Dr. Matolcsy György jegybankelnök az MNB honlapján röviden közzétett szakmai önéletrajza szerint a rendszerváltás idején rövid ideig Antall József közvetlen munkatársaként ténykedett, ám néhány hónapnyi munka után a magyar kormány egy londoni bank igazgatótanácsába delegálta, más nézetek szerint oda száműzte. Hogy miért ívelt ennyire lefelé Matolcsy életpályája, arról több teória is született, például szóba került egy kiprivatizált állami nagyvállalat is, amelyben igazgatósági tagságot kapott.
Göncz Árpád 1990. május 24-ei hatállyal nevezte ki Matolcsy Györgyöt a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának. Matolcsy ezen felül Antall József miniszterelnök személyes gazdasági tanácsadója, a Gazdaságpolitikai Titkárság vezetője és a Gazdasági Kabinet titkára volt. Korabeli források szerint Matolcsy eleinte nagy szerepet játszott a privatizáció előkészítésében, majd 1991-ben a nem túl nagy hírű Privatizációs Kutatóintézet ügyvezető igazgatója lett. Ennek az intézetnek a keretei között jelentette meg „A magyar privatizáció” című könyvét. A kötet ismertetője szerint a szerzők a Gazdaságpolitikai Titkárság munkatársaiként egészen közelről élhették át az új politikai struktúra kiépülését, próbálták segíteni a tulajdonátrendezést és a privatizáció felgyorsítását.
Matolcsy karrierje aztán egyszer csak megtört. Ómolnár Miklós erre az eseményre úgy emlékszik vissza „Torgyán a kapuk előtt” című könyvében, hogy „Oláh Sándor (FKgP képviselő – szerk.) 1990. november 5-én interpellációban mutat rá, hogy Matolcsy Györgynek, a privatizációs ügyek államtitkárának személyes indítékai is lehettek, amikor oly jelentős szerepet vállalt az előpritivázációs törvény előkészítésében. Matolcsy Györgyöt rövidesen felmentik, s kinevezik a később megalapítandó Privatizációs Kutatóintézet igazgatójává”.
Ómolnár Miklós
Ómolnárról tudni kell, hogy a ’90-es években a kisgazda Kis Újság főszerkesztőjeként, az FkgP legfiatalabb képviselőjeként került az Országgyűlésbe. Még az is benne volt a levegőben, hogy megkínálják egy miniszteri tárcával. Egy szó, mint száz, a tűz közelében élt, napi szinten, testközelből hallhatta a parlamenti folyosó pletykáit. Érdekes mellékszál, hogy manapság „bulvárpápaként” hivatkoznak Ómolnárra. Megfordult több lapban, a Story magazin főszerkesztőjeként is kipróbálta magát. Jelenleg az állami cégek pénzéből kitömött Ripost.hu tulajdonostársa, főszerkesztője.
Ómolnár általában jó időben, jó helyen van, de a pontosság nem az erénye, hiszen Oláh Sándor ominózus felszólása 1990. október 30-án hangzott el. Mindenesetre érdemes elolvasni a beszédrészletet, mert a tartalma olyan, hogyha ma elhangzana egy átlagos parlamenti ülésnapon, akkor szinte fel sem tűnne. Olyan, mint egy mocskos retrocukrászdában készült finom csokifagyi, ami rávilágít a szomorú igazságra, hogy a múltat képtelenek vagyunk mögött hagyni.
