a megváltásban) és mirhával (odaadással) szolgálunk neki. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
