A németek keresnek rajtunk, még az uniós támogatásokkal is.
Nettó nyereséget könyvelhetnek el az uniós bővítéssel. Na erről szól a nagy európai dal, a sokat hangoztatott szolidaritást meg felzárkóztatást felírhatjuk a többi baromság mellé, amivel etettek minket az elmúlt években.
Ebben a szellemben nyilatkoztott a német uniós biztos is egy őszinte pillanatában. Ő fontos elvtárs, csak tudja. Ezért e kis szösszenetemet azzal az alcímmel is lehetne kezdeni, hogy „avagy Bogár Lacibának igaza volt”. Egyben felkérem a tisztelt ballib, libbal, balliba sajtót, hogy ezúton kérjenek elnézést az öregtől, például az ilyenek miatt. Akik a bácsit a nemzet hülyéjének nevezték, most kicsit elgondolkodhatnának csendben magukban. Persze, addig álljunk fél lábon. Ám félre a halandzsával, csapjunk a lecsóba!
Szóval arról szól a dal, mondta az Oettinger bácsi, hogyaszondja:
Amikor ugyanis az uniós támogatásokat felvesszük, rendszerint beruházunk. Namost mára eljutottunk oda, hogy a magyar gazdaságban van egy-két cég, amelyik valóban tud ezt-azt gyártani, netán hidat, meg utat építeni. (Most jöhet a szokásos köpködés a behelyettesíthető Simicska Lajosra, Mészáros Lőrincre, satöbbi.)
Azonban alapvetően két komoly baj van ezzel: még maga a gonosz, rettenetes luciferi személyiségű és krőzusi gazdagságú Mészáros Lőrinc is olyan gépekkel építi fel a túlárazott, korrupt, rettenetes, satöbbi pályázatok alapján az utat, hidat, satöbbit, amelyet Németországban gyártottak. A rettenetes, luciferi, krőzusi gazdagságú Habonyárpikusz alantas bulvársajtóját is német gépek nyomják.
Mondok egy rosszabbat, még a Demszkáj alatti metrócirkusz gépei és a Combino is német gyártmány. Tehát, még ha el is loptak belőle a kommerlibber csapatok, akkor se volt annyi hasznuk rajta, mint a kivitelező cégeknek. Miért?
Azért, mert nem a Ganz gyártotta a villamost, hanem a Siemens.
Kecskemét környékén a Bosch, a Mercedes, Győr környékén pedig az Audi gyárt. Akkora tőkével és hihetetlen háttérrel, hogy ezek a városok olyanok a magyar rónákon, mint egy kis Svájc. Miért? Mert annyira megéri a tulajnak (l. Bosch, Mercedes, Audi), hogy még azt is meg tudja finanszírozni, hogy a magyar viszonylathoz képest jelentősen többet fizessen.
Ugyanis a német viszonylathoz képest a magyar fizetések még mindig a vicc kategóriában vannak. A nettó mintegy 590 – 600 eurós nemzetgazdasági átlagfizetéshez képest a német bér 2300 euró.
Tehát a bérköltség negyede a németnek.
Ugyanígy a szolgáltatások ára is. A gépek természetesen német termékek, az áruk természetesen a német ár. Ennek megfelelően a profitot törvényesen és tisztességesen bármikor kiviheti a cég a mi kis Magyarhonunkból.
Amit tehát röviden és velősen: megtámogatjuk a felesleges pénzünkkel a hülye Osteuropát, akik persze a mi cégeinknek biztosítják az olcsó munkaerőt, így a hatalmas profitot. Aztán pedig, mint mindig a történelemben, valaki valahol felveszi a pénzt. Ez a valaki természetesen német nemzetiségű, az, hogy hol veszi fel, nem tudom, mert mostanában ők is szeretnek bizonyos adókönnyítési eljárásokat igénybe venni, például Luxemburgban, vagy épp Liechtensteinben.
Szóval jól figyeljünk: miközben emberi jogokról, hatalmas, nagyszívű jótékonykodásról szól a felszínen a mese, mindig érdemes megvizsgálni:
kinek lesz ebből profitja.
Mert a vége eddig mindig ez volt: a demokratikus emberi jogok és a szintén demokratikus szocializmus nevében, kis hazánkban 1945 és 49 között elvették és elvitték a gyárakat, cégeket, földet, egyszóval a tulajdont. Komoly fintora a sorsnak, hogy ez volt az, amit nem adott vissza az immáron magyarok által megválasztott kormány vezette magyar állam. Ehelyett adott kárpótlási jegyet.
90 után pedig a demokratikus emberi jogok és a szintén demokratikus kapitalizmus nevében éhbérért dolgoztatnak, és megvették két márkáért a vízműveket. Aztán hálásan járulhattunk hozzájuk azért, mert szíveskedtek bennünket alkalmazni.
Röviden összefoglalnám tehát a tényállást:
Hát így állunk. (S itt teszem fel a kérdést, hogy a közel hetedik hatalomban töltött év után pártunk és kormányunk mit óhajt a hangos és intenzív lázári asztalcsapkodáson túl immár valóban tenni is a dolgok ez irányú alakulása ellen?)
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
