Szacsvát mintha más településekkel együtt kifelejtették volna a székely lustrákból, csak az 1567-es összeírásban említik, holott sokkal régebbi település, erről beszél műemlék templomának a lovagkirályt ábrázoló falfestménye, melynek éppen restaurálására készülnek, de ezt sugallja az erdőrengetegben meghúzódó Szacsva vára is, melyről – úgy lehet, nem ok nélkül – kevesebbet mesél a régészeti irodalom. Édes anyanyelvünket beszélő lakói szebbnél szebb helynevekkel népesítették be a bodzai előhegyek gerinceit-lankáit, és kincsként őriznek egy-egy régi történetet, regét. De nemcsak a múlt emlékezetes itt, hanem a jelen is: vadaskert működik a Szacsva-patak forrásvidékén, új vadászvendéglátó egység épült, melyek miatt az isten háta mögötti falucska neve Nyugat-Európáig is eljutott.
Itt a földnek is beszéde van
Csak úgy kutyafuttában közel nyolcvan helynevet tudtunk felsorolni a Szacsva közeli határból. Egyik szebb, mint a másik. Ezek valóban „a föld beszédei” – sorolták a helyiek, mindenikhez kapcsolódik régi történet is, tanúsítva, hogy a helyneveket az ide telepedett ősök adták. Az a legnagyobb baj, hogy kevés a faluban a cseperedő fiú- és leánygyermek, akik megtanulhatnák a helyneveket, hogy az eljövendő újak számára továbbörökítsék az ősök emlékével együtt. Szacsvavárabérce, Várkút (1624-ből való történelmi helynév), Téglásbérc, Szeredőorr (1699), Mélypatak (1776), Farkasgödör, Szénégetőfeje, Szeredőpusztája. A Jádzópuszta a vadnyulakhoz kötődik, mert itt hajdanában a hegyek tetején akkora fagyok jártak, hogy a bokrok tövében, a száraz lapin meghúzódó vadnyulak fel-felkeltek, s a megfagyott, kemény hótakaró tetején gyors szökdöső táncba kezdtek, addig, amíg egy kicsit bemelegedtek.
Verőfényes téli napon magam is átgyalogoltam Sepsimagyarósról a Heveder, a Szénégető érintésével Szacsva felé, ahonnan a Kárhágó útján beereszkedtem a faluba. Rossz, döcögős, kősziklás út most is a Kárhágó, sok gyengébbecske szekere kárba ment az erdőlő székelynek, amikor rakományával ereszkedett be a lejtőn – szól a másik magyarázat. A Szeredőponk a Bodzai-hegyek ezer métert kicsivel meghaladó teteje, pusztája (tisztása) az egész vidék legszebb összefüggő hóvirágmezejével kápráztatja el olvadás idején az erre járót.
Óriásvárak pincéinek kincsei
Nem könnyű feladat ide eljutni, mert több helyen meggyérült az erdő. Ajánlatos helybeli idegenvezető igénybevétele. Szacsva falu bejáratánál, a Szacsva-patakba bal oldalról beömlő Mélypatak mellett kell kimenni jel mentén a déli irányba húzódó gerincre. Itt található a Jádzópuszta. Tovább az egyre emelkedő hegygerincet kell követni déli irányban a Tőrös- és az Oldalak pusztája tisztásokon át, a Csonka cserjés, Magyarós puszta vonalán a Várponk nyíreséig. Itt ágazott le a piros kereszt gerincjelzésből az a sárga pont jel (ha ugyan ki nem vágták a jelzéseinket hordozó fákat), amely mentén a Várponkra juthatunk. Ezt nyugatról a Szacsva-patak mély völgye (vize a Szeredőkútból ered), északon a Várpatak, déli oldalán pedig a Téglás-patak határolja.
Sajnos, újabb kutatási eredmények hiányában jelenleg is csak azt tudjuk megismételni erről a nagyon eldugott helyről, amit a 2008-ban megjelent Várkalauzunkban elmeséltünk. A sepsiszentgyörgyi múzeum régészcsoportja 1976-ban egy kutatósánccal átvágta a vár falát, és feltárta annak mészhabarccsal rakott maradványait. Az akkor született, indokoltan szófukar régészeti jelentés azt írja, hogy „a kőből való várfal ovális alakú volt. Méretei: 46×34 m (…) a feudalizmusban vagy a feudalizmus elején épült” – ma is csak sejtjük, hogy kőfallal épített kora középkori vár nyomait találták meg a régészek.
Nem lenne teljes az erről alkotott képünk, ha nem idéznénk Orbán Balázst, aki közel másfél száz évvel ezelőtt látogatott ide, amikor az ölnél szélesebb várfalak még álltak, s belterén valamely épület – valószínűleg egy középzömtorony – magaslott. „A rege e várat is az óriásokkal építteti – írta –, s csak ezek fajának kipusztultával bocsátja az ember birtokába. A vár alatt rejtőzködő titkos s az óriások kincsével tömött pincze regéje itt is megvan, miért itt sem hiányoznak a kincskutatók által mindenfelé felturkált üregek.” Senki más, csak Orbán és a kései kételkedő szájhagyomány említi, hogy a szacsvai Várponk alatt, Szacsva patakának a mély és meredek falú medréből nagy mennyiségű régi típusú fegyvertöredék került elő.
