„Illegális bevándorlók, illegális határátlépők, illegális migránsok”. Így emlegeti őket a hivatalos média. Magyarország önvédelmének alapvető törvényeit megsértve, hívatlanul, ellenőrizetlenül és ellenőrizhetetlenül özönlenek országunk területére a világ távoli részeiből a népvándorló százezrek.
Ha egyértelmű, súlyos és folyamatos a törvénysértés, miért nem akadályozza ezt meg a törvények betartatásáért egyedül felelős kormány a rendelkezésére álló eszközökkel: honvédség, rendőrség? Az erőszakszervezetek monopóliuma az övék. Miért nem élnek vele országunk védelmében? A soha törvényt nem sértő Magyar Gárdával vagy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel szemben néhány évvel ezelőtt hatósági vegzálást, könnygázt, gumibotot, minden erőt bevetettek, most ezt miért nem teszik a vadidegen törvénysértőkkel szemben?
A katonák egyik kezükkel kerítést építenek, hogy távol tartsák a hívatlan jövevényeket, a másikkal pedig a kerítés nyitott kapuin keresztül integetve hívják az idegeneket: csak tessék, tessék!
Elfognak és elítélnek embereket, mert a bevándorlók pénzét elfogadva szállítják őket. „Jogellenes tartózkodás elősegítése” büntetőtörvénykönyvi tényállásról, bűncselekményről beszélnek, miközben a rendőrség és a bevándorlási hivatal (már az elnevezés is árulkodó!) munkatársai pontosan ezt teszik teljesen hivatalosan, ráadásul nem a jövevények, hanem a magyar adófizetők pénzén. A rendőrök közben képtelenek eredeti szolgálati helyükön eredeti feladatuk ellátására, a rend őrzésére – a bűnözők legnagyobb örömére.
Ha kerítéssel akarják megakadályozni a határsértést, akkor miért építenek a helyi lakosság megkérdezése nélkül, majd annak erőteljes tiltakozása ellenére is hatalmi erővel befogadóállomásokat kitoloncoló állomások helyett? Ez nem a jogellenes tartózkodás elősegítése? Persze tudom, erre az a válasz, hogy ha már „regisztrált menekültek”, akkor jogszerűen tartózkodnak országunk területén menekült kérelmük elbírálásáig. De hallott már valaki olyan esetről, hogy mivel nem volt bizonyítható az illető valódi menekült volta, visszaküldték volna abba az országba, ahonnan hozzánk érkezett? Én még egy ilyenről sem hallottam.
Néhány tíz vagy néhány száz ilyen embert gond nélkül elvisel Magyarország, de százezreket?! Ez nem egyértelmű nemzetbiztonsági kockázat? Nem létérdeke Magyarországnak, hogy azonnal megakadályozza a további inváziót, az itt lévőket pedig kiutasítsa?
A kormány olyan juttatásokat nyújt a törvényeinket megsértve, hívatlanul érkezőknek, amelyeket a legelesettebb magyar honfitársaink sem kapnak: szállás, étel, ital, költőpénz. Az egyik győri bevásárlóközpont dolgozóitól hallom, hogy mennyire föl vannak háborodva, mert ők napi 10-12 órás munkával sem keresnek annyit, amennyit az illegális bevándorlók költőpénzként kapnak. Buszokkal szállítják őket Vámosszabadiból, a befogadóállomásról a bevásárlóközpontba. Rendőrkocsi vigyázza őket, és vár rájuk a parkolóban, mégis harmadik világbeli szeméthegyek maradnak utánuk. Ez nem jogsértő?
