94 évvel hazánk feldarabolása után nehéz olyan írni, vagy mondani, amit nem mondtak már el sokan sokféleképpen. Június 4-ének emlékezetére nem az elhallgatás, hanem az elgiccsesedés és az érdektelenség jelenti a legnagyobb veszélyt. A hirtelen újra felfedezett és gyors lánggal elégő Wass Albert-versek, a nemzeti rock együttesek „Trianon-himnuszai”, a politikusok száján elkopó idézetek. A zászlók és jelszavak forgatagában egyre nehezebb visszanyúlni és megérinteni a korszellemet, azt a szívszaggató érzést, amely több millió magyarnak az európai béke árát jelentette.
Hogy ehhez egy kicsit közelebb kerüljünk, egy rendhagyó válogatás keretében általános iskolás gyerekeket idézünk, akik néhány sorban a saját nyelvükön fejezték ki hálájukat a két világháború közötti revizionizmus legnagyobb külföldi élharcosának, Lord Rothermere-nek. A korabeli brit bulvár média cézárja 1927. június 21-én jelentette meg elsöprő erejű cikkét „Magyarország helye a Nap alatt” címmel az általa alapított Daily Mailben, amely mérföldkő volt a magyar ügy nemzetközi képviseletében. A hozzá intézett levelekből 1927-1928 között egy 200 oldalas fényképes albumot állítottak össze „A jövő nemzedék hálaírásai Lord Rothermere-hez” címmel. Most ezekből a rövid, szívbemarkoló levelecskékből idézünk.
Édes Lord Bácsi!
Kis leányka vagyok én még, de szeretem szegény hazámat. Úgy szeretnék segíteni rajta, de még nem tudok. Anyukám és apukám sokszor mondta, hogy a Lord bácsi majd elzavarja a csúf ellenséget. Isten áldja meg, Lord bácsi, tessék már ezt minél hamarább megtenni. Nagy és nehéz munkájára Isten segítségét kérve. – Kezét csókolja:
(Császka Márta, Szilágyitelep)
Kedves Lord Rothermere Bácsi!
Azt szeretném, ha már Nagy-Magyarországunk volna, és mehetnék a szép Bácskába a nagymamához. Segítsen rajtunk, hogy úgy legyen. – Kezét csókolja:
(Szánthó József, I. osztály, Budapest)
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
