Ülnek a presszóban a dúsgazdag polgárok és az általuk kitartott lumpen értelmiségiek. Majd megvitatják, hogy mik a munkásság feladatai.
Nem, ez nem a 120 évvel ezelőtti Oroszország, ahol az orosz kommunista mozgalom pontosan ezt jelentette: munkást sose látott emberek munkásmozgalmat játszottak.
Ez a mai magyar ballib háttérbeszélgetések sajátos, bizarr világa. Emberek hosszasan beszélnek csupa olyan dologról, amiről semmilyen tapasztalatuk nincs.
Én szeretek ilyeneket végighallgatni, amolyan háttérzajként. Tegnap elmentem venni pár dolgot a sarki közértbe, s közben hallgattam meg az Index Kibeszélő műsorának legfrissebb számát – talán már mondtam, van egy méregdrága fejhallgatóm (az egyik legjobb az amatőr kategóriában), ezzel a legnagyobb zajban is tökéletes minőségben tudok bármit hallgatni, a klasszikus zene esetében is tökéletes a hangminőség, mintha az ember hangversenyteremben lenne, s persze méginkább az egy stúdióbeszélgetés esetében. Szóval éppen spagettit válogatok a közértben, mikor látom, egy szintén ott vásárló idősődő (korombeli), de csinos nő – ráadásul jól öltözve, piros műbőr cicanadrág volt rajta – ijedten rám mered. Először nem értem mi a baj, de aztán rádöbbenek: hangosan elröhögtem magamat. Ami kívülről persze bizarr: idősődő kövér férfi, a fején hatalmas fejhallgatóval, melyből kívülről semmi se hallatszik, majd az illető nevetni kezd – tényleg ijesztő jelenet, először talán én is arra tippelnék, hogy valami elmebeteg, akinek éppen rohama van.
A beszélgetést persze érdemes meghallgatni, de a lényegét leírom. Ungár Péter sajátos fejhangon elmondja, mi érdekli a kisembereket. Ő ugyanis mint egy 150-tagú de facto virtuális párt főembere ezt tudja, míg a másik hasonló párt emberei meg nem tudják, azok ugyanis eltávolodtak a néptől. S most már végre nem egy szűk belpesti értelmiségi klubnak kell politizálni, hanem az embereknek – mondja ezt egy szűk belpesti értelmiségi klub oszlopos tagja, aki kisembert csak akkor lát, amikor takarítást rendel a villájába.
Ha lehetne, kérek még sok ilyet! Jobb, mint annak idején a Kabarécsütörtök volt.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
