A Katolikus Karitász orvosmissziója kilencéves. Az orvosmisszió alapítója és a határon túli magyarlakta kistelepüléseken végzett szűrővizsgálatok elindítója, Vojcek László 73 esztendős korában márciusban váratlanul elhunyt. A szolgálatát bemutató kiállítás megnyitója az emlékezésnek és a jövőbe tekintésnek adott teret szeptember 28-án Budapesten, a szervezet országos központjában.
A kiállításmegnyitón jelen volt Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a szervezet korábbi püspök elnöke; Vojcek László családja – özvegye, gyermekei és unokái –, valamint az orvosmisszióban szolgáló munkatársak.
Hivatása nem állt meg a rendelő falainál
Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója beszédében visszaemlékezett Vojcek László életútjára, elsőként a 70. születésnapjára, melyet Balatonakaliban ünnepeltek. „Meg akartuk lepni őt harminc-negyvenen, mégis ő adott nekünk ott ajándékot, útmutatást. Nem felejtjük el a szavait.” A szervezet igazgatója kiemelte, hogy „a Tanár úr számára a hivatás és a család volt a legfontosabb”. Orvoslétét is áthatotta keresztény hite. Nőgyógyászként a nőkért és a családokért dolgozott, védelmezte a fogantatástól kezdődő emberi életet, segített az anyáknak másként tekinteni a várandósságra. „Hivatása nem állt meg a rendelő falainál, észrevette azokat, akikhez nem jut el a segítség az egészségügyi rendszeren belül.”
A 2010-es években kárpátaljai kórházba vittek eszközöket, amikor felismerték, ez nem elég, személyesen kell az ottani emberekhez odamenni. 2018 szeptemberében Gyertyánligeten a Vojcek László vezette orvosmisszió egyéves fennállását már orvosok közösségeként ünnepelték. „A Tanár úr példát adott nekünk, megtanított arra, hogy
– fogalmazott Zagyva Richárd, majd megígérte: továbbviszik Vojcek László örökségét.
Az országos központ Mádl Dalma termének falain az orvosmisszió alapítójának családjáról is lehet látni fényképeket. Járay-Vojcek Judit megköszönte a kiállítást és a megemlékezést édesapjáról, az orvosmisszió tagjainak pedig azt, hogy a hétvégéjüket erre a munkára áldozzák. Kiemelte: ez a szolgálat az édesapjának nagyon sokat adott, kiteljesedett általa, megtalálta azt a területet, ahol hasznos tud lenni.
Kilencen kezdték az orvosmissziót, most több mint százan végzik ezt a szolgálatot
Kecskés László, az orvosmisszió programkoordinátora felidézte az elmúlt 9 év legfontosabb pillanatait az első úttól kezdve. Ekkor még kölcsönkért, kórházból elhozott eszközökkel indultak el Écsy Gábor atya, korábbi országos karitászigazgató plébániai kisbuszával, hogy fogászati, szemészeti és ortopédiai szűréseket végezzenek. Mára a legmodernebb eszközökkel, a 9 helyett több mint száz fővel működik az orvosmisszió. 94 alkalommal végeztek szűrővizsgálatokat hétvégente a határon túli kistelepüléseken, ezenkívül Magyarországon, valamint a kárpátaljai menekültközpontban is szűrtek az ukrajnai háború kitörése után.
„34 településre járunk vissza rendszeresen, van köztük olyan, ahová már hatodik-hetedik alkalommal mentünk. 16 ezernél több orvosi vizsgálatot végeztünk úgy, hogy egy ember egy vizsgálatnak számít, és több mint 1600 szemüveget adtunk át.” Kárpátalján a kistelepüléseken végeznek szűréseket Ráttól Körösmezőig, de járnak olyan délvidéki és erdélyi területekre is, ahol nehezen lehet hozzájutni orvosi ellátáshoz. Gyertyánligethez kapcsolódik az első gyógyítás: egy daganatos beteg meggyógyult a Debrecenben kapott kezeléseknek köszönhetően.
Új vezető az orvosmisszió élén
Zagyva Richárd bemutatta az orvosmisszió új szakmai vezetőjét, Gombos Katalint, aki több mint húsz évig dolgozott a Semmelweis Egyetem szemészeti klinikáján, a Szent János Kórház osztályvezető főorvosa volt, számos szakvizsgája van, több szervezet tagja, és a szemészeti szakmai kollégium titkára. Két felnőtt gyermek édesanyja, az orvosmisszió és az itthoni munka mellett beteg és idős hozzátartozóit ápolja.
Gombos Katalin 2018-ban csatlakozott az orvosmissziós csapathoz. „Muzslyán, a szemészeti rendelésnél szembesültem azzal, hová fejlődött az orvosmisszió néhány év alatt: professzionális eszközök sora a teremben, úgy éreztük magunkat, mintha igazi orvosi rendelőbe léptünk volna, pedig ott rendezték be az iskolai termet. Látszott, hogy itt átgondolt szakmai munka folyik” – fogalmazott az országos igazgató, akit megragadott az az odafigyelés, amit az orvosok és ápolók részéről megtapasztalt. „Odaadással, áldozatosan, küldetéstudattal, türelemmel, emberségesen és professzionálisan végzik ezt a munkát.