„Sajnos az időkorlátozás számomra már nem teszi lehetővé, hogy idézzek, csak egy rövid történetet mondok el Önöknek. Az előprivatizációt megelőző spontán vagy vad privatizáció korszakában egy vendéglátó vállalat az Állami Biztosítóval és hat magánszeméllyel összeállt egy nagy, 90 üzletes vállalkozást létrehozni zártkörű részvénytársasági keretben. A 80 milliós vendéglátós, a 40 milliós állami biztosítós vagyon mellett a privátok 30 ezer forintot vittek be, s ezért a 30 ezerért kaptak ennél a 90 üzletes cégnél – amelyben a Múzeum kávéház s egyéb híres, jó vendéglátó egységek is benne vannak – háromévi igazgatótanácsi tagságot, további öt év ígéretével. Ezek között a személyek között az egyik egy dr. Matolcsy György nevű, személyazonossági száma: _____. Én nem tudom ez ki, nincs apparátusom, hogy azonosítsam, vajon nem azonos-e véletlenül ugyanazzal az emberrel, aki a kormánynál a privatizáció irányelveivel, módszertanával foglalkozik. Amennyiben nem, minden Matolcsy Györgytől bocsánatot kérek, kivéve attól, aki igazgatótanácsi tagságot szerzett 30 ezerért ebben a jól menő buliban. Egy kormányt nem a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye, hanem az elvszerű politika, a tisztességesen végzett munka tud megvédeni, megmenteni a jövő számára. Ha valaki a törvénykezés során vagy a törvények alkalmazása során alkalmatlanná válik arra, hogy a minimális erkölcsi mércének megfelelően végezze a dolgát, én sajnos szomorúan ülök le, és ezért nem tudom elfogadni a választ.”
A személyazonossági számot a személyes adatokra tekintettel természetesen kitöröltük, holott az a parlament.hu oldalán egy az egyben megjelent. Ugyanakkor az annak részét képező születési évszámból egyértelműen kiderül, hogy az említett dr. Matolcsy György ugyanaz a Matolcsy György, mint akire az FkgP képviselője gondolt. Később ezt több korabeli cégtársa is megerősítette.
Utánajártunk és megtudtuk, hogy a Múzeum kávéház az 1989-ben alakult, 1998-ben megszüntetett Balaton – Budapest Vendéglátó Rt. fióktelepe volt. Ebben a cégben Matolcsy György 1989. 11. 20. és 1990. 06. 01. között igazgatósági tag volt. A láncolatnak olyan jól csengő nevű tagjai voltak, mint például balatonszemesi Fasor Étterem, balatonszárszói Véndiófa, a budapesti Kisrabló Étterem, a Costa Rica Presszó, a Vénusz étterem vagy a Hess András téri Fortuna Söröző, utóbbi címén a cégadatok szerint egy későbbi időben Night Club is üzemelt.
Tehát az időközben elhunyt Oláh szavaival élve, a mostani jegybankelnök huszonhat éve is jól menő buliban részesült. Antall József alig két hónappal a felszólalás után megtette azt, amire Orbán Viktor sokak kérése ellenére sem hajlandó: felmentette a kétes ügyekben érintett Matolcsyt. Göncz Árpád a miniszterelnök javaslatára dr. Matolcsy Györgyöt, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát erre vonatkozó kérésével egyetértésében 1990. december 31-ei hatállyal, érdemei elismerése mellett felmentette. Matolcsy ekképpen csupán nyolc hónapos kormányzati kitérőt tett, majd előbb a Privatizációs Intézet igazgatója lett, utána a magyar kormányt képviselte az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban, Londonban, a lehető legtávolabb Budapesttől.
Ugyanakkor meg kell jegyeznünk: Matolcsy ugyan a fentiekben taglalt eset után távozott, de nem teljesen egyértelmű a logikai láncolat. Egyrészt Oláh felszólalása októberben hangzott el, Matolcsy azonban már júniusban kivonult a Balaton – Budapest Vendéglátó Rt.-ből. Természetesen azt nem tudni, hogy milyen feltételek vagy körülmények mellett. Érdekes az is, hogy szeptemberben Lukáts Miklós is politikai államtitkárként lett kinevezve a Miniszterelnök Hivatalba, egy ideig tehát ugyanazt a tisztséget legalább két fő töltötte be, az azonban a Magyar Közlönyből kiderül, hogy Matolcsy helyére csak 1991. január 15-én kerül új személy. Távozása ezek szerint sürgető lehetett.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