Három évtized múltán, 2005 januárjában ismét Szacsván próbálkoztunk szóra bírni a ma élők szájhagyományát. Néhai Márk Ferenc szerint a falak leomlottak, de a kincses pincék biztos, hogy nem, s ott kincsnek kell még lennie! A vár nyugati, patak felőli részén, ha szökik az ember, döng a föld! A 87 éves Fazakas Mihály vadőr mesélte, hogy a várba a Szacsva völgye felett, a Kárhágón lévő Vadalmafa pusztájáról lehetett bejutni egy mozgó hídon. A várbeliek a Kárhágó pusztáján szétverték a tatárokat, de az, hogy őseink az akkori körülmények között hogyan tudtak áthordani és mivel annyi követ és főleg a mész oltásához szükséges vizet, arra kíváncsi lennék. Néhai Darabont Zoltán egykori református megyebíró szerint a várral szembeni gerincet azért nevezik Kárhágónak, mert a tatárok csapata itt táborozott, és javaikban, zsákmányaikban nagy kárt vallottak. Ide hajtották fel a rabszíjra kötött helyi lakosságot is. Ezeket egy éjjel megrohanták a várbeliek, és a tatárok egy részét levágták, a lakosságot kiszabadították. A várakat esetleg csak korlátozott ideig lakhatták a környékbeli székelyek, vészes időkre gondolva inkább rejtekhelyként építhették ezeket – gyanítják a témakörben jártasabbak.
Vadaskert öleli át a völgyet
Szacsva patakának keskeny völgye felnyúlik a Bodzai-hegyek szívébe. A csend birodalma ez. Kell is a csend, mert a Vadalmafa pusztájától át a Szeredő éléig vadaskert öleli át a völgyet, ahol sok vadon élő állat lelt őrzött otthonra: gímszarvasok, dámvadak, muflonok.
– Több mint háromszáz hektáron élnek itt, örvendünk, mert mind egészségesek, szaporodtak is, van szarvasborjú – felelte kérdéseinkre Sárkány Árpád mérnök, az Abies Hunting vadászati és vadállomány-kezelő vállalat tulajdonos-igazgatója. – Itt mintegy 360 hektár területen tud élni és szaporodni a vad, a bekerített, őrzött terület kerítésének hossza 34 kilométer. „Jelenleg is intenzív vadtenyésztés folyik természetes körülmények között vadaskertünkben. Tápláljuk a vadat, vigyázunk egészségére és megvédjük a ragadozóktól. Európai módra, biztonságos körülmények között, aránylag rövid idő alatt itt lelhet szép trófeára, akinek ez az óhaja. Azok az idősek, vagy akiket valamilyen fizikai akadály gátol abban, hogy nagy utakat tegyenek meg, a vadaskertekben hódolhatnak szenvedélyüknek, nem beszélve arról, hogy a gyermekcsoportok a látogatások idején itt ismerhetnek meg számos vadon élő állatot. Célunk az is, hogy minőségi vadat tudjunk majd eladni az egyre sokasodó vadaskertek számára. Amikor az állatállomány biológiai élettartama eléri a felső határt, csak akkor kerül sor annak kilövésére.”
A falu bejárata előtti festői magaslaton működik a cég európai pályázati alapokból felépült korszerű, Saciova Hills névre hallgató vendéglátó egysége, amely tiszta időben valóságos világlátó. 10 szobában 20 férőhely várja vendégeit szaunával, cseber- és törökfürdővel s főleg vadhúsból készült ínyencségekkel, melyek mestere Laci bácsi – részletezte kérésünkre Albert Zoltán, a vendéglátó egység és a vadaskert értékesítési felelőse. A szervezett kirándulásokat olyan vendégek vehetik majd igénybe, akik ritka szépségű természeti körülmények között óhajtanak néhány napot eltölteni, s akiknek a vadaskert nyújt majd gyalogosan vagy – miért ne? – szekérrel, lovas kocsival, akár szánnal is megközelíthető, nem mindennapi látványosságot. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a hegyek között meghúzódó Szacsva betagolódik a falusi turizmussal összekapcsolható háromszéki vadászturizmusba.
Megújul a műemlék templom
Szent László lovagkirály festett arcképét őrzik még az ilyen eldugott kis falvak templomai is. A földingás rázta református kegyhely tatarozási és restaurálási költségei meghaladják az alig százharminc protestáns lelket meghaladó eklézsia tagjainak lehetőségeit, ezért a pályázati utat választotta Réty községközpont önkormányzata és az egerpataki egyházközség (ennek leányegyházközsége Szacsva). Ígéret hangzott el a támogatásra a kolozsvári főhatóság és a magyar kormány részéről is – tájékoztatott Dezső László Levente, a gyülekezet lelkipásztora. Látogatásunk idején készült a falfreskók restaurálásának külön pályázata. A késő barokk stílusjegyeket őrző templomot a művészettörténeti szakirodalom sokáig virághímes mennyezetének köszönhetően tartotta számon, de 2000-ben Jánó Mihály művészettörténész és Kiss Loránd restaurátor a hajó belsejének északi falfelületén 14. századból származó falfestménytöredéket tárt fel, melyen a középkori magyar falfestészet sajátos ikonográfiai témájának, a Szent László-legendának az ún. üldözésjelenete látható. A töredék előbukkanása azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt – tájékoztatott lapunk kérésére Jánó Mihály, aki elmondta, hogy szerencsésen megőrződött az 1761-ben készült festett kazettás mennyezet is, amelynek tábláin a kor jellegzetes virágdíszei és néhány figurális ábrázolás látható. A felújításra és restaurálásra váró templom helyett a kis létszámú gyülekezet istentiszteleti rendezvényeinek helyszínéül a megújult egykori papi lakás szolgál, melynek működését Gáll Zsigmond gondokra bízta a presbitérium. Látogatásunk idején a Baumeister cég teljes gőzzel dolgozott Szacsva belterületén a vízhálózat és a csatornázás vezetékeinek lefektetésén, valamint a főút teljes korszerűsítésén.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