Véleményem szerint a magyar kormány a lehetséges legrosszabb politikát alkalmazza: szavakkal ellenzi, ugyanakkor cselekvően elősegíti a népvándorlás tízezreinek hazánkba áramlását. Sok-sok állami alkalmazott dolgozik velük látástól vakulásig, regisztrálja őket, rengeteg pénz megy el az adófizetők pénzéből, holott ezek az emberek nem hozzánk jönnek, nem kérik ezt a szolgáltatást, semmit sem akarnak tőlünk, csak annyit, hogy engedjük őket tovább menni nyugat felé. Aztán majd később, pont a stréber, európai kisdiákos fontoskodásunk miatt hozzánk fogja őket visszatoloncolni a nagyságos Nyugat-Európa. És akkor már nem lesznek ennyire békések ezek a csalódott, kilátástalan helyzetbe került tíz- és százezrek. Mit fogunk velük akkor kezdeni?
Két jobb megoldás is kínálkozik. Az egyik, hogy „egynapi vendéglátás után poros- vízi- légi úton továbbítani kell őket Nyugatnak, megjegyezve, hogy az általuk kicsire szabott országunkban nincs hely számukra” (Csapó Endre, Ausztrália).
Hiszen védtük őket a tatároktól, majdnem belepusztultunk.
Védtük őket a törököktől, majdnem belepusztultunk.
Védtük őket az oroszoktól, majdnem belepusztultunk.
És mit kaptunk mindezért?
Trianont az első, aztán párizsi békét a második világháború után.
És mióta csak itt vagyunk, lenézést, meg nem értést, gyűlöletet, kihasználást, kizsákmányolást folyton-folyvást mind a mai napig.
Jót tőlük sose kaptunk, és ma sem várhatunk.
Kell-e nekünk védeni ezt a Nyugat-Európát a megindult új népvándorlás tíz- és százezreitől, akiknek útvonalában szerencsére és egyelőre csak átmenő ország vagyunk?
Ha úgy döntünk, hogy nem, akkor miért nem engedjük őket tovább minden hercehurca nélkül oda, ahová indultak?
Nekünk csak egy valamit kell védeni: saját magunkat és magyar hazánkat, mert különben… Mert különben belepusztulunk.
A másik lehetséges megoldás az, ha mostani határainknál határozott erővel megállítjuk az inváziót, ezzel megvédjük hazánkat a rajtunk keresztül vándorlóktól, és elkerüljük, hogy később hozzánk toloncolják vissza őket. Eszközeink a kerítésen kívül a visszaállított határőrség, a honvédség, a polgárőrség és önkéntes határvédő századok. Ez utóbbiaknak nem az elnevezése fontos, hanem a fölszerelése. Riasztópisztoly és paprika spray biztosan nem elég. Éles lőfegyverek kellenek a kellő számú hivatásos és önkéntes határőr kezeibe, és nagytestű kutyák erősítésnek. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy akár egyetlen határsértőt is le kéne lőni. Nem! De az elrettentéshez véleményem szerint nélkülözhetetlen. (Lásd a szégyenteljes vereséget a görög-macedón határon, amely olaj volt a tűzre!)
És ha ez hatékonyan csökkenti a Nyugat-Európát is fojtogató úgynevezett migrációs nyomást, akkor meg kell kérnünk szolgálatunk méltányos árát: autonómiát az elszakított területeinken élő magyarságnak és az adósságunk részleges vagy teljes elengedését. Mert nem mi tartozunk nekik, hanem ők nekünk!
Álom? Igen, ha eleve lemondunk jogos jussunkról. De valósággá is válhat, ha erősen hiszünk az igazunkban, és végre e hittel a szívünkben, egyenes derékkal és fölemelt fejjel nyújtjuk be az évezredes számlát Európának ebben a világtörténelmi súlyú időben, ami a legújabb kori népvándorlást jelenti.
A két lehetséges megoldás közül korábban az elsőt véltem célravezetőbbnek.
Az elmúlt hetek történéseinek hatására ma a másodikat tartom megfelelőbbnek.
Egy azonban biztos: az a kétarcú, álságos politika, amit most követ Magyarország kormánya, egyértelműen a legrosszabb változat, aminek előbb vagy utóbb, de nagyon rossz vége lesz.
Dr. Nagy Gergely
önkormányzati képviselő
(Jobbik)
Gönyű, 2015. augusztus 29.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