Kati ezt az elkötelezett munkát 8 éve képviseli az orvosmissziós csapatban” – tette hozzá, és kifejezte jókívánságait az új vezetőnek.
Gombos Katalin megköszönte a bizalmat, és megígérte, hogy Vojcek László szellemiségét továbbviszi. Kiemelte:
Gombos Katalin hangsúlyozta: nemcsak határon túl, hanem Magyarországon is sok a rászoruló, léteznek olyan kis falvak, ahol azt sem tudják, hogyan lehet orvoshoz eljutni. Fontos lenne, hogy ezeken a településeken is elérhetővé váljon a jó minőségű ellátás, ugyanakkor az is megoldandó feladat, hogy a határon túl kiszűrt esetekben el tudják indítani a kezeléseket. Beszéde végén a fiatalokat szólította meg, és invitálta őket az orvosmisszió munkájába.
Püspöki visszaemlékezés egy barátra
Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök megindultan emlékezett vissza Vojcek Lászlóra. „Az idő gyorsan szalad: amiről azt gondoljuk, hozzátartozik az életünkhöz, egyszer csak nem tartozik már hozzá. Megszokjuk a jelenlétet, az ajándékot, és úgy tűnik, ez így van rendjén. Amikor az ember megtapasztalja a változást, látja, hogy minden ajándék, minden Isten szeretetének, jóságának a megnyilatkozása. A Tanár úr mindig megtisztelt azzal, hogy barátjának nevezett. Nemcsak kiváló orvos, felkészült szakember volt, hanem nagyszerű ember is. Nemcsak úgy általában szerette a családját, hanem igazán büszke volt rá. Nem volt olyan találkozásunk, hogy ne dicsekedett volna el az unokáival, mindig volt valami, aminek örült, amire büszke volt. Reménnyel nézett a jövőbe. Volt meggyőződése, karaktere, és ezt soha nem próbálta véka alá rejteni. Amit gondolt, kimondta, azt nem sokat fésülgette és nem hallgatta el, nem nézte, kinek teszik, nem tetszik. Meggyőződése volt a keresztény hite, katolikus mivolta, az Egyház szentsége, a szenteknek, Prohászkának az útmutatása.
– tette hozzá a püspök.
Méltatta Vojcek László végtelen segítőkészségét, betegeket, bajban lévőket segítő intézkedéseit, melyeket mindig magától értetődő természetességgel végzett. „Ez vitte őt az orvosmisszióba is. Kereste azokat, akiknek nincs segítségük, akik nem voltak fontosak annak az államnak, amelynek kényszerűségből a polgárai lettek, vagy aki idehaza sem volt fontos sokaknak.
– hangsúlyozta, amelyben Vojcek tanár úr példát mutat, és amelyet valóra fognak váltani a mindennapokban.
Az orvosmisszió új vezetőjének, Gombos Katalinnak azt kívánta, hogy ebben a szellemben, ezen az úton tudja küldetését, szolgálatát végezni, legyenek mindig mellette segítők. Majd megáldotta a jelenlévőket, és megnyitotta a kiállítást.
Személyes élmények Vojcek Lászlóról
„Az orvosmissziót azért is csináljuk, mert nekünk is jó. Mennyire jó látni, hogy örülnek nekünk, hogy segíthetünk! Ezért lettünk orvosok. Nagy segítséget tudunk nyújtani a rászorulóknak akár egy szemüveggel is, amit nem tudnának kifizetni, pedig egy egyszerű dolog. Ez a mi lelkünknek a legjobb érzés. Látom, hogy a gyerek örül, és az iskolában miatta két jeggyel jobbat fog kapni” – válaszolta Gombos Katalin kérdésünkre, majd visszaemlékezett Vojcek tanár úrra, aki gyönyörűen szavalt és a leginkább lélekhez szóló ünnepi beszédeket mondta, készségesen tanította a betegeket. „Nagyon sokat számít a magyar nyelv a határon túli magyarok ellátása esetében. Lehet, hogy megvizsgálják őket, de a felét sem értik annak, amit mondanak nekik.
Kecskés László elmondta, Vojcek László nagyon szerette az embereket, és odaadóan végezte a szolgálatot, ami az élete volt. Soha nem végzett abortuszt, emiatt a ’80-as években nem nagyon szerették a nőgyógyászok között. Egyszer egy asszony, aki mással megcsináltatta az abortuszt, évekkel később visszatért hozzá: „Igaza volt a Tanár úrnak, most is minden évben veszek ajándékot a meg nem született gyermeknek.”
Kecskés László elmondta azt is, hogy Vojcek tanár úrnak mindig volt egy humoros megjegyzése, egy jó története. „A 70. szülinapján lementünk a Balatonra, ettünk egy jó krémest, és hajóztunk egyet. Utána mondtam neki, nézzük már meg Akaliban a tábort, biztos nyitva van. Odamentünk, nem volt ott egy autó sem, de a kapu nyitva volt. Megvan a fotó, amikor meglátta a 40-50 fős orvosmissziós csapatot. Felejthetetlen élmény volt!”
Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
