Oroszországban jelenleg 20 vagy 15 uráli nyelv létezik (az eltérés oka: egyes nyelvjárások külön nyelvek-e).
A legkisebbnek 10-nél kevesebb anyanyelvi beszélője van, a legnagyobbnak 350 ezer.
Alapvetően a nyelvhalálnak kb. 8 fő lépcsőfoka van:
- az emberek nem használják a nyelvet minden témában,
- az emberek a nyelvet csak személyes használatra alkalmazzák,
- a fiatalabbak már inkább más nyelven beszélnek,
- a fiatalabbak egyre nagyobb része csak érti, de nem beszéli a nyelvet,
- a fiatalabbak egyre nagyobb része nem ismeri a nyelvet,
- már megszűnik a nyelv átadása a fiatalabb nemzedéknek,
- csak a legidősebb között vannak már csak anyanyelvi beszélők,
- a nyelv már csak a múlt emléke, folklorizálódott alakban.
Oroszországban a nemzetközi felmérések szerint az összes uráli nyelv kihalásveszélyes, 2 kivétel van: a párszáz főс szölkup és a 40 ezer fős erzja-mordvin, ezeknél ugyanis még nem szűnt meg a nyelv általános átadása a gyerekek felé. Az orosz nyelvészek véleménye sokkal negatívabb: szerintük a szölkup és az erzja is kihalásveszélyes.
Az se számít, hogy a nyelvet tanítják-e iskolákban, mert a legtöbbet tanítják, tantárgyként a helyi orosz tannyelvű iskolákban, sőt 3 nyelven tanítás is van az első 4 osztályban.
Az még kevésbé számít, az adott nyelv hivatalos-e. Oroszországban minden autonóm területen az orosszal együtt hivatalos a helyi nyelv is. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti: vannak kétnyelvű hivatalos feliratok, egyes kétnyelvű okmányok, de a valóságban a nyelvet sehol se használják. Abszolút jelképesség van: pl. az autonóm területek vezetői kötelesek felesküdni mind oroszul, mind a helyi nyelven, ez utóbbi kb. egy szöveg elhadarása papírról.
Ami viszont az orosz nyelvészek érdekes megfigyelése: az uráli nyelvek a legkevésbé életerősek. Mivel hivatalosan nincs hatalmi politika a kisebbségi nyelvek ellen, így az ok társadalmi.
A következtetés: minél jobban hasonlít egy kisebbség az oroszokra, annál inkább nem használja a nyelvét. Először is: a keresztények sokkal jobban, gyorsabban hagyják el nyelvüket, mint a muszlimok, a buddhisták vagy a sámánisták. Másodszor: a fehérek hajlamosabbak elhagyni nyelvüket, mint a mongoloidok. Harmadszor: ha a népszokások hasonlítanak az orosz szokásokra, szintén erősebb a nyelvelhagyás.
Ugyanazon a vidéken, a Volga mentén megdöbbentő eltérések vannak: a tatárok, baskírok simán beszélnek a saját nyelvükön, azt nem „szégyellik”, a csuvasok kevésbé, de azért még beszélnek, a marik, komik, udmurtok, más uráli népek pedig városban kb. soha, s falvakban is csak ritkán.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
