Olvasásban 15-16 hét, a természettudományokban 10-11 hét, matematikában pedig 9 hét lett a tanulási veszteség az általános iskola alsó tagozatos diákjainál – állapították meg tanulmányukban a Budapesti Corvinus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem kutatói a koronavírus-járvány miatti óvoda- és iskolabezárások rövid és hosszú távú hatásairól.
A friss tanulmány elkészítésében magyar kutatók vettek részt, akik a koronavírus-járvány alatt elrendelt távoktatás rövid és hosszú távú hatásait vizsgálták. Az már ismert volt korábbi, külföldi kutatásokból, hogy a távoktatás sokkal kevésbé hatékony, mint a jelenléti tanítás – írja közleményében a Budapesti Corvinus Egyetem.
A kutatás alapján a szakértők megállapították, hogy a tanulási veszteségek felhalmozódtak és egymásra tevődtek. A tanulmány szerint minél hosszabb ideig tart a bezárás és minél többször történik meg, annál negatívabban hat a diákok készségeire. Az adatokat mintegy 80 ezer, 1-8. osztályos tanulóktól gyűjtötték matematikából, olvasásból és a természettudományokból 2015-ben, valamint 2018 és 2021 között, vagyis a Covid előtti és alatti időszakban is figyelték a diákok teljesítményét. A lezárások hatását rövid távon három hónapos utánkövetéssel, hosszú távon másfél év elteltével vizsgálták. Az eredményeket 2023 februárjában publikálták a Learning and Instruction című folyóiratban.
A lezárások alatt az óvodások 16 hetet töltöttek otthon (hivatalos távoktatás nélkül), az alsósok legalább 19 hét távoktatásra, míg a felsősök 22 hétnyi online tanításra kényszerültek.
Az elsősöknél az alapvető számolási készségekben mutatkozott meg a legerőteljesebben az óvodai szintű oktatás hiánya,
rövid távon öt iskolai hétnek felelt meg a hátrányuk a 2020-as óvodabezárások első hulláma után. Az olvasástanulásban egyhétnyi, az érvelési készségek terén kéthétnyi hátrányt regisztráltak. Hosszú távon érvényesülő negatívum, hogy a 2021-ben iskolát kezdő elsősöknél már átlagosan 8 hét hátrány alakult ki az előző évi korlátozások következtében, tehát a bezárási idő fele, ekkor is különösen a matematikai készségeik szenvedtek csorbát.
A tanulási veszteség az alsó tagozatosokat érintette leginkább – a legnagyobb mértékben az olvasástanulásban.
A 2-4. osztályokban hosszú távon óriási lemaradást állapítottak meg a kutatók: az olvasásban 15-16 hetet, a természettudományokban 10-11 hetet, a matematikában 9 hetet.
Rövid távon 2-5 hétnyi veszteségük volt. A halmozott hátrányos hatások az alsó osztályosoknál a legszembetűnőbbek, főképp az olvasás és a természettudományos ismeretek elsajátításában, és ez akár a negyedével is növelhette a diákok már meglévő lemaradását. A felsősök némileg könnyebben átvészelték ezt az időszakot, csak az olvasás terén volt látható náluk hosszú távú lemaradás.
A többiekhez képest jobban lemaradtak rövid és hosszú távon is a rosszabb gazdasági és szociális helyzetű diákok, őket a szüleik valószínűleg kevésbé tudták segíteni a távoktatásra való átállásban. Ezek a diákok hosszú távú hatásként – 2021 őszén, a lezárások után másfél évvel mérve –, olvasásból és a természettudományokból nagyobb időtartamú hátrányt szereztek, mint amennyi ideig, 19 hétig a távoktatás zajlott számukra: 23, illetve 21 hetet, és matematikából is 16 hét veszteségük volt.
A mindkét csoportba tartozó, rászoruló alsósok ennek következtében alig vagy egyáltalán nem haladtak tanulmányaikkal, amikor otthonról kellett tanulniuk, és hátrányuk hosszú távon, másfél év múltán egyre csak nőtt.
Számukra a távoktatás olyan volt, mintha egyáltalán nem tanítottak volna vagy tanítási szünetet rendeltek volna el.
A közleményben azt írják, a felhalmozott tanulási veszteség kompenzálására megoldást nyújthatnak az iskolai nyári programok, mindemellett fontos a tanulók motiválása és a hatékony visszajelzés is. A kutatási eredmények a Szegedi Tudományegyetem Oktatáselméleti Kutatócsoportjának másfél évtizedes kutatás-fejlesztési projektjein alapultak.
Közösségi élmény nélkül maradtak a kisiskolások
Nemrég Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában azt mondta: a Covid-hatásnak biztosan van utóélete. Szerinte ebben az időszakban – bár sok esetben pedagógusi segítséggel – de a diákokra volt bízva, hogyan vesznek részt egy online órán. Hozzátette: a legkisebb diákok nagyon komoly otthoni segítségre szorultak, amit nem mindenki tudott megkapni, másfelől pedig mindazok a közösségi élmények, amelyek kellenek ebben a korban, mind elmaradtak.
„Az a fajta motiváció, az a fajta felüdülés vagy kikapcsolódás, amit egyébként a barátságok tudnak jelenteni, a beszélgetések is mind kimaradtak. A pedagógusok döntő többsége megpróbált úgy segíteni, ahogy tudott, de ne felejtsük el azt, hogy itt péntekről hétfőre kellett átállni a rendszerre” – emlékeztetett Horváth Péter.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
