Ekkora mozgósításra csak nagy erő képes. Ez nem az SZDSZ szervezése és nem is az elfoglalt magyar médiumok, a Gombár-Hankiss uralom produkciója. Ez ugyanaz a világhatalom, amely képes volt később toronyiránti repüléssel ledönteni a WTC-tornyokat és háborúba sodorni az USA-t, s amely a narancsos forradalom révén rövid időre uralma alá tudta vonni Ukrajnát…
Amely zsidó járszalagon tartott négert tesz Amerika elnökévé és amely most a görög válságban szervez valami Európa elleneset. Ennek a Bilderberg-hatalomnak azonban most mégiscsak vége van. Még valószínűleg ki tud vasalni súlyos euró milliárdokat a német adófizetőkből, még el tudja húzni az időt sokáig is, de azt a hatalmat, azt a hegemón uralkodói helyzetet, amelyben 1992-ben doktor Utólagként felvettem vele a küzdelmet soha többet nem tudja elérni.
A két korszakot, a mai írásaim korát, 2008 és 2010 változásait és a Néhány gondolat idejét, 1990-1992-őt egy-egy IMF megállapodás határolja. Senki nem vette észre, hogy az első már benne van a „náci alapvetésben”. 1990 januárjában Németh Miklós – nyilván nyomásra és ráutaltságában összehív egy értekezletet, amelyen kormánya illetékes tagjain kívül, valamint a Nemzeti Bank vezetőin kívül a jövendő kormány képviseletében Antall József is részt vesz. Tulajdonképpen ő ott akkor a főszereplő. Megegyeznek és aláírják, hogy akármilyen kormány alakul is a már kitűzött választások után mindenképpen betartja és aláveti magát az IMF szabályzatainak.
A törlesztési kötelezettségnek eleget tesz. Az IMF-et csak ez érdekli. Vagyis minden marad a régiben, az ország nem folytathat önálló politikát, és nem kérhet fizetési halasztást, esetleg elengedést. Antall erről néhány szóban beszámolt az elnökségnek és az értekezletről rövid közlemény jelent meg a sajtóban. De aztán senki nem beszélt róla.
Messzeható jelentőségét nem közölték a társadalommal, annál inkább, hogy én a Kun Bélák visszatértétől tartok. Érdemben és sajnos két éves késéssel csak én tárgyaltam meg ezt a kérdést a „náci alapvetésben”. Voltaképpen ez az IMF általi gúzsbakötés, ennek a puszta felemlítése volt a „náci alapvetés”? Lehet. Nagyon is lehet.
S most, amikor írom ezt a visszaemlékezést már túljutottunk az IMF megállapodás, a huszonötmilliárdos egészen valóságos láncra fűzés első szakaszán: a Bajnai-kormány már az összeg nagy részének nyakára hágott. Az Orbán-kormány pedig, noha nem írt alá semmit, ezzel a feltétellel veszi át a kormányzást. Nem tehet mást. Az évtizedek alatt felhalmozott adósság mennyiség, amikor a kamatok fizetésére is újabb hiteleket kell felvenni és kötvényeket kibocsátani megfojt minden önálló, nemzeti kezdeményezést. Nem az SS és nem Wesenmayer vagy Eichmann parádézik Budapesten, hanem az IMF tart fenn korlátozott demokráciát – Bilderberg-demokráciát.
Ez a két IMF megállapodás a két igazi korszakhatár. A második Gyurcsány-Bajnai négy évre, azért volt szüksége a Bilderberg-csoportnak, hogy az államcsődig elgörgesse Magyarországot. Az IMF mentőöve béklyó és bilincs, a feltétel nélküli és a korlátlan IMF-Bilderberg-uralom. Megjegyzendő, hogy a Bilderberg-értekezletek soha nem zajlanak le az IMF vezetőinek jelenléte nélkül.
Az IMF vezetője csak a Soros György által rendezett régi vacsoráról hiányzott a Margitkertből, de lélekben ott volt, mint ahogy Antall József is lélekben lett 15 millió magyar miniszterelnöke. Aztán pedig megkötötte a Bilderberg alapszerződéseket Ukrajnával, Szlovákiával, Romániával.
De az idő mégis áthalad szépen a Bilderberg-csoport fölött. A meghívóm, Eörsi István is a pontos helyére manőverezte magát. 1992. október 29-én „Összefüggések” címen cikket írt ellenem a Magyar Narancsban. Ezt én most a „Tallózó”-ból idézem, amely azóta kimúlt. 92-ben azonban hetente jelent meg, összegyűjtve minden vidéken és a fővárosban, a rádióban és a tévében napvilágot látott nemzetellenes és akkor értelemszerűen Csurka-ellenes írást, jelképezve és növelve is azt az irdatlan média fölényt, amellyel a Bilderberg-oldal akkor rendelkezett.
Természetesen megjelentették időnként a Magyar Fórum írásait is, avagy a védelmemben adott interjúkat is, mint például a Lezsák Sándorét, amire már hivatkoztam. A fölény azonban kétségtelen volt és nyomasztó.
Csokorba gyűjtve, egymást erősítő szerkesztésben tálalták hetente, mintegy beleprintelve az olvasó agyába a kormány, a kereszténység, a magyarság elleni támadásokat és így teremtették meg azt a közhangulatot, amely 1994-ben Horn Gyula szociál-liberális restaurációjához és végül a Bokros-csomaghoz, azaz minden magyar vagyon kiárusításhoz és a végső eladósodáshoz vezetett.
Csütörtökönként Csurka Istvánra emlékezünk – Dr. Utólag visszaemlékezése XVIII.
Magyar Fórum
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
